„Az életben bátornak kell lenni, és le kell mondani arról, hogy mindig van védőháló” – interjú Szakonyi Eszterrel a Vintage Beauty tulajdonosával

A nemzetközileg is jegyzett szalon, és számos szakmai díjjal kitüntetett termékcsalád megálmodójával beszélgettünk. Elsősorban természetesen a szépségápolásról, de fontos, társadalmi kérdések is szóba kerültek.

Szakonyi Eszter és szalonja, a Vintage Beauty nemcsak hazánkban, nemzetközileg is jegyzett brand. A Római parton tizenkét éve működő szépségközpont személyre szabott kezelései teljes kikapcsolódással, feltöltődéssel és megújulással egyenértékűek. Nem véletlen, hogy hosszas előjegyzési idővel dolgoznak, mint általában, itt is igaz, hogy a jó dolgokra várni kell. De megéri. Eszter tavaly Rotterdamba tette át családostól a székhelyét, hogy ott mindent a nulláról kezdve, ismét építkezni kezdjen a szakmában. Ennek ellenére sem feledkezett meg a számára fontos társadalmi kérdésekről, a kultúra mellett számos hazai civil szervezetet is támogatnak. Ha inspiráló nőkről esik szó, nálam mindig Eszter az első, aki az eszembe jut. Nyáron átutazóban többször volt itthon, így hosszas egyeztetés után, két kezelés között tudtam vele beszélgetni.

– A szalonod ikonikus helynek, de időpontok szempontjából szinte elérhetetlennek is tűnik a vendégek számára. Aki hozzád akar jönni, az mégis türelmesen kivárja a sorát, pedig szépségszalonokból szinte Dunát lehet rekeszteni. Mi a titkod?

– Szerintem az mindenképpen az egyik magyarázat, hogy saját termékekkel dolgozunk. Mondhatnám azt is, hogy mindenkinek személyre szabott kezelési tervet készítünk, de nyilván ezt sok helyen csinálják még így, mert másképp nem nagyon van értelme.

– Óriási a kínálat a kozmetikákból, és szinte nincs is olyan nagy, nemzetközi márka, amely ne lenne jelen az országban. Miért volt fontos neked, hogy saját termékcsaládod legyen?

– Azt éreztem, hogy túl sok a hadova a kozmetika világában. Miközben több, százéves folyóiratot, receptet és könyvet olvastam, megbizonyosodtam, hogy teljesen egyszerű igazságok mentén szerveződik a bőr működése és az arra való lehetséges hatás. Miközben a bőr végtelenül bonyolult szerv, nagyon egyszerű logikája van. A sok körítés, az arany, a gyémánt meg a kaviár, amik nagy slágernek számítottak egy időben a szépségápolásban, és persze hangzatosak is voltak, engem egyáltalán nem győztek meg. Ma már tudom, hogy azt a megoldást, amihez az én szívem húzott, skandináv beautynak hívják. Azaz, kevés termék, nagyon magas hatóanyag-tartalommal, logikus sorrendben felépítve, tisztán, tehát minél kevesebb segédanyag használatával.

– Ez erősen ellentmond, a mostani trendnek számító soklépéses bőrápolási rutinnak, amihez alsó hangon is 7-8 terméket ajánlanak, egy normál bőr számára. Te is úgy láttad, hogy ez termékben és időben is túlzó?

– Azt láttam, hogy ha tücsköt-bogarat összevásárolsz mindenféle hatóanyagokkal, vagy azok nélkül, akkor rengeteg segédanyagot is kapsz. Mert ugyebár egy-egy terméket elkészíteni egy csomó segédanyag kombinációt is jelent. Sokan nem gondolják ezt végig, de valaminek össze kell fogni a hatóanyagokat, azok nem fognak azért nem megromlani, mert mi úgy szeretnénk.

Kell sokféle konzerváló anyag, emulgeálószer és még sorolhatnám hosszasan, ami nem érted van benne, hanem a termék tartósságáért.

Igen, most nagyon menő a koreai szépségápolás, ami nem 7-8 termékből áll, mert nagyjából csak a letisztításhoz ajánlanak 12 terméket. Ezekből természetesen lehet, hogy került hozzád hatóanyag is, de hogy kétszer annyi a felesleges segédanyag, abban biztos lehetsz. Ha naponta ezt végigcsinálod, terheled vele a bőrödet, mert ezek nagy része nem ürül ki maradéktalanul. Arról nem is beszélve, hogy némelyik hatóanyag inaktiválhatja egymást, a segédanyagok meg ki is nyírhatják, mert az egyik a lúgos a másik a savas közeget szereti, és még hosszasan bele tudnék mélyedni, de ennek nincs racionalitása. És egyébként kinek van erre ennyi ideje? Szóval ezek miatt gondoltam azt, hogy csináljunk egy tényleg jó krémet.

