Miért jó halmozni a kiolvasásra váró köteteket?

Szoktál olyan könyveket vásárolni, amiket aztán sosem olvasol el? Ha rád is jellemző ez a szokás, akkor akaratlanul is részesévé váltál a „tsundoku”-nak. Ez a japán kifejezés olyan emberekre utal, akik csak gyűjtik a könyveket.

Imádom a könyveket. Gyakran térek be könyvesboltokba és antikváriumokba. Mindig egy féltucat olyan kötetet találok, amikről korábban még nem is hallottam, és biztosan meg is veszek belőlük egyet-kettőt. Szeretem végigtapogatni a borítójukat, imádok beszagolni a lapok közé. Mert más az illata egy új és más egy használt könyvnek, és megesküdnék rá, hogy más aroma árad egy regényből és megint más egy verses kötetből. Nem is beszélve a nyomtatott oldalak legkülönbözőbb textúrájáról és a fehér szín megannyi árnyalatáról. A probléma csupán az, hogy a vásárlási szokásaim meghaladják az olvasási szokásaimat. A könyvespolcomat bámulva aztán elfog a félelem, hogy lemaradok valamiről, ha nem olvasom el mindet. Néha pedig elfog a bűntudat a feleslegesen elköltött pénz miatt is. Neked is ismerős az érzés? Szakemberek az otthonainkban olvasatlanul heverő könyvekre megalkották az antilibrary (antikönyvtár) kifejezést, és úgy vélik, hogy ez a jelenség nem a szellemi kudarcunk stigmája. Éppen ellenkezőleg!

Intellektuális alázat

Umberto Eco, a híres író és tudós személyes könyvtárát 30 ezer kötet alkotta. Amikor vendégeket fogadott az otthonában, gyakran rácsodálkoztak gyűjteményének impozáns méretére, és feltételezték, hogy a könyvek száma a házigazda tudását tükrözi. De az igazság egészen más volt. Nem azért volt az írónak terjedelmes könyvtára, mert mindegyiket elolvasta, hanem azért, mert arra vágyott, hogy az élete során legalább ennyit elolvasson. Umberto Eco példájából kiindulva a tudósok azt állítják, hogy az olvasott könyvek sokkal kevésbé értékesek számunkra, mint azok, amiket még ki sem nyitottunk. „A korunk előrehaladtával az olvasatlan könyvek száma egyenes arányban nő a felhalmozott tudásunkkal.” – hangoztatja Nassim Nicholas Taleb statisztikus. Az antikönyvtár értéke abból fakad, hogy az olvasatlan kötetek folyamatos kihívást jelentenek és állandóan emlékeztetnek minket arra a tudásra, aminek még nem vagyunk birtokában. A még fel nem fedezett írások sorai arra késztetnek bennünket, hogy folytassuk az olvasást és a tanulást, és hogy soha nem kényelmesedjünk bele abba az érzésbe, hogy már mindent tudunk. Az olvasatlan könyvek intellektuális alázatra tanítanak bennünket.

A tsundoku valódi értéke

Ez a kifejezés két japán szó morfológiai egyesítéséből jött létre: Tsunde-oku (hagyni, hogy a dolgok felhalmozódjanak) és dukosho (könyvet olvasni). A szó a 19. században jelent meg, akkoriban azokat a tanárokat jellemezték vele, akik olyan könyvek birtokában voltak, amiket nem olvastak. A tsundoku kifejezés már nem bélyegez senkit a mai japán kultúrában, és teljes mértékben megkülönböztetik a bibliomániától is, azaz a könyvek rögeszmés gyűjtésétől. A tanulmányok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik olyan otthonban nőnek fel, ahol 80-350 könyv található, azok jobb számolási, információs és kommunikációs készséggel rendelkeznek majd felnőttként. Számos kutatás bizonyította, hogy az olvasás nagy előnyt jelent: csökkenti a stresszt, erősíti az empátiát és a szociális készségeket, javítja a kognitív képességeket, valamint segít jobban megérteni magunkat és a világot. Azok a könyvek, amelyeket még nem olvastál, valóban a tájékozatlanságod jelei. De ha tisztában vagy a tudatlanságoddal, máris előrébb tartasz az emberek túlnyomó részénél.” – jegyzi meg Jessica Stillman írónő. Függetlenül attól, hogy antikönyvtárat tartunk fent, vagy a tsundoku részesei vagyunk, az olvasatlan könyvek legnagyobb értéke az olvasásuk iránt érzett vágy, ami mindenképp dicséretes. 

(via)

Nyitókép: Newton Daly/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: