Mindig azt mondják, „az vagy, amit gondolsz” – de mi van, ha a gondolataid tévednek? Ha épp ők tartanak vissza a boldogságtól? Ideje megkérdőjelezni a belső hangodat!
„Az vagy, amit gondolsz.”
Ezt a mondatot valószínűleg már sokszor hallottad – motivációs könyvekben, TED-előadásokban, inspiráló Insta-posztokban. És nem is alaptalan: a gondolataink valóban formálják a valóságunkat, befolyásolják a döntéseinket, az érzelmeinket és végső soron azt, ahogyan magunkról és a világról gondolkodunk.
De van itt egy apró bökkenő: mi van, ha a gondolataink nem mindig igazak?
A belső kritikus, aki sosem alszik
Ismerős a hang a fejedben, ami azt suttogja: „nem vagy elég jó”, „biztos kinevetnek majd”, „úgysem fog sikerülni”, „mindenki más ügyesebb nálad”?
Ez a belső kritikus nem a valóságot közvetíti, hanem a félelmeidet, hiedelmeidet, múltbéli tapasztalataidat. És bár a hangja ismerős, ez nem jelenti azt, hogy igaza van.
Gyakran úgy hisszük, hogy ami a fejünkben megjelenik, az automatikusan igaz. Pedig a gondolatok sokszor csak reakciók, védelmi mechanizmusok, esetleg tanult minták – nem tények.
Az agyad a túlélésre van programozva, nem a boldogságra
Az emberi agy csodálatos, de meglepően konzervatív: mindig a biztonságot keresi, és leginkább elkerülni akarja a fájdalmat, kudarcot, veszélyt. Ezért sokszor inkább lebeszél, visszatart, túlzottan óv – még akkor is, ha ez éppen megakadályoz a fejlődésben.
Egy-egy negatív gondolat tehát gyakran nem más, mint az agy „védelmi üzemmódja”, nem a valóság objektív tükre.
Miért hisszük el mégis?
Mert a gondolataink ismerősek. Mert régóta ismételjük őket. És mert gyakran érzések társulnak hozzájuk – és az érzéseinket igaznak érezzük. De attól, hogy valami erős érzelmet vált ki, még nem biztos, hogy igaz is.
Mit tehetsz, ha a gondolataid (valószínűleg) hazudnak?
Kérdőjelezd meg őket!
Egy egyszerű kérdés: Ez tényleg igaz? Vagy: Biztos, hogy mindenki így gondolja? Néha már ez is elég ahhoz, hogy észrevedd: a gondolatod csak egy nézőpont.Írd le őket!
A papíron sokszor nevetségesen irreálisnak tűnik, ami a fejedben teljesen hihető volt. A leírás segít kívülről látni.Kapcsold szét a tényeket és az értelmezést!
„Ma a főnököm nem köszönt” – ez a tény. „Biztos haragszik rám” – ez már értelmezés. Ugye mennyire más?Figyelj a belső hangnemre!
Úgy beszélsz magaddal, ahogy a legjobb barátnőddel? Vagy úgy, mint egy szigorú kritikus? Ezen érdemes dolgozni.Ne hidd el minden gondolatodat – de ne is tagadd le őket
A cél nem az, hogy mindig „pozitívan gondolkodjunk”, hanem hogy tudatosan – észrevegyük, ha épp egy régi minta vagy félelem szól belőlünk.
A valódi önismeret ott kezdődik…
…amikor már nem automatikusan azonosulsz minden gondolatoddal, hanem meg tudod őket figyelni – kívülről, kíváncsian, ítélkezés nélkül. Mert nem az vagy, amit gondolsz. Te sokkal több vagy annál.
Nyitókép: Constantinis/Getty Images
