Életem első munkahelye megtanította, introvertált személyként hogyan tudok érvényesülni nagyszájú kollégáim mellett. A feladat nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnik. Nekem ez a 4 apróság segített a beilleszkedésben.
Sosem fogom elfelejteni, mennyire örültem, amikor az iskola befejezése után megkaptam életem első igazi munkáját. Kezdetét vette a nagybetűs felnőtt életem és izgatottan vártam, hogy végre csatlakozhassak egy kreatív ügynökség csapatához. Persze az izgalomhoz egy jó nagy adag stressz is társult, hiszen előtte csak néhány kisebb-nagyobb diákmunkát vállaltam, és nem tudtam mire számítsak. Zéró tapasztalattal megérkeztem a kollégáim közé, akikről hamar kiderült, hogy extrovertált személyiségek. Én viszont nagyon nem.
Mindig olyan ember voltam, akinek idő kell ahhoz, hogy megnyíljon mások előtt. Ezzel szemben az ügynökségben töltött első napomon a munkatársaim bármiről szívesen beszámoltak nekem. Igazából kérdeznem sem kellett, hogy mivel töltötték a hétvégét vagy konkrétan az elmúlt 15 évet, mert ők örömmel beavattak mindenbe. Én pedig csendben ültem és próbáltam leplezni, mennyire zavarban vagyok. A tervem az volt, hogy megerőltetem magam és én is megpróbálok hozzájuk hasonlóan viselkedni, felvenni a pezsgő légkörhöz passzoló stílust. Nagyon rövid ideig sikerült fenntartanom a látszatot, de teljesen leszívta az energiámat, hogy másnak próbáltam magam mutatni, és ami még fontosabb, a munkámra sem tudtam annyira koncentrálni, mintha csendben dolgoztam volna. Miután visszavettem a tempóból, néhány apróságot megbeszéltem a csapattal és a főnökömmel, ami után sokkal jobban éreztem magam. A teljesítményem is javult, valamint a team teljes tagjává váltam. Hogyan sikerült introvertáltként beilleszkednem egy extrovertált közegbe? Biztos receptet nem tudok mondani, mivel sok mindentől függ, mit tehetsz, ha te is hasonló helyzetben vagy. De ezek a trükkök nálam beváltak, hátha neked is segítenek:
1. Ha szükséges, vonulj el!
Számomra az egyik leghasznosabb tippnek az bizonyult, hogy közöltem mindenkivel, nekem bizony néha szükségem van egy kis egyedüllétre, amikor fel tudok töltődni. Ez nemcsak a munkahelyemen igaz, hanem otthon is íratlan szabály, főleg ha a csúcsidőben kell hazautaznom. Hiszen egy-egy hétvégén jóval több ember vesz körül, mint amennyivel én kibékülnék. A lakótársam már nagyon jól tudja, hogy mikor kell 10-15 percet adnia mielőtt hozzám szól.
Tipp: A munkatársaidtól nem várhatod el, hogy ennyire kiismerjenek, főleg, ha még egészen új csapattag vagy. Azzal viszont mindenki jobban jár, ha őszintén elmondod nekik, ha egy kis magányra van szükséged. Hidd el, nem fogják bunkóságnak venni, ha egyedül töltenéd az ebédszüneted vagy egy megnyugtató sétával zárnád. De az is jó megoldás, ha egy fülhallgató és egy kis zene segítségével zárod ki a külvilágot. Persze, ha van erre lehetőséged.
2. Szervezd meg a napodat!
Semmit sem utáltam annál jobban, mint amikor előre elterveztem, hogy mivel fogok az adott napon foglalkozni és egy váratlan fordulatnak köszönhetően teljesen felborult a tervem. Igazából már az is zavart, ha egy kis csúszással kellett számolnom. A csapatmunkák során mindig tisztáztam mindenkivel, hogy kinek mi a pontos feladatköre, mert a bizonytalanságtól bestresszeltem. Ciki, vagy sem, én szerettem a meetingekre előre felkészülni, hogy ne érjen váratlanul, ha fel kell szólalnom. Mivel az én hangomtól nem zeng a terem, ezért próbáltam a testbeszédemmel felhívni magamra a figyelmet.
Tipp: Ha te sem a nagy szádról vagy híres, akkor cselekedj hasonlóan! Ne süppedj bele a székbe, mintha ott sem akarnál lenni. Ülj egyenesen, magyarázás közben nyugodtan használd a kezed, ezzel is oldod egy picit a benned felgyűlő feszültséget. Ne félj kérdezni!
3. Ne félj az interakcióktól!
Semmi gond, ha néha félrevonulsz vagy egész nap csendben ülsz, de azért ne zárd el magad teljesen a munkatársaidtól! Végül is a nap legnagyobb részét velük töltöd. Nekem például nagyon sokat segített a beilleszkedésben, hogy néhány hónappal utánam csatlakozott az ügynökséghez egy introvertált grafikuslány. Nemcsak én beszélgettem vele jókat, hanem neki is sokkal könnyebben ment a beilleszkedés.
Tipp: A te munkatársaid között is vannak hozzád hasonló, zárkózottabb emberek? Nyugodtan nyiss feléjük, például kérdezd meg, hogyan viselik a pörgős légkört. Ezzel már van is egy közös témátok és talán még ők is el tudnak látni néhány hasznos tanáccsal. Persze nem kell klikkesedni! Biztos vagyok benne, hogy extrovertált kollégáid is szívesen segítenek, ha elakadsz a munkában.
4. Beszélj a feletteseiddel!
Nem igazán rajongtam azért, ha egy megbeszélés során értékelték a havi munkánkat. Még akkor sem, ha pozitív visszajelzést kaptam. Ezért megkértem a főnökömet, hogy inkább négyszemközt mondja el a meglátásait. Ezután ő is sokkal őszintébben mondta el a véleményét, kiemelte, melyik munkáimmal volt nagyon megelégedve és így több észrevételét, építő jellegű kritikáját is megosztotta velem. Nekem pedig kezdőként nagyon is szükségem volt erre a saját fejlődésem miatt. Persze, ehhez nem árt egy jófej főnök.
Az esetemben egy másik meghatározó tényező, hogy gyakran produktívabban dolgozom, ha egyedül vagyok. Mivel a jelenlegi munkám lehetővé teszi, hogy otthonról is megoldjam a feladataimat, ezért 1-2 nap home office is belefér a hetembe. A feletteseim pedig annyira menők, hogy ezt engedélyezték is nekem (köszi, Marcsi és Edit).
Tipp: Röviden összefoglalva, ha segítségre vagy bármilyen visszajelzésre van szükséged nyugodtan fordulhatsz a vezetőséghez is. Biztosan közös nevezőre tudtok jutni és meghallgatják a kéréseidet. Talán még ők is érdeklődnek majd a te véleményedről és ötleteidről. Ne félj, hiszen mi a legrosszabb, ami történhet? Nemet mondanak és minden megy tovább, ahogyan eddig.
Nyitókép: GaudiLab/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A burnout, vagyis a kiégési szindróma egy valós munkahelyi probléma
- Teszt: extrovertált vagy introvertált a személyiséged?
- Amikor még csak gondolni sem tudsz a munkára: 7 tipp, ha zéró motivációd van dolgozni
