Az empátia határok nélküli megélése, bármennyire is nemesnek tűnhet, könnyen átcsaphat önpusztításba.
Az empátia egyike azoknak az emberi tulajdonságoknak, amelyet a legnagyobb becsben tartunk. Képesek vagyunk mások fájdalmát, örömét és szenvedését átérezni, ami erősíti a társadalmi kötelékeket, és lehetővé teszi, hogy valóban kapcsolódjunk másokkal. Amikor azonban valaki korlátlanul engedi magát mások érzelmi világába merülni, anélkül, hogy saját magát megóvná, az végül kimeríti az érzelmi és fizikai tartalékait. A túlzott empátia – annak ellenére, hogy a szándék tiszta − könnyen magával rántja az embert egy mély, kimerítő spirálba, ahol a saját jólétének határai elmosódnak.
Önfeladás veszélye
Mint minden jót, az empátiát is túlzásba lehet vinni, ami komoly következményekkel járhat. Az egyik negatív hatás az önfeláldozás veszélye. Az empatikus emberek gyakran hajlamosak arra, hogy háttérbe szorítsák saját szükségleteiket és vágyaikat, mert úgy érzik, hogy mások problémái sokkal fontosabbak. Ez az önfeláldozás egy ideig nem tűnik problémának, de hosszú távon elvezethet a kiégéshez és az önazonosság elvesztéséhez. Az empátia miatt az ember könnyen úgy érezheti, hogy nincs joga a saját szükségleteire koncentrálni, ami egyfajta önmegtagadáshoz vezethet.
Konfliktuskerülés mesterfokon
Az empatikus emberek gyakran próbálják elkerülni a konfliktusokat, mert nem akarják mások érzéseit megbántani. Ez a konfliktuskerülés azonban azért sem egészséges, hiszen a feszültségek nem oldódnak meg, csak elnyomódnak. Az elfojtott konfliktusok pedig később csak sokkal nagyobb erővel sújtanak le. Az empátia miatt az ilyen emberek hajlamosak lehetnek arra, hogy inkább magukra vállalják a konfliktusok terhét, ahelyett, hogy nyíltan megbeszélnék és rendeznék azokat.
Az igazság eltorzítása
Vannak helyzetek, amikor az empátia torzíthatja a valóságérzékelésünket, különösen akkor, ha valaki rossz döntést hozott vagy hibát követett el. Túlzott empátiával könnyen mentegetjük az illetőt és elhomályosítjuk a felelősség kérdését. Az empátia ilyenkor akadályozhatja az igazságszolgáltatást vagy a megfelelő döntéshozatalt, hiszen a szánalom vagy együttérzés felülírhatja a tények objektív értékelését.
Könnyű áldozattá válni
A túlzott empátia ára gyakran az, hogy manipuláció áldozatává válunk. Azok, akik felismerik, hogy valaki túlságosan empatikus, kihasználhatják ezt a tulajdonságot saját céljaik elérésére. A manipulátorok gyakran érzelmi zsarolással vagy a sajnálat érzésének kiváltásával érhetik el, hogy az empatikus személy olyasmibe menjen bele, amit egyébként nem tenne meg. Ez a helyzet különösen veszélyes, mert az empátia a manipuláció eszközévé válhat, ami hosszú távon komoly károkat okozhat az áldozatnak.
Amikor túl empatikusak vagyunk, inkább megbocsájtunk és igazolni próbáljuk mások bántó viselkedését, hiszen megértjük azokat az okokat, amelyek a viselkedésük mögött állhatnak. Például, ha valaki rendszeresen bántalmazó vagy manipuláló, könnyen meggyőzhetjük magunkat arról, hogy ez azért van, mert gyerekkori traumákat szenvedett el, vagy mert épp stresszes időszakot él át. Bár ezek az érzelmek valódiak lehetnek, a túlzott empátia megakadályozza, hogy felismerjük a saját határainkat, és végül egy olyan kapcsolatban ragadhatunk, ami nem méltó.
A határok megvédenek
Fontos megértenünk, hogy az empátia nem azt jelenti, hogy minden érzelmet teljes mértékben el kell fogadnunk és magunkra kell vennünk. A határok meghúzása nem csupán önző cselekedet, hanem létfontosságú az érzelmi egészségünk szempontjából. Ha úgy érezzük, hogy túlzottan magunkra vesszük mások érzelmeit, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen módszerekkel tudnánk védekezni az érzelmi túlterhelés ellen. Ez lehet a meditáció, a relaxációs technikák elsajátítása, vagy egyszerűen csak az a tudatos döntés, hogy bizonyos időközönként szünetet tartunk, és csak magunkkal foglalkozunk. De, ami talán a legfontosabb, hogy edzenünk kell a nemet mondási képességeinket.
Az empátia az emberi kapcsolatok alapköve, de ahhoz, hogy igazán hatékonyak legyünk mások támogatásában, meg kell tanulnunk kezelni a saját érzéseinket is. Az önmagunkkal szembeni empátia – az, hogy saját szükségleteinket is felismerjük és tiszteletben tartjuk – éppoly fontos, mint a mások iránti együttérzésünk.
Nyitókép: Fresh Splash/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Mennyi az egészséges énidő a párkapcsolatban? Beválhat, ha így húzzátok meg a határt
- A „szegény én” mentalitás nyomában – Így lehet kitörni az áldozatszerepből!
- 4 lépés a pszichológus ajánlásával, amivel az önostorozó, kritikus hangod pozitívvá változtathatod
