„Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.” 105 éve született Szabó Magda

Világhírű írónő, gondoskodó feleség és az elesett állatok megmentője. A magyar irodalom egyik meghatározó alakja, akiről a New York Times is publikált cikket, ráadásul Sophie Marceau kedvence.

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Nevét Az őz című regénye tette ismertté hazánkban, ami után egymást követték a kötetei. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mi a regények sikerének titka, amik idővel nemzetközi elismeréseket kaptak, és Szabó Magda nevét megismerte szinte az egész világ. A titok talán az lehet, hogy az írónő olyan örökérvényű gondolatokat és érzéseket fogalmaz meg, amik átívelve időn és távolságon minden egyes emberi életben megjelennek. „Én soha másról, mint Magyarországról nem írtam. Soha másról, mint magyar problémákról nem írtam. Az, hogy a vágy és a szenvedély, a harag és az indulat nemzetközi – természetes. De én tulajdonképpen egész életemben Debrecenről írtam.” A könyveken túl azonban megelevenedik egy olyan női alak is, akinek élete izgalmas volt, leveleket írt kedvenc macskája nevében, és eljegyezte magát az osztrák fővárossal. Íme, 5 érdekesség a múlt század legszeretettebb írónőjéről, születésnapja alkalmából.

„Bécs eljegyzett engem egy életre”

Szülővárosa után az osztrák főváros volt a kedvence. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy Bécs Szabó Magda második otthona volt. A város szellemisége megihlette és feltöltötte, a szűk látókörű, debreceni kislányból, nagyvilági nőt varázsolt. Ráadásul az írónőnek volt egy fiatalkori szerelme is, Gerhard, aki Bécsben élt. A fiúból azonban hiányzott az irodalom iránti rajongás, viszont annál nagyobb szenvedéllyel fordult a kémia iránt. Így a bimbózó románc idővel véget ért, de az írónő Bécs városa iránt érzett szerelme örökre megmaradt.

„Nem lehet az életet selyemkesztyűben és báliruhában végigcsinálni”

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mostani korban Szabó Magda nem pusztán sikeres írónő lenne, hanem kétségkívül divatikon is. Bár a magyar irodalom meghatározó női alakját nem foglalkoztatták a külsőségek, mégis tagadhatatlan érzéke volt a stílushoz és az utánozhatatlan megjelenéshez. Egyedien, mégis finom ízléssel válogatta össze ruhadarabjait, de nem riadt vissza a merészebb összeállításoktól sem. Szerette a modern, iparművészeti ékszereket, fekete ujjatlan garbójára pedig a nemzetközi sajtó is felfigyelt.

„Szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem”

Első látásra szerelem volt. A közösen töltött évek őket igazolták. Gyakran emlegették a barátok és ismerősök, hogy Szabó Magda és Szobotka Tibor azon ritka párok egyike, akikről sugárzik, hogy összetartoznak. Az idő múlásával érzéseik egymás iránt nem fakultak, éppen ellenkezőleg, egyre csak erősödtek. Legendás házasság volt az övék, amiben tökéletesen kiegészítették, szerették és támogatták egymást. Nyusziék – Napló (1950-1958) kötetben őszinte kitárulkozással ír kapcsolatukról és szenvedélyes szerelmükről.

„Állatok nélkül lehet élni, csak nem érdemes”

Szabó Magda nemcsak munkásságáról volt messze földön híres, hanem az állatok iránt érzett, végtelen szeretetéről is. Mindig körbevette magát négylábú jószágokkal. Volt, hogy egy hirdetés alapján vett magához egy öreg kutyát, máskor meg a lakása bejáratánál didergő jószágot fogadta be. A cicák is fontos szerepet töltöttek be életében, egyenrangú társként tekintett rájuk. A hosszú, külföldi utak során az írónő egyik kedvenc macskájáról a szomszédban élő, fiatal házaspár gondoskodott, akiknek Szabó Magda – Évuka cica nevében írt – humoros hangvételű levelekben köszönte meg az odafigyelést és a törődést. Ezeket a leveleket néhány évvel ezelőtt az írónő keresztfia, Tasi Géza rendezte kötetbe, és tette elérhetővé a közönség számára is Örömhozó, bánatrontó címmel.

„Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is.”

Az ajtó című regényt 36 nyelvre fordították le. A kölcsönös kötődés és az állandó konfliktus az emberi élet része, kultúrától és történelmi kortól függetlenül, talán pont ebben rejlik a sikere. Szabó Magda ezért a regényért 2003-ban megkapta a legjobb külföldi regénynek járó Femina francia irodalmi díjat, így az írónő – a ’70-es évek sikerei után – újra bekerült a francia köztudatba. Sophie Marceau pedig egy 2009-es interjúban feltett kérdésre, hogy ki a kedvenc írója, így válaszolt: „Szabó Magda. Két évvel ezelőtt fedeztem fel. Azóta minden könyvét elolvasom.”

Nyitókép: Hunyady József/Fortepan

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: