Ha jártál már valaha az Őrségben, részed volt a táj szépségeiben, az aranyló napnyugtákban, és az ott élő emberek jóságában, akkor soha többé nem ereszti a szíved, ezek az élmények az életed végéig veled maradnak.
Hosszú, várakozással teli út vezet a Zala és Vas megye területén található Őrségbe. Zalalövőt a hátunk mögött hagyva belépünk az Őrségi Nemzeti Park térségébe. A lakatlannak tűnő tájat sárga repcemezők, és bársonyosan zöld búzakalászok borítják. Alig találkozni más járművekkel, mintha egy időtlen, mesebeli tartományban járnánk.
Az elnéptelenedő falvak középkori emlékekben gazdagok, a háborítatlan természetből béke árad, a vidék pedig olyan megkopott emberi értékeket őriz, mint a bizalom és az összetartozás. Az idelátogatók szállást találhatnak malomból átalakított panzióban, biofarmon, jurtában, lombházban vagy tájjellegű, régi vályogházban. De akad itt laktanyából átalakított, állatbarát hotel és modernizált urasági ház is. Ha valóban meg szeretnénk ismerni az Őrség történetét és életét, akkor bátran álljunk szóba helybéliekkel, és olyan fámák birtokába juthatunk, amikről nem írnak az útikalauzok. Egy-egy ilyen találkozás elvezethet egy újabb látnivalóhoz, még egy érdekes történethez.
Könnyen ott találhatjuk magunkat egy XIII. századi templom falai között, vagy egy olyan kertben, ami ősi magyar gyümölcsfákat őriz. A vállalkozó kedvű turistáknak irányt mutathat a Kék túra vagy a Szerről szerre útvonala, de a legkisebb lélekszámú településeken is érdekes tanösvényeket járhatunk be. A kevésbé tehetősebb falvakban a régi időkben templom helyett csupán egy fatornyos haranglábat állítottak, amik a mai napig aktívan működnek, és felhívják az itt élők figyelmét a tűzvészre, a veszteségre és az ünnepekre. Az Őrség minden idelátogató számára tartogat valami csodát, amiért érdemes útra kelni.
Különleges templomok az Őrség szívében
Az erdő ölelésében áll a veleméri Szentháromság-templom, ami a feljegyzések szerint a XIII. században épült. Az épület átvészelte a tatárok pusztítását, és a hosszú évszázadok is alig hagytak nyomot rajta. A legkülönlegesebb élményt mégis az eredeti állapotukban található freskók jelentik, amiket a beszűrődő napfény mindig más szögből világít meg. A különböző ünnepnapokon más és más jelenetek kapnak fényt a falakon. A fénytemplomként híressé vált szentélyben egyetlen pont van, amit sosem érnek el a napsugarak, ez a falfelület pedig a pokol ábrázolásának ad helyet.
A szentgyörgyvölgyi református templom egyedülálló műemléknek számít, kézzel festett, fakazettás mennyezetével. A bárányfelhőkkel, virágokkal, csillagokkal díszített mennyezet Patkó András keze munkáját dicséri, aki az 1800-as évek elején festette le a fafelületeket. Az égszínkékben úszó mennyezet és a templom puritánsága nyugalommal árasztja el az idelátogatók lelkét.
Az őriszentpéteri katolikus Szent Péter apostol templom az Árpád-korban, feltehetően az 1200-as évek első felében épült. A bájos templomot az elmúlt idők során többször felújították, de a falakat díszítő freskókból mindössze néhány töredék maradt fent. A templomkertben ódon temető található, ahonnan egy ösvény vezet a középkori téglaégető maradványaihoz.
Szerről szerre Szalafőn
A piros szívvel jelzett túraútvonal ötvözi a természet szépségét a kulturális örökséggel. Buja erdők és vadvirágos kaszálók váltják egymást, ami nem fukarkodik sem a vadállatok, sem háztáji jószágok látványában. A vidáman legelésző kecskékről és tehenekről, a szabadon kapirgáló baromfikról az alpesi képeslapok jutnak eszembe. Az orrunk előtt elsuhanó őzektől és vadnyulaktól már meg sem lepődünk, szó szerint karnyújtásnyira van a természet.
A körtúra érinti a szereket, vagyis az Őrség jellegzetes településtípusait, ahol a régi vályogházak között hiába keresünk utcanévtáblákat. A zsupfedeles, fehérre meszelt épületek láttán olyan érzés támad bennünk, mintha egy mesekönyv illusztrációi elevenednének meg előttünk. És ha már Szalafőn járunk, akkor feltétlenül látogassuk meg a falu Instagam-sztárját is, Szalonnát, a minnesotai törpemalacot, aki nem is annyira törpe, viszont annál barátságosabb.
Tradíció és gasztronómia
A friss levegő és a kellemes túra után betérünk a szalafői Őrszem fogadóba, ahol az étlapon azonnal a dödöllére esik a választásunk. Ez a jellegzetes, őrségi specialitás burgonyából készül, amit jellemzően pirított hagymával, szalonnával, tejföllel, vagy erdei gombás mártással kínálnak. Minden egyes falat aranyat ér, amihez jól csúszik az ágyas pálinka. Teli hassal és nagy mosollyal az arcunkon indulunk tovább a felsőszeri Őrségi olajütő és rétesházba, ahol nagy bánatunkra még nem indult el a rétes szezon. Viszont megtudjuk, hogyan is készül az őrség fekete aranya, a hagyományos módon – tökmagolajütéssel – sajtolt értékes olaj. A műhelytitkokkal a tarsolyunkban és néhány üveg olajjal a hátizsákunkban indulunk vissza a szállásunkra, a szalafői boronaházba, ahol addigra a szállásadóink a szomszédokkal közösen invitálnak minket egy bográcsos vacsorára. Poharak koccannak és felhőtlen nevetések záporoznak az ételtől roskadozó asztal felett. Ezek után egyetlen gondolat motoszkál már csak bennünk, hogy vajon mikor térhetünk ide újra vissza.
Nyitókép: Kovács Kata
