Az ókori görögöket széles körben a modern orvostudomány atyjaiként tartják számon, de furcsaságaik is bőven akadtak. Lássuk ezeket, a vándorló méhtől Hippokratész igazán gyomorforgató diagnosztizálási rutinjáig.
Az ókori görögök kezdetben a betegségeket isteni büntetésnek, a gyógyulást pedig az istenek szó szerinti ajándékának tekintették. Azonban ez nem tartott sokáig, és az i.e. 5. századra elkezdtek olyan orvosi elméleteket tesztelni és fejleszteni, amelyek tényleges tudományos megfigyeléseken alapultak, nem csupán spirituális meggyőződésükön. Az ókori görög orvoslásban három új tényező is megjelent, melyek a diéta, a gyógyszerek és a műtétek voltak. Az étrend különösen fontos volt, és amikor a gyógyszerekkel és a műtétekkel kombinálták, holisztikus megközelítést alakítottak ki az egészség és gyógyulás terén. Mindez több mint 2000 éve, ezért nem is meglepő, hogy néhány ókori görög orvosi gyakorlat ma már a legjobb esetben is furcsának, sőt, egyenesen sokkolónak tűnik.
A vándorló méh esete
A görög orvosok megszállottjai voltak a méhnek, és úgy vélték, hogy csak az magyarázhatja a férfiak és nők közötti fizikai és mentális különbségeket. Különösen hittek abban, hogy ezek a különbségek a „vándorló méh” következményei, mely a női testben mozogva különféle kedvezőtlen állapotokat okozhat. Aretaeus Cappadocius orvos pedig egészen odáig merészkedett, hogy azt „egy állat egy állaton belül” néven emlegette, hiszen úgy vélték, hogy a méh saját akaratából képes mozogni. Természetesen egy idő után ezt a problémát orvosolni is kezdték. A kezelés magában foglalta a méh elűzését vagy vonzását. Ehhez illatos vagy bűzös anyagok használtak, amelyeket a nő orra vagy ágyéka közelébe helyeztek. Egy másik lehetőség a méh füstölése volt, amely során a nő egy magából illatos gőzöket kibocsájtó, melegített edény fölött üldögélve várta, hogy az elkanászosodott méhe visszakerüljön a helyes pozíciójába.
A fogzási fájdalom kissé morbid enyhítése
Néhány ókori görög orvos, köztük Aëtius of Amida és a híres nőgyógyász, Soranus Ephesus is a nyúlagy használatát javasolták a fogzási fájdalom enyhítésére. Ezt akár ételhez adva, akár közvetlenül az ínybe dörzsölve is alkalmazhatták a szenvedő csecsemők anyukái vagy dajkái. Persze, arra volt megoldás, ha nem sikerült mezei nyulat fogni: olyankor érdekes mód a bárányagy is megtette a kellő hatást. Mindezek mellett a filozófus Aetios azt is tanácsolta, hogy a fogzó csecsemők viseljenek olyan karkötőt vagy amulettet, amely kolocintot, azaz olyan vadszőlőt tartalmaz, amely egyszerre keserű és mérgező is. Alternatív megoldásként egy vipera fogát tartalmazó amulettet akaszthattak a babák nyakába. Egyik jobb, mint a másik, ugye?
A zene ereje
A modern zeneterápia az 1950-es évektől szervezett és elismert keretek között zajlik, és ma már tudományosan megalapozott módszerként alkalmazzák azt az érzelmi, kognitív és fizikai gyógyulás terén. Azonban azt kevesen tudják, hogy a zenét már ókori görögök is terápiás segédeszközként használták. Theophrastus filozófus a muzsikát sok betegség, például ájulás, pánikrohamok, isiász és epilepszia gyógyírjaként látta. De egy másik görög filozófus, Demokritosz ettől tovább ment, hiszen úgy vélte, hogy ügyesen játszott fuvola zenével még a vipera harapást is meg lehet gyógyítani. (Spoiler: nem lehetett.)
Gyógyszer vagy méreg?
A görögök a narkotikumok széles skáláját alkalmazták kúraként vagy gyógymódként. Egy-egy betegség kezelésekor bevetették például a mandragórát, az ópiumot, a nadálytövet, a beléndeket és a hunyort is. Utóbbi pedig kiváltképp nagy kedvencük volt, hiszen a nőgyógyászati rendellenességektől kezdve a hányáson át egészen a bőrbetegségekig és tüdőproblémákig mindent azzal szándékoztak orvosolni. Nem is lett volna ezzel nagy baj, ha a hunyor nem lett volna mérgező. A növény a szervezetbe történő nagy dózisú bevitele ugyanis könnyen halálhoz vezethetett, és sok esetben vezetett is. Az orvosok ugyan figyelmeztették pácienseiket a kétes gyógymód potenciálisan halálos természetéről, de sokan még így is gondatlanul alkalmazták.
A vér tehet mindenről
A vér orvosi kezelés céljából való eltávolítása valójában az egyik legősibb orvosi gyakorlatnak számít. A történészek úgy vélik, hogy az ókori Egyiptomban alakult ki, mielőtt elterjedt volna Görögországban is. A görögök persze azt hitték, hogy sok betegség a testben lévő vér túlzott mennyiségéből ered, és ezt az állapotot „plethora”-nak nevezték (ez a görög eredetű szó „teljességet” jelent). Az egyensúly helyreállítása érdekében a felesleges vért eltávolították a beteg testéből, melyhez sebészeti metszetek vagy piócákat sem voltak rest bevetni.
Ókori fogamzásgátlás
Az ókori görögök számos különös és így utólag nem túl hatékonynak tűnő fogamzásgátló elméletet és módszert dolgoztak ki, beleértve a cédrusolaj kenőcsöket és a gránátalmamagokat is. Két a legfurcsább fogamzásgátló javaslat azonban mégis Soranus Ephesoszitól származik, aki azt ajánlotta, hogy a nők közösülés után ugráljanak hátrafelé hét alkalommal. Alternatívaként a nők ihattak még vizet is, na de nem akármilyet. Ephesoszi szerint a nem kívánt terhesség megelőzése érdekében csak a kovácsok által, a vas kihűtésére használt folyadék volt hatásos.
Hippokratész gyomorforgató diagnosztizálási rutinja
A görög orvos Hippokratész kétségkívül nagy szerepet játszott az ókori görögök orvosi fejlődésében, és még ma is nagy tisztelet övezi etikai standardjait, azonban furcsaságai neki is bőven akadtak. Hippokratész kitartott ugyanis azon elve mellett, hogy az emberi test négy humorból, vagyis folyadékból áll, melyek a fekete epe, sárga vagy vörös epe, illetve a vér és nyálka. A humoralizmus elmélete szerint ezek a folyadékok kulcsfontosságúak voltak az orvosi diagnózis szempontjából. Ennek megfelelően Hippokratész pedig rutinszerűen kóstolta meg betegei vizeletét, gennyét és fülzsírját, valamint szaglással és vizsgálattal ellenőrizte székletüket és hányásukat. Az elkötelezettsége vitathatlan, viszont a gyakorlat több, mint gyomorforgató.
Nyitókép: AI
Forrás: History Facts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)
