Már húszévesen tudtam, ki az igazi. Az sem zavart, hogy ő kereken 30 évvel idősebb nálam. Most végre mindenkinél boldogabbak lehetnénk, hiszen babát várok, de a környezetünk reakciói miatt képtelen vagyok szívből örülni – Juli története következik.
Talán most azt gondolod, ha valaki férjhez megy és babát vár, annak öröm és boldogság az élet, de ez sajnos nem mindig van így. Nálunk sem. A férjem és én hosszú évek próbálkozása után végre szívből örülhetnénk, hiszen már biztos, hogy babát várok, kisfiunk lesz. De nagyon elszomorít, amit az emberektől kapunk, mindezt csupán a köztünk lévő korkülönbség miatt.
Tíz éve tart a szerelem
Minden egy kisebb autóbalesettel kezdődött, tíz évvel ezelőtt – és ahogy mondani szokás, tényleg minden rosszban van valami jó. Egy áruház parkolójában összekoccantam egy másik kocsival, és bár nem volt nagy a csattanás, felkeltette a közelben kávészünetet tartó rendőrök figyelmét. A másik sofőr és a két 45-50 év körüli rendőr volt az első, akik odajöttek hozzám. Én rettentően meg voltam ijedve, hiszen friss jogosítvánnyal máris baleseteztem… de amikor az egyik rendőr behajolt az ablakon, és megkérdezte, jól vagyok-e, kék szemeibe nézve hirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy most már igen. Szerintem az első mosolynál beleszerettem. De nem siettük el a dolgokat: lassú ismerkedés, hosszú beszélgetések, csodálatos közös séták következtek. Mindketten tudtuk, hogy ebből nagy szerelem lesz, de nem akartuk elsietni.
Ennek lassan tíz éve. A lánykérésre öt éve, az esküvőnkre három éve került sor. Engem soha nem zavart, hogy a párom kereken 30 évvel idősebb nálam. Szerintünk a kor csak egy szám. Ő nagyon aktív, egészséges életet él, rendszeresen jár szűrésekre. Első pillantásra senki meg nem mondja, hogy már a hatvanat is betöltötte!
Ennek ellenére már a szerelmünk is hatalmas felháborodást keltett a rokoni és ismeretségi körökben. Voltak, akik azt mondták, ne csináljuk ezt, túl idős hozzám, nem illünk össze. Volt, aki nyersebb volt: megkérdezte, mit gondolok, pár év múlva hogy fog menni a szex. Vagy mire gyerekünk lesz, a férjemet is pelenkázni fogom-e.
Beárnyékolt boldogság
Ezek a megjegyzések nekem azért is fájtak, mert évekig nem jött össze a baba, nem is a férjem hibájából. Nekem kellett életmódváltásba kezdeni, ugyanis enyhe inzulinrezisztenciát és PCOS-t állapítottak meg nálam. Én végig hittem benne, hogy nekünk is sikerülhet, születhet egy gyönyörű, egészséges babánk, és a csoda megtörténik: öthónapos terhes vagyok.
Az első hónapokban nagyon féltem, nehogy elveszítsük a picit, hiszen olyan sokat vártunk rá… most viszont már a kedves megjegyzések árnyékolják be a boldogságunkat. A környezetünkben mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy egy 30 évvel idősebb férfihoz mentem hozzá, és tőle várok gyereket. Hogy miket mondanak, arról egy hétig tudnék mesélni, de egy kis ízelítő: a legtöbb ember szerint felelőtlenek vagyunk, amiért gyereket vállalunk. Sokan mondják, hogy gyorsan egyedül fogok maradni, és szegény gyerek nem ismeri majd az apját. Vagy legjobb esetben 5-10 éves koráig lehet majd velünk az apja.
Engem rettentően megvisel, hogy az emberek többsége ilyen rossz véleménnyel van, és ilyen nyersen fejezi ki magát. Ezek a megjegyzések beárnyékolják a boldogságunkat. Sokszor érzem úgy magam, mintha valami rosszat tettem volna, ami miatt sosem lehetek igazán boldog. Pedig most igazán rám férne egy nyugodt, szeretetteljes időszak, hiszen csak egy fiatal nő vagyok, aki babát vár!
A férjem viszont nemcsak a társam, hanem erős, hű támaszom is ebben az időszakban. Ő szokta mondogatni, hogy az ő egészséges életmódjával úgy tervezi, hogy száz évig él erőben, egészségben, szóval ne féljek, nem szabadulok tőle egyhamar. Imádom a humorát (is)! Másrészt pedig tényleg nem tudjuk, kinek mennyi ideje van hátra… van az ismeretségi körünkben olyan család, ahol az apuka negyvenes évei elején hunyt el váratlanul, három kicsi gyerekkel hagyva hátra az élettársát. Sajnos az élet sokszor kegyetlen!
Hogy velünk mi lesz?
Inkább azt mondanám, én mit szeretnék: egy nyugodt babavárást, amikor senki sem formál kéretlenül véleményt rólam, rólunk, a családunkról és a döntésünkről. Vagy legalábbis nem ilyen gyakran, mint manapság… illetve szeretnék egy szép nyugodt szülést, egészséges kisbabát, és igen, ha összejön, akkor egy kistesót is. Miért kellene lemondanunk az álmainkról csakis a férjem életkora és mások véleménye miatt?!
Fotó: Getty Images / Westend61
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5+1 tipp, hogyan készülj fel az anyaságra
- 10 őszinte illusztráció a babavárás és a szülés utáni időszak legszebb és legnehezebb pillanatairól
- 5 kéretlen gyereknevelési tanács és egy anyuka ötletes válaszai