Vintage Beauty szérum

– Ez most így elég egyszerűen hangzik, de ha az, akkor miért nem csinál minden kozmetikus saját márkát? Neked mi volt a legfontosabb kritérium, amit elképzeltél, mielőtt nekiugrottatok a saját krémnek?

– Az, hogy tiszta legyen, de magas hatóanyag-tartalmú. Természetesen nem egyszerű saját krémet előállítani, sőt már egy jó vegyészt találni is kihívás. Mert róluk azt kell tudni, hogy víz és olajfázisban gondolkodnak, de gyógynövényismeret nélkül ez még nem lesz problémamegoldó krém. Maximum csak kellemes. Mert nálunk a víz sem desztillált, ahogy szinte mindenhol, hanem bio damaszkuszi rózsavíz. Jó ideje kutattam már, hogy melyik anyag mire való a bőr kapcsán, s hogy az egyes elváltozások melyikre hogyan reagálnak. Szép lassan összeállt, hogy mit kell használni egy vízhiányos bőrre, szeborreásra és így tovább. Megvoltak az anyagcsoportok a fejemben, „csak” termékbe kellett foglalni őket.

– Melyik volt az első saját terméked?

– A hidratáló krém volt az első, utána jöttek a szérumok. Viszonylag gyorsan nagyon sikeresek lettek, és a vendégek kérték, hogy legyen lemosó, aztán testápoló. Így gyűlt az igényekhez igazítva a portfolió. Közben mentek a kezelések, figyeltem a reakciókat, visszajelzéseket, és egyre inkább leszoktam a külső anyaghasználatról. A szalicilsavon kívül mindent mi csinálunk, semmit nem veszünk már, leváltunk teljesen a piaci kínálatról.

– Mitől számítanak kuriózumnak a te termékeid, amelyekért már számtalan szakmai díjat és elismerést is kaptál?

– Azt gondolom, hogy attól van létjogosultsága a termékeinknek, hogy minden egyes termékben az van, ami rá van írva. Ez manapság nagy szó. Továbbá az van benne, aminek lennie kell az adott bőrproblémára, jó arányban, jó technológiával beledolgozva. Úgy van lepapírozva, úgy van bevizsgálva és alátámasztva.

A nagy csatazajban nehéz hallatni a saját hangunkat. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor úgy mondanám, hogy a hatósági ellenőrzés rohan az események után, így tulajdonképpen szabad a pálya.

Mindenki mond valamit, a vásárló meg vagy elhiszi, vagy utánajár, de az biztos, hogy nem mindig tudják megállapítani, hogy minden valóban az-e, aminek látszik. Nemrég vettem egy konkurens krémet, és avas volt, pedig két év volt még a szavatosságból. Ezt egy mezei vásárló, legyen akármilyen igényes is, simán magára keni, mert fel sem tűnik neki, illetve azt feltételezi, hogy valamelyik hatóanyag miatt olyan a szaga vagy az állaga. Ha nem várt bőrelváltozást okoz, mit mond a gyártó: egyéni allergia, vagy tárolási probléma. A kör itt bezárult.

– A nőkben sokszor van az a kényszerképzet, hogy minél drágább egy krém, annál jobb. Ezek szerint ez nem feltétlenül van így?

– Igen, mert ezt akarjuk elhinni, és persze, hogy mindent megteszünk magunkért, fontos a bőrünk és nem sajnáljuk rá a pénzt. Ezért is volt nagyon fontos nekem, hogy csináljunk egy olyan termékcsaládot, aminek minden cseppjét ismerem, tudom, hogy mi miért van beletéve, mi miért jó és maximálisan hiszek is benne.

Olyan ez, mint amit otthon magadnak főzöl, mert azt a legjobb étteremben sem kapod meg, csak lehet, hogy az étteremben jobban néz ki.

