Djordjevic István, vagy ahogy sokan ismerik, Giorgio életében a Megasztár 5 után is a zenéé maradt a főszerep: a Crazy Little Queen Tribute Band énekeseként Freddie Mercury dalaival varázsolja el a közönséget.
Pontosan érkezik a találkozónkra, ő veszi a limonádékat, és már amikor elhelyezkedünk a Fröccsteraszon, úgy figyel minden kérdésemre, mintha már zajlana az interjú – pedig még csak felemlegetjük a néhány nappal korábban éppen ezen a helyen tartott Crazy Little Queen koncertet, a fantasztikus közönséget, a legalább kétszeri visszatapsot. Majd a Megasztárra terelődik a beszélgetés, pontosabban a műsor ötödik szériájára, aminek köszönhetően Djordjevic István, vagy ahogy sokan ismerik, Giorgio nemcsak ismertté vált, hanem sokak szívébe is belopta magát. A műsor történetének egyik legszerethetőbb figurája volt, ő pedig azt mondja, máig hálával gondol vissza a majd’ 15 évvel ezelőtti időszakra.
És (többek közt) két dolog azóta sem változott: az egyik, hogy élete a zene körül forog, a másik pedig, hogy a közönség ma is nagyon szereti, akár akusztikus formációban áll színpadra, akár az ikonikus Queen zenekar legnagyobb és legkedveltebb slágereit énekli a Crazy Little Queen Tribute Band énekeseként – a hangulatot és az energiát tekintve egy Queen koncertre varázsolva a közönséget. Könnyű is és nehéz is vele beszélgetnem, hiszen mi ketten hét éve ismerjük egymást; ugyanúgy ott voltam az első koncertjükön, mint a legutóbbi budapestin. De mivel együtt még nem jártunk ilyen képzeletbeli időutazáson, úgy éreztük, itt az ideje. Leültünk hát egy nagyot beszélgetni múltról, jelenről, jövőről, hobbikról, tervekről, és természetesen (de nem csak) a Queenről.
A Megasztár nem a kezdet volt
„Nem zenész családból jövök, nem voltak zenész ismerőseim, kapcsolataim a szakmában. Egyébként nem is terveztem hivatalosan a zenével foglalkozni. Amikor a Megasztár jött, én 5-6 éve zenekaroztam már, amatőr szinten. A szakmában nem ismertem senkit” – emlékszik vissza Giorgio. A műsor által viszont több ismert és feltörekvő zenésszel ismerkedett meg, akiknek a többségével máig tartja a kapcsolatot. „Ott ismertem meg későbbi zenésztársaimat, Gál Csaba Boogie-t, Lakatos Yvette-et és Török Emesét is, aki a Compact Disco session dobosa is. Kovács Tomi gitáros-énekes kollégámmal is a műsornak köszönhetően találkoztam, rajta keresztül ismertem meg Keresztes Ildikót, akinek az előző – aranylemezes – albumára Tomival írtunk néhány dalt. De a Queen tribute zenekarunk tagjait se ismertem volna meg, ha nem találkozom előbb sok más emberrel a szakmából, akiken keresztül megismerkedtem velük.”
Crazy Little Queen: minden egy hajón kezdődött
Giorgio a Megasztár után hajókon is zenélt évekig, és tulajonképpen az egyik ilyen útjuk során merült fel egy Queen tribute zenekar ötlete. „Balikó Tomi barátom tudta rólam, hogy nagyon szeretem a Queent. Szerintem Freddie Mercury minden idők legjobb énekese, illetve előadója, a Queen pedig a legkedvencebb zenekarom. És akkoriban már elmélkedtünk rajta, hogy bizony, jó pár éve hajózunk, és fáradunk már ebben. Ő pedig néhány zenész barátunkkal akkor kezdett el – ettől teljesen függetlenül – szervezkedni, hogy lemennének próbaterembe, és megnéznének néhány Queen dalt. És mivel Bali tudta, hogy én szívesen énekelném a dalokat – azzal együtt, hogy nem gondoltam könnyen teljesíthető feladatnak –, szólt nekem is. Én pedig nyilván örültem neki, hiszen a kedvenc előadóimról és a kedvenc dalaimról volt szó… addigra pedig a hajón már annyira sokfélét énekeltem, hogy az járt a fejemben: milyen jó lenne úgy koncertezni, hogy csak azt éneklem, amit ennyire szeretek” – emlékezett vissza.
