Volt barátnőd, akivel valamiért megszakadt a barátságod és azóta képtelen vagy ismerkedni? A magaddal cipelt fájó törések hatással lehetnek a kialakuló kapcsolataidra, és könnyedén úgy járhatsz, mint én: barátnők nélkül élem az életem.
Amíg a legtöbben a nagy Ő keresésével vannak elfoglalva, addig az én életemben a legjobb barátnő megtalálása, a barátnői kapcsolatok kialakítása a legnagyobb feladat. Ha azt a szót halljuk, hogy barátság, sokakban a szép emlékek, a közös nevetések villannak fel. Én ilyenkor elkezdek sóhajtozni, és rengeteg kérdés merül fel bennem. Úgy esett, hogy huszonkét éves koromra nincsenek barátnőim. Hogyan alakult ez így? Elmesélem.
Továbbcipelt traumák
Én is őrzök pillanatokat közös filmnézésekről, éjjelig tartó beszélgetésekről és az anyukámtól elcsent sminkpaletta első, kevésbé sikeres használatáról. Mindet a legjobb barátnőmmel éltem át. Sőt, több barátnőm is volt, de egyik „szövetség” sem tartott sokáig. Mi lehet ennek az oka? Tiniként kész traumaként éltem meg, amikor a gimis barátnőm szó szerint dobott az első szerelme miatt. Míg vannak, akik ezen könnyedén túl tudják tenni magukat, bennem maradandó törést okozott. Elárulva éreztem magam, és nehezen dolgoztam fel a visszautasítást. Később újabb próbálkozásokat tettem, de belefutottam mérgező barátságokba, amelyek csak még többet ártottak nekem.
Ha egy szakítás megvisel minket, ne adj isten a szerelmünk más miatt hagy el, akkor hónapokig tudunk szomorkodni. A visszautasítás okozta sebeket pedig visszük magunkkal a következő kapcsolatba. Egy barátság végén is áteshetünk hasonló folyamaton, attól függetlenül, hogy minket dobtak, vagy mi hoztunk tudatos döntést a kapcsolat befejezéséről.
Kiborít a felszínesség
Nőiesen bevallom, vért izzadok, ha tíz percnél tovább kell felszínes témákról társalognom valakivel. Van az udvariasság azon része, ahol illik érdeklődni a másik felől, az aktuális környezetből kiragadni valamit és jól megbeszélni, például, hogy mennyire finom a sarki pékség kakaós csigája. De mikor leszünk hajlandóak a felszínen túl meglátni a másikat? Van rá egyáltalán igény? A Kopp Mária által vezetett Hungarostudy munkacsoport kutatásainak eredményeiből kirajzolódik, hogy a magyarok számára fontos, hogy képesek legyenek megtartani az emberi kapcsolataikat. De manapság jó, ha egy-két valódi érzelmi biztonságot nyújtó kapcsolat jut egy emberre. Az sem ritka, ha épp egy sem.
A türelmetlenség is egy tényező, ami miatt én például nehezen nyitok mások felé. Nem egy legjobb barátnőjelölttel találkoztam már, aki fél óra leforgása alatt elmesélte az életét azt várva, cserébe én is kiterítem a lapjaimat. Ebből maximum egy kínosra sikeredett ebéd kerekedett ki.
Hosszútávon egészséges?
Barátságföldjén tett sikertelen látogatásaim után teljesen bezárkóztam. Úgy éreztem, nincsen szükségem üres, felszínes kapcsolatokra. A lányos dolgaimat, az élet nagy dilemmáit az anyukámmal és a párommal beszéltem meg. Ennek ellenére, ahogy elkezdtem idősödni, úgy nőtt az igényem a női társas kapcsolatok kialakítására. Rá kellett jönnöm, hogy jó érzés olyasvalakivel beszélgetni, aki velem egykorú, és hasonló életszakaszokon megy keresztül.
A barátok jelenléte rendkívül pozitív hatással van a testi és lelki egészségünkre is: könnyebben kezeljük a stresszt és a segítségükkel könnyebben átvészeljük a nehezebb időket. A mentális és fizikai állapotunkra is jó hatással lehetnek. Szóval nem baj, ha nem jut minden ujjadra egy barátnő. Elég, ha van egy, akire bármikor számíthatsz. Én is ezen leszek megtaláljam.
Nyitókép: Alena Ozerova/Shutterstock
