Az utóbbi évtizedekben az ember élettartama csaknem megkétszereződött. Míg a 20. század elején a várható átlagéletkor 40 volt, addig ma már 80 évre emelkedett. Ha száz év alatt sikerült ekkorát ugranunk az időben, jogosan kérdezhetjük: hol a határ?
Nagyanyáink idejében egy 50 éves ember már jócskán élete alkonyán járt, ma viszont egy olyan korban élünk, ahol a 40-es évek az önmegvalósításról szólnak és szép számmal látunk 50-60 évesen gyereket vállaló sztárokat vagy akár civileket is. A ma mottója tehát az, hogy sosincs késő. Nekiállhatunk megváltoztatni a testünket 70 évesen is, hiszen így is számíthatunk, jó esetben, még néhány egészségben eltöltött évre. Az örök fiatalság iránti igény soha nem volt még annyira jelen, mint manapság. Nem csoda hát, hogy az embereket elkezdte foglalkoztatni az öregedés és központi témává vált, hogyan tudjuk megnövelni a Földön töltött éveink számát. Ezzel egyidőben pedig megnőtt az igény az élettartam növelésére is.
A kereslet hamar kínálatra talál
Csakhogy a 65 év felettiek mintegy 80%-a szenved valamilyen betegségben. Ezért nemcsak az élettartam növelése a cél, hanem a jóllété is, hiszen ami egyéni szinten hasznot hoz, az társadalmi szinten nehézség. Hiába élünk sokáig, ha közben mások terhére vagyunk. Pontosan itt jelenik meg az ember telhetetlensége is. Először csak 80 év a cél, aztán már érjük el a százat, utána meg a határ a csillagos ég, de persze ezt egészségben, erőnk teljében szeretnénk megvalósítani. A kereslet pedig hamar bőkezű kínálatra talál a gyógyszeripar és egyéb újgenerációs eljárások formájában.
Módszerek útvesztői
Először csak elkezdünk odafigyelni magunkra, egészségesebben étkezünk, eljárunk edzeni, vitaminokat szedünk. Persze, közben sokszor beleesünk csapdákba, de összességében úgy gondoljuk megteszünk mindent az egészségünk érdekében. Ami valóban igaz is, csakhogy a test nem felejt, a sejtek be vannak programozva és mi tűnhetünk bármennyire fittnek és fiatalosnak, a belső óra ketyeg. Az idő nem kímél senkit. Maximum csak látszólag. Ezután rákeresünk, mik azok az átlagember számára is hozzáférhető eszközök, amik kitolják a várható élettartamot. Mit találunk? Rengeteg szakszót és érthetetlen kémiai vegyületeket. Ezért jobban beleássuk magunkat: vitaminok, nyomelemek és antioxidánsok, meg hormonbefolyásoló gyógyszerek jönnek velünk szembe, amiktől az örök fiatalságot reméljük. Csakhogy ez sem elég, mert nem hoz elég látványos megoldást, gyerekcipőben járó elméletek csupán, amiket általában állatkísérletek nyomán állítottak fel, az örök fiatalság máshol keresendő. Így hamar elérkezünk a többet és jobbat ígérő gerontológiáig, aminek célja az öregedés biológiai folyamatának meggátolása.
Beköszönt a genetikai dopping kora?
A tudomány az élettartamot a végtelenségig meg tudja hosszabbítani. Legalábbis ez a cél. A kérdés csak az, hogy milyen áron? Ha csak azt nézzük, hogy minden olyan készítmény és eljárás, ami a fiatalságra és az öregedés lelassítására alkalmazandó, 50.000 millió dollár (15.046.325.000.000 forint) nyereséget hoz évente, akkor ez az ár elég magas. Nem beszélve arról, hogy milyen következményekkel jár, ha beavatkozunk a természet rendjébe, és kedvünk szerint módosítjuk mesterségesen a testünket. Ugyanis az „indefinite life extension” (ILE, korlátlan élettartam meghosszabbítás) többek között olyan eljárásokat foglal magába, mint a mesterséges szövetregeneráció, génmódosítás és szervbeültetés, amik már napjaink laboratóriumainak falai közt, kísérleti szinten zajlanak. Az örök fiatalság, vagy inkább az élttartam meghosszabbítása karnyújtásnyira került.
Menekülünk az elkerülhetetlen elől?
A fiatalság a mai korban abszolútértékű. Rögeszmésen hajszoljuk, mintha nem lenne élet a ráncokon túl. Miközben tudjuk, hogy az emberi élet velejárója az elmúlás, mégis minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy elkerüljük, vagy legalábbis jó messzire taszítsuk magunktól már csak a tudatot is. Mi lenne, ha másképpen tekintenénk az öregedésre? Ha a ráncok nem az arcunk elcsúfítására szolgálnának, hanem az életutunk, emlékeink őrzői lennének? Ha a testünket úgy tartanánk karban, hogy közben tiszteletben tartjuk a korlátait? És mi lenne, ha az, hogy volt lehetőségünk megöregedni egy örömünnepet jelentene, ami éppen azt hirdeti, hogy nem haltunk meg fiatalon? Azt hiszem, ha képesek lennénk megreformálni a gondolatainkat az időskorról, akkor egy olyan világban élhetnénk, amiben lennének fontosabb értékek is, mint a fiatalság.
Nyitókép: Cristina Gottardi/Unsplash