Az ötletet megvalósítás követte, és ugyan egy-két énekest elhívtak még Giorgión kívül – „poénból”, ahogyan ő fogalmaz, hiszen ekkor még nem volt szó zenekar-alapításról, inkább csak örömzenélésről –, amikor együtt próbáltak, mindenki úgy érezte, hogy vele találták meg azt az összhangot, amitől a szerelemből való éneklés hirtelen meghallgatássá avanzsált. „Azt mondtuk, hogy hú, ez tök jó így együtt, ezt még akarjuk csinálni. Meg is tanultunk jó néhány dalt, és jött az első koncert 2017-ben a Backstage Pubban, ami felejthetetlen számunkra.”
Emlékezetes pillanatokból nincs hiány
És még számos emlékezetes pillanat következett a Crazy Little Queen zenekarnak, ami idén 7 éves. Giorgio meg sem próbálta felsorolni mindet, de néhányat kiemelt a legfontosabbak közül. „Idén például Dubajban játszottunk egy fesztiválon, ami elképesztő élmény volt. De visszatekintve, még a világjárvány előtt, az első ellátóházas koncertünket emelném ki: azért azt, mert oda több száz vendég jött be úgy, hogy akkor még tényleg viszonylag rövid ideje zenéltünk együtt. Később felléptünk az Atlétikai világbajnokságon, de ausztriai nagyszínházi produkcióban is csináltunk néhány koncertet, az is nagyon menő volt.”
Más koncertek pedig a jó hangulat miatt maradtak emlékezetesek: az első győri koncertjükre 3-4 ezren látogattak el. Ugyanígy felejthetetlen számukra a nap, amikor először játszottak a Neoton előtt. „De a szimfonikus koncertjeink közül mindegyiket ide sorolnám, mert azok tényleg hihetetlen élményt adnak nekünk is, és a visszajelzések alapján a közönség is nagyon szereti ezeket.”
A szimfonikus koncertek ereje
Amikor az emlékezetes pillanatokról beszélgetünk, Giorgio külön kiemeli a tavaly nyár eleji első Queen Symphonic koncertet, a debreceni református nagytemplomban. De honnan jött maga az ötlet, ki tette meg az első lépést, hogy megvalósuljanak ezek a szimfonikus Queen koncertek? „Ez igazából egy kölcsönös dolog volt. Szabó Béla, aki ezt az egészet összehozta, a GAG Management nevű irodának a tulajdonosa. Vele már előtte dolgoztunk együtt Queen tribute-ös fellépéseken. Béla már több ismert magyar rockzenekarnak hozott össze szimfonikus koncertverziót, és mivel már mi is finoman szólva nyitottak voltunk erre az ötletre, megismertetett minket a Szolnoki Szimfonikusokkal, illetve Balogh Sándorral, aki meghangszerelte és vezényli ezeket a koncerteket” – foglalta össze.
És hogy miért olyan elképesztően hatásos egy szimfonikus Queen koncert, arra Giorgio szerint a válasz a sokszínűségben keresendő. Azt mondja, szerinte, ha egy jó szimfonikus zenekar eljátszik bármilyen zenét, az jó zene lesz, pláne, ha olyan ikonikus dalokhoz nyúlnak, mint a Queen slágerei. „De szerintem óriási plusz, hogy egy olyan zenekarral együtt csinálják, akik amúgy ezekkel a dalokkal fekszenek-kelnek. Sokat játsszuk, szeretjük, benne van a kezünkben-fülünkben… ez alapvetően a tribute műfajnak is a lényege.”
Tisztelgés és szeretet
Maga a tribute műfaj is (a szó tisztelgést jelent) arról szól, hogy ha szeretjük egy előadó zenéjét, a barátokkal, zenésztársakkal összejövünk és csinálunk egy zenekart. Nekem ezt anno úgy fogalmazták meg, hogy megpróbáljuk eljátszani a kedvenc dalainkat, sokkal inkább tiszteletből és szeretetből, mint abból a vágyból, hogy ettől leszünk híresek és gazdagok. „Valóban kicsi az esély, hogy bárki tribute zenekarként ezt elérje, hiszen nem a saját számaidat játszod. Viszont lehet nagyon szeretetté válni” – mondta Giorgio, aki úgy érzi, a visszajelzések alapján a Crazy Little Queent is megszerette a közönség. Persze, jó páran meg is lepődnek, mert nem azt kapják, amit várnak. „Sokan azt gondolják, hogy egy tribute zenekar koncertjén egy csapat beöltözött figurát látnak majd a színpadon, akik az eredeti dalokat játsszák, nem feltétlen jól… de a beöltözés abszolút nem elvárás. Egyébként mi sem csináljuk, mert eléggé jelmezbálszerű lenne, inkább csak finom utalásokkal tisztelgünk Freddie Mercury és a Queen előtt.”
