A nehéz érzések elhallgattatása csak ideiglenes megoldás. Az elfojtás nem múlik el nyomtalanul – idővel visszatér, gyakran váratlan formában. Ideje szembenézni velük, gyengéden.
„Nem akarok ezzel most foglalkozni.” Ismerős mondat? Sokan vagyunk így – amikor valami fáj, kényelmetlen vagy túl bonyolult, egyszerűbb félretenni. Legalábbis egy darabig. Az érzelmeket azonban nem lehet végleg elhallgattatni – ha nem engeded ki, előbb-utóbb utat találnak maguknak. És akkor már nem mindig tudod, honnan jön a belső feszültség.
Mi is az az elfojtás?
Elfojtani annyit jelent, mint tudatosan vagy tudattalanul figyelmen kívül hagyni egy érzést, gondolatot vagy emléket, mert túl kellemetlen vagy fájdalmas lenne szembenézni vele. Sokszor automatikusan történik – megtanultuk, hogy „nem illik”, „gyengeség” vagy „nincs rá időnk”.
Miért tűnik jó megoldásnak?
Az elfojtás rövid távon tényleg működik. Túl tudsz lendülni egy helyzeten, tovább tudsz menni. De ez olyan, mint amikor egy túlcsorduló lábast csak letakarunk a fedővel – a nyomás ettől még nő.
Hogyan szólal meg később?
Az elfojtott érzések gyakran nem ott és nem akkor jönnek elő, amikor számítunk rá. Néha:
testi tünetekben jelentkeznek: fejfájás, emésztési gondok, feszültség
indokolatlan érzelmi reakciókban: túlzott düh, sírás, szorongás
vagy érzelmi kiüresedésben: amikor már semmit nem érzel igazán
Az érzések nem múlnak el attól, hogy nem foglalkozol velük – csak álcát váltanak.
Mit tehetsz helyette?
Nem kell mindent azonnal megoldani. De a tudatosítás már félig gyógyulás. Kezdd így:
Írd ki magadból – egy napló, néhány sor is csodát tehet
Beszélj róla – akár egy barátnak, akár egy szakembernek
Engedd meg magadnak az érzést – anélkül, hogy ítélkeznél
Figyelj a testedre – néha hamarabb jelzi, hogy valami nincs rendben
Az érzelmek nem ellenségek
Az érzések, még a nehezek is, információt hordoznak. Nem ellened vannak, hanem érted – csak meg kell tanulnod olvasni bennük.
A csend után jön a hang – de nem mindegy, hogyan
Ha figyelsz magadra, ha teret adsz az érzéseidnek, akkor nem kell majd kirobbanva felszínre törniük. Mert amit kimondunk, az már nem nyomaszt annyira – és amit megértünk, azt már kézben tudjuk tartani.
Fotó: Westend61/Getty Images
