Megdobnak kővel, dobd vissza kennyérrel, ismerős? Remek módszer, ha bántanak, de még jobb ötlet a barátaidra támaszkodni, hiszen ők azok, akik valóban segítségedre lehetnek a bajban!
Általánosban, de még a gimi első éveiben is folyamatosan szekáltak. Fiús, rövid hajú, későn érő lány voltam, szedett-vedett öltözékemben, fura szokásaimmal próbáltam rájönni, ki is vagyok én valójában. Lázadtam a szőrtelenítés és a tanga bugyi ellen, az osztályban már mindenki nagybetűs nő volt, amikor én még tojtam az egészre. Közben nagy volt a szám, de könnyű volt megsérteni, ezért jó néhány alkalommal kullogtam haza boldogtalanul. Szóval, remek céltáblája voltam a környékbeli menő srácoknak. Mondjuk főleg azért, mert rendre kinéztem magamnak a kertváros aktuális rosszfiúját és plátói szerelembe estem vele, aminek persze hamar híre ment. Állati hálás vagyok, hogy az okostelefonok csak jóval az én időm után terjedtek el, így legalább az otthon falai között védve voltam a beszólásoktól.
A mai fiatalok nem ilyen szerencsések. Az online térben bárki bármikor bárkit elővehet, sértegethet, és eközben még az arcát sem kell felvállalnia. A bántalmazás formája is változatos, nemcsak negatív kommentekkel, hanem akár a közös csetből való kizárással vagy hamis, rosszindulatú információk terjesztésével is bántják egymást a fiatalok. Az SOS Gyermekfalvak felméréséből kiderült, hogy a magyar Z generációsok negyede elégedetlen magával, aminek sok esetben a bántalmazás, azaz a bullying az oka. A Sprite „Oltsd a szomjad! Ne engem.” kampánya erre hívja fel a figyelmet, nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen hozakodtak elő a problémával és a lehetséges megoldásokkal.
„Ugyan már, csak viccelnek!”
A bullying, avagy a gyűlölködés, zaklatás globális és egyre erősödő jelenség. A kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, Dienes Angéla, pszichológus szerint – „Bár éles határ nem húzható, de érezhető a különbség, hogy viccesen ugratnak vagy már fájdalmat okoznak. A bullying az, amikor tudatosan bántanak, ártanak valakinek, és nemcsak egy-egy alkalommal, hanem rendszeresen, amíg az áldozat vesztesnek érzi magát, pszichésen sérül.” A beszélgetés másik résztvevője, a népszerű divatújságíró, Csalár Bence, extravagáns stílusa miatt áll a gyűlölködők kereszttüzében. „Kiskoromban gyakran bántottak az öltözködésem miatt, amikor például menyasszonyi ruhában mentem az ovis farsangra. Manapság részben a homoszexualitásommal kapcsolatban kapok beszólásokat – mondja Bence -. A London Fashion Weeken egy nadrágszoknyát viseltem, amit ott sokan megdicsértek, de amikor kiposztoltam a szettről egy képet, több gonoszkodó megjegyzést is kaptam.” Bence szerint nem érdemes az egész bullying jelenséget a social médiára kenni, hiszen a különféle platformoknak van előnyük is. „Az a social media jó oldala, hogy a hasonló emberek könnyebben egymásra találnak, és segíteni tudják a másikat” – tette hozzá Bence.
Barátok a bajban
A bántalmazás kapcsán a legnehezebb az, hogy a bántalmazott úgy érzi, rajta nem lehet segíteni. Gyerekként soha nem jutott volna eszembe a szüleimhez vagy a tanáraimhoz fordulni a problémámmal. Az egyetlen, akire számíthattam, az a legjobb barátnőm, Eszti volt. Ha nem is mondott sok okosat, mert valljuk be, ebben a helyzetben nem könnyű, velem volt, és legalább elsírhattam neki a bánatom. Magyar Barbi, youtuber, cukrász valami nagyon hasonlóról mesélt a beszélgetés során. „Régebben, amikor egy videómra több gonoszkodó kommentet kaptam, főleg a túlsúlyom miatt, egy barátnőm azt mondta, meglehet, hogy a kommentelő, egy 11 éves kisfiú, és ha élőben találkoznánk, megszeppenve elszaladna előlem. Azóta is, ha erre gondolok, elnevetem magam, és ma már képes vagyok elengedni a fülem mellett a bántó megjegyzéseket.”
Nyitókép: martin-dm/iStock / GettyImages Plus
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Lehalkítani a beépített szülői agresszió hangjait” – interjú a gyermekkori bántalmazás hatásairól
- Barátnők nélkül az életem. Jó ez nekem?
- Kik azok a hikikomorik? És egyáltalán mi közünk hozzájuk?