Ahogy az énekes is kiemeli, a zene sokkal fontosabb, mint az, hogy valaki amúgy hasonlít-e Freddie-re vagy sem. „Mi nemcsak megtanultuk az albumaikról a slágereiket, hanem foglalkozunk azzal is, hogy ők élőben, a koncerteken hogyan oldották meg az egyes (esetenként zenei csemegének számító) dalok előadását, ha erre van példa. Ez is része a tribute-nek. Egy party vagy egy cover zenekar például nem biztos, hogy így csinálja” – fogalmazott. Majd hozzátette: zenei szempontból azt az élményt, azt az energiát szeretnék átadni, amit a kedvenc zenekaruk, főleg, mert ezt ők is imádják.
Queenen innen és túl
Giorgióról egyébként hiba lenne azt gondolni, hogy Queent énekel, dalokat tanul, próbál, koncertezik, és kész. Ő ugyanis az egyik legsokoldalúbb ember, akit ismerek: ahogy mondani szokta, őt minden IS érdekli. Amikor megkérem, nagyjából szedjük össze, mostanában mi foglalkoztatja, már sorolja is, a legózástól a grafikai munkákon, legótervezésen át a festészetig. De imád moziba járni a párjával, Melcsivel (nem feltétlenül a legújabb filmekre, sokszor inkább művészmozikba), akivel nemrég jöttek haza életük első közös nyaralásáról, Olaszországból.
Mindig előre néz, tervez, alakít, sőt, külső szemmel kicsit olyan, mintha nehezen lenne elégedett azzal, amit elér, s mindig újabb célok felé hajtaná magát. „Az a működésem, hogy mindig nézegetem, hogy min lehetne fejleszteni, akár a zenei dolgokban, akár a magánéletemben, a kreatív vagy nem kreatív dolgokban. Azt nézem, hogyan lehet egy kicsit jobban csinálni azt, amit csináltam, mint tegnap” – foglalta össze. Majd hozzátette: „régebben nehezebben tudtam elégedettséget érezni. Most is kritikus vagyok magammal meg mindennel, amit csinálok. Az idő múlásával viszont kicsit nyugodtabbá váltam, és rájöttem, hogy szerintem a legtöbb ember így érzi magát.”
Saját dalok, festészet, külföldi fellépések a tervek közt
Tervei közt első helyen a „világhatalomra törés” szerepel, amit nagy nevetésemet hallva kiegészít azért néhány komolyabb céllal is. Ilyenek például a saját projektjei. „Sok dalötlet fekszik már a fiókban, illetve a telefonomon félig felvéve, leírva, lassan kéne már foglalkozni ezekkel is – a Queentől teljesen függetlenül, hogy végre írjak már néhány dalt saját magamnak is, és ezeket meg is mutassam a közönségnek. Ezen kívül a festészettel szeretnék többet foglalkozni, mert ez az izgalmas hobbi most nagyon mozgatja a fantáziámat. De a Queennel kapcsolatban is szuper lenne néhány még több, még nagyobb koncert, még jobb produkciók. Sok olyan dal van még, amiket szeretünk és szeretnénk eljátszani, de még rá kell jönnünk, hogy lehet azokat élőben jól megszólaltatni. Amint rájövünk, reméljük, hogy színpadra is tudjuk varázsolni ezeket. És bízunk benne, hogy a szimfonikus produkcióval is sikerül eljutni külföldre. Szóval terv van bőven, aztán kíváncsi vagyok, ezek közül mit sikerül majd megvalósítani a jövőben.”
Fotó: Zsiga Pál, Kertem
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A rocklegenda, akinek a hangját tudósok tanulmányozták – 20 érdekes tény Freddie Mercury-ról
- Ők minden idők legsikeresebb előadói
- Így nézne ki Diana hercegnő, Heath Ledger vagy Freddie Mercury, ha ma is élne
