Heti egyszer igazán magabiztosnak érezhetjük magunkat, a lelki erőnk az egekben és végre sínen van az életünk. Mi történik, ha szüntelenül ez után sóvárgunk? Gyorsan a terápiafüggőség kapujában találhatjuk magunkat.
A függőségekben az a közös, hogy egy olyan állapotot hoznak létre, amelyben a személy a mentális jólléte és egyensúlya megtartásához, saját belső készségek hiányában valamilyen külső „megerősítőt” kell alkalmazzon. Ezeknek a mankóknak a tárháza szinte végtelen: nyúlhatunk drogokhoz, alkoholhoz vagy egyéb szerekhez, ahhoz, hogy kitöltsük az űrt, de különböző viselkedésfüggőségek rabjává is válhatunk. A függőségek leküzdéséhez általában pszichoterápiát javasolnak. De mi a helyzet akkor, ha maga a terápia válik addiktívvá, és a terápiafüggőség kapujában találjuk magunkat?
Nem nehéz a jót megszokni
Lássuk be, a mai rohanó világban senkinek nincs ideje egy órán keresztül hallgatni a másik ember problémáit. A baráti beszélgetések zöme arról szól, hogy ki tudja túllicitálni a másikat, és több lelkizést belesűríteni az időbe. Persze még azelőtt, hogy átvennék tőle a szót, és elkezdenének a saját életükről beszélni a többiek. A terápia megteremti azt a teret és időt, ami csak rólunk szól, ez pedig egy olyanfajta kiszakadást jelent a való életből, ahová folyton-folyvást visszavágyódhatunk. Empátiát, elfogadást, figyelmet és támogatást kapunk, anélkül, hogy vissza kellene kérdezni: „És te hogy vagy?”.
Terápia szabotálása
A terápiák jól strukturált keretekkel rendelkeznek, többek között azért is, hogy elkerülhető legyen a függőség kialakulása. Az első beszélgetések során meghatározzátok a kezdetét, de a végét is a közös munkának. A terapeuta az ülések során azon fáradozik, hogy a belső énerőt ébressze fel és fejlessze, amitől a páciens azt érezheti, hogy van irányítása a saját élete felett. És a felmerülő kérdésekre nem a szakember adja a válaszokat, hanem csak rávezet arra, hogy megtalálja a sajátjait. Mégis előfordul, hogy a világos keretek mellett is, egyesek különböző módokon elkezdik szabotálni a saját terápiájukat és ezzel egyidejűleg kitolni a végső ülés időpontját. Amikor a legkisebb csőtörés is nagy horderejű lelki kiborulást indít el, és úgy érzed, meg kell beszélned valakivel a történteket, akkor valószínűleg csak egy újabb okot találtál arra, hogy elnyújtsd a közös időt a terapeutával.
Mi áll a túlzásba vitt önfejlesztés mögött?
A legtöbb esetben a belső erőnket meghaladó, komoly problémák esetén kérünk segítséget szakembertől. Ám az is előfordul, hogy önismeret gazdagítás a cél. Ahogy viszont kezdenek az életünkben elvarródni a szálak és helyükre kerülni az érzelmi viharok, úgy érezhetjük, hogy egyre inkább mélyebbre ásnánk a lelki kiteljesedés terén. Függőség esetén azonban ezt a fejlődést összekapcsoljuk a terapeuta személyével, aki mint egy mankó vagy hátsó bázis, segíti a törekvéseinket. „Jóból is megárt a sok” − tartja a mondás. Ez az önfejlesztésre is igaz. A tizedik pszichológus vagy coach, a sokadik módszer, amiben részt veszünk, nem fog sem újat mondani, sem beteljesülést okozni. Ilyenkor nem árt feltenni magunknak a kérdést: Miért nem bízok a saját énerőmben? Abban, hogy egy idő után egyedül is képes vagyok megoldani a problémáimat, külső támogatás nélkül is?
Ha a következő kijelentések igazak rád, akkor te is terápiafüggőségben szenvedhetsz:
1. Úgy érzed, nem te kontrollálod az életed.
2. Úgy érzed, egyedül nem bírsz megbirkózni a terhekkel.
3. Gyakran apróságok miatt is késztetést érzel, hogy felvedd a kapcsolatot a terapeutáddal.
4. Gyakran váltogatod a szakembereket.
5. Több módszert is kipróbálsz, és egyik terápiából a másikba esel.
6. Gyomorgöcsöt érzel, amikor az aktuális terápiádon a közelgő befejezésről esik szó.
7. Problémákat generálsz magadnak, hogy újra mehess szakemberhez.
Mit tehetsz, ha addiktívvá válik a terápia?
Amennyiben azt érzed, hogy téged is érint a terápiafüggőség, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy megosztod ezt a terapeutáddal. Ezt követően pedig elkezdtek azzal foglalkozni, hogy miért nem tudod megélni az énerődet. Iyenkor a terápiás fókusz megváltozik, és a célja most már az lesz, hogy egyedül is boldogulni tudj. A te feladatod az, hogy erőt vegyél magadon, és ne kezdj bele új terápiába. Ne akarj minden apró hibát megjavítani, hanem fókuszálj az erősségeidre és arra, hogy önálló, magabiztos ember vagy, aki képes és mer felelősséget vállalni a saját életéért.
Nyitókép: EMS-FORSTER-PRODUCTIONS/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Aromaterápiával a depresszió ellen: ezeket az illatokat vesd be, ha úgy érzed nem vagy a legjobb passzban
- Sétaterápia: ezért kell napi 15 percet gyalogolnod
- „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.”– Az irodalomterápia gyógyító és személyiségformáló erejéről