A mi termékeink nem bonyolultak. Eleinte csak az volt a cél, hogy veszedelmesen tiszta bio olaj és bio víz legyen jól összerakva. Nem akartunk többet. Volt, hogy Hawaii szigetéről kértem ajánlatot egy összetevőre, meg inka mogyorót hozattunk Írországból. Ezeket mind meg kellett lépnünk ahhoz, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Ma már szerencsére nagyon jó alapanyagokat tudunk kapni itthon is, amelyek jobban tudnak hasznosulni a bőrben és magas hatóanyag-tartalommal bírnak, de 10 éve ezek még nem voltak elérhetőek.


– Dübörög a szalonod, imádják a termékeidet, abszolút sikeres vagy. Ehhez képest tavaly a családdal elköltöztetek Rotterdamba. Láttad előre ott magad? Hogy ott is sikeres leszel?

– Nem. De még most se látom, illetve bármit látok, nem úgy van. A napokban kaptam egy levelet, hogy ide szeretnének küldeni gyakorlati képzésre kozmetikusokat egy holland iskolából. Amikor kint megkerestek, és bejöttek a rotterdami szalonba el voltak ájulva. Az az igazság, hogy bár mindenben jóval előbbre járnak nálunk, a szépségápolás területén nagyjából 20 évvel mögöttünk vannak. A hyaluronsav megvan, de a legtöbb modern hatóanyag még ismeretlen számukra.

A magyar kozmetikusoknak ebben a tekintetben tényleg nincs párja, nem véletlen, hogy bárhol el tudnak helyezkedni külföldön.

Képzés és anyagismeret terén is nagyon az élen járunk. A hollandok pedig nem is nagyon járnak kozmetikába, valahogy nem része az életüknek. Nagyon le vannak maradva, nem is értik, és a pénzt is sajnálják rá. Innen, azaz nem is nulláról, hanem mínuszról kellett építkeznem. Folyamatosan keresem a titkot, hogy mi az, amivel meg tudom őket szólítani, amivel tudnak valamit kezdeni, amit megértenek. Mert a bérleti díj akkor is ketyeg, ha egyetlen vendég sem jön be.

– Adtál magadnak határidőt?

– Két évre szerződtem.

– Nem érzed ezt visszalépésnek?  Itthon nem lehet hozzád bejutni, kint meg te vadászod a vendégeket.

– Valóban, minden visszalépésnek tűnik az itthoni szalonhoz képest, ahol napi 20-25 kezelés van, ott meg hetente jön össze néhány. Egy 25 éve kint élő magyar kozmetikus segít, amikor itthon vagyok, akkor ő van ott, nem áll meg az élet egyik helyen sem. Néha adódnak vicces szituációk ebből a megosztott szerepből, mert megesik, hogy a rotterdami üzletben egyszerre ott vagyok a kirakatban az óriásplakáton, közben meg mellette mosom az ablakot élő valómban.

– Mindent te menedzselsz mind a két országban?

– Nem. Van egy szuper férjem, aki egyre inkább belefolyik az egészbe. A műszaki részt, a raktározást ő intézi, a szakmait én. 7 éve álmodtunk egy keverőgépről, amit most sikerült megvennünk, ennek a beüzemelését is ő menedzseli. Hihetetlen masina, a víz és olaj fázist magától homogenizálja, 100 kilót egyszerre.

– Jelenleg melyik város az itthon és melyik az otthon neked?

– 50-50 százalékban vagyok. Jó itt lennem, de most már kint van a 4 gyerek, nekik augusztusban már elkezdődött az iskola, tehát jó lesz visszamenni is. Leginkább félúton vagyok otthon, valahol Németország közepén. 16 óra az út, azt szoktam mondani, hogy ez az én El camino-m. Tudok gondolkodni, s bár koncentrálni kell, de pihentető is az utazás. Közben pedig leülepedik egy csomó dolog.

– Pár nap és utazol vissza, majd nemsokára ismét jössz, hiszen a Katona József Színházba te intéztél egy világhírű előadást, a Chayká-t. Mit szólt a színház vezetősége, amikor megkerestétek őket az ötlettel?

– Az igazgató, Máté Gábor nagyon nyitott volt a dologra. Ami logikus is, hiszen minden kockázat, szervezés és költség ránk hárul, a bevételből pedig komoly összeget kapnak. Hat előadás lesz és nagyon elkapkodták a jegyeket, jó érzés, hogy ez nem csak nekünk volt fontos.

Részlet a Chayka című előadásból fotó: Estelle Valente

– De nemcsak a kultúrát, rengeteg civil kezdeményezést is támogattok, olyanokat is, ami nem feltétlenül vág a profilotokba. Miért fontos ez nektek?

Valóban, ezek olyan vállalások, amelyek nem kötelezők, egy kozmetikai brand megvan e nélkül is. De a lelkünknek erre szüksége van. Támogattuk idáig már a Hintalovon alapítványt, a NANE-t, a Bátor Tábort, a Csodalámpa és a Hősök tere alapítványt, a Bethesda gyermekkórházat, de rendszeresen szervezünk gyűjtést rászorulóknak.

Főleg nőknek, egyedülálló vagy hajléktalanoknak, akiknek van erejük és bátorságuk az újrakezdéshez, és az utolsó lökethez kell egy kis plusz.

Hogy mondjuk, egy állásinterjúra fel tudjanak úgy öltözni, hogy olyan legyen a megjelenésük, amivel nem indulnak rögtön hátrányból. A Bethesda dolgozóinak például termékeket és kezeléseket adtunk, és az elképzeléseik alapján kifejlesztettünk egy univerzális terméket, aminek a kupakján egy beteg kisfiú, Előd rajza és üzenete szerepel.

A legnagyobb hősöknek járó Előd-vándordíjat is létrehoztuk, s aki rajzol, ő határozhatja meg, hogy kit támogassunk a bevételből. Előd a Heim Pál Gyermekkórházat jelölte meg, így őket foguk támogatni.

Hamarosan meghirdetjük a következő pályázatot, amit Előd szülei választanak majd ki, mert sajnos ő már nincsen köztünk. Viszont az az egy hónap, amíg a rajzzal fogalakozott, célt, értelmet és feladatot adott az életének, valamint azt az érzést, hogy a világ kíváncsi rá. Azt üzente a vásárlóknak, hogy: „Együtt minden akadály legyőzhető.”, ez szerepel a kupakon.

– A te 24 órád hány órából áll?

– A kiváló kollégáim segítségének köszönhetően 12-ből. Néha nekem is többnek tűnik, de erre figyelek. Ahogy a kollégáimra is, mert attól, hogy 25 embert itt hagytam, még ugyanúgy felelős vagyok értük.

– Szerencsés vagy, jól választottál mindenben, vagy jó kompromisszumokat kötöttél az életben?

– Nem vagyok szerencsés, nagyon sok kudarc van mögöttem. Kimondottan nehezen jönnek össze a dolgok, ha összejön végre, sokszor nem is tudok neki örülni. Szívós munka, és rengeteg kitartás van mögöttem. De ha hasznos, amit csinálsz, akkor mindig hozzá fog rendelődni a segítség. Amiből te magad is tudsz táplálkozni, mert tudod, hogy amit csinálsz az jó és jót teszel vele sokaknak.

Nem mindig könnyű, azt elismerem. Bátornak kell lenni, és le kell mondani arról, a téves képzetről, hogy mindig van védőháló. Mert nincsen. Egyben kell biztosnak lenni minden döntésednél, hogy valahogyan megoldod.

Nem tudom, hogy könnyű lesz-e és hány csapda lesz menet közben, de bízom abban a képességemben, hogy valahogy megoldom, mert képes vagyok rá. Ez egészen más kapukat nyit meg a fejemben megoldások tekintetében. Azt is tudom, ha nem oldom meg én, akkor keresek és találok hozzá olyan társakat, akik partnerek és segítenek az elakadásban.

– Amikor 12 éve megnyitottad a szalont, mertél ekkorát álmodni?

– Ne viccelj, dehogy! Hogy jutott volna ez egyáltalán eszembe?

– Mindenben maximalista vagy?

– Sajnos igen. De egyébként meg mi értelme lenne? Mégiscsak az viszi előre az embert.

– Elképesztő mennyiségű energiával létezel, szinte vibrál körülötted a levegő. Mi tölt fel téged?

– Ha alszom. És a zene is nagyon fontos. Hiszem, hogy jobbak lennének az emberek, ha többet hallgatnának zenét. De jót tesz a környezetváltozás is. Mert nem lehet monoton életet élni, attól beszürkül az ember. Ha nincsenek álmok, nincsenek célok, akkor nincsen perspektíva sem. Ha megölik a lelkedet, és nincsen flow, akkor megöregszel és megcsúnyulsz. Én pedig egyáltalán nem szeretnék csúnya öregasszony lenni.

Kiemelt kép: Szakonyi Eszter fotó: Bodnár Zsófi

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: