A Barbie látszólag egy limonádé feldolgozás gyerekkorunk kedvenc játékáról, de valójában jóval több ennél. Egy női fejlődéstörténet anya-gyerek kapcsolatról, szerelemről és önmegvalósításról, egy tehetséges női rendező szemszögéből.
Be kell vallanom, a pénztár előtt kígyózó sor, a rengeteg rózsaszínbe öltözött emberrel elsőre zavarba ejtő látvány volt. El is gondolkoztam rajta, hogy vajon mi vonzott oda gyerektől idősig ennyi mindenkit. Azon túl, hogy a Barbie kasszasiker lett, olyan neveket sorakoztatott fel, mint Margot Robbie és Ryan Gosling, ráadásul minden idők legnézettebb mozija is, amit női rendező készített. Július végi bemutatója óta ugyanis több mint 1 milliárd dolláros globális bevételt ért el. De vajon mi a népszerűségének valódi titka? Valószínűleg nem a mesterien felépített marketing vagy a jól hangzó stáblista az egyetlen, ami a moziszékekbe csábított nemtől és kortól függetlenül ennyi embert. Sokkal inkább az, hogy a Barbie közös élményünk, ami generációkat köt össze. Mindannyiunk játékos ládájában lapul néhány megtépázott vagy becsben tartott Barbie baba. És bár a film a rózsaszín ezer árnyalatának és a bugyuta párbeszédeknek köszönhetően megalapozott egy nem túl komoly hangnemet, mégis sikerült néhány fontos üzenetet is eljuttatnia a nézőkhöz.
Minden nap tökéletes egész addig, amíg…
A Barbie világ maga a megtestesült tökéletesség. Minden nap ugyanolyan… hibátlan. Minden Barbie kifogástalan külsejű, mindenki szereti egymást, álomházak és hatalmas partik fűszerezik a hétköznapokat. A Barbie-kultusz esszenciája már a nyitójelenetekben felbukkan.
Mindaz, amiért csodáljuk a nyakigláb babákat, nem más, mint a tökéletesség illúziója.
Ugyanez az illúzió övezi a gyermekkort is, ami ilyen módon Barbieland tükörképe lehet. De ahogy a gyerekkor felhőtlen gondtalanságát is, a Barbie világ nyugalmát is ugyanaz a gondolat porlassza szét: az elmúlás. Amikor saját múlandóságunk tudatába kerülünk, akkor más szemmel tekintünk az életre.
A Barbie egy rózsaszín köntösbe bújtatott fejlődéstörténet, a lányból nővé érés felé, aminek csak az első, de elhanyagolható lépcsőfoka a narancsbőr megjelenése, ami Barbie-t is elindítja a hosszú és kanyargós úton.
Feminizmus vs. toxikus maszkulinitás
A filmben két különböző pólust is megismerünk: a Barbie-k által irányított Barbielandet, ahol a Kenek csupán biodíszletként vannak jelen és voltaképpen semmi szerepük nincsen, illetve az öntudatra ébredt, de toxikus maszkulinitásba zuhant Kendomot, ahol viszont a Barbie-k vannak elveszve. A cél egy olyan világ létrehozása lenne, ahol a férfiak és nők, a Kenek és Barbie-k is megtalálják a helyüket és szerepüket, ehhez azonban arra van szükség, hogy mindkét végletet eltöröljék. De előtte Barbie-nak több próbán is át kell küzdenie magát.
Nőnek lenni megoldhatatlan feladat
Adott egy tökéletes testű, szép arcú, makulátlan megjelenésű Barbie, aki még így sem érzi magát elégnek. Mit mondhatnánk akkor mi, átlagos nők? – kérdezhetnénk. Szerencsére megválaszolja helyettünk America Ferrera egy szívhez szóló monológban. Elmondja mindazt az irreális elvárást, amivel egy lánynak nap, mint nap szembe kell néznie, ha meg akar felelni a követelményeknek, amit a külvilág támaszt felé. Mindez nemcsak a Barbie-k szemét nyithatja fel, hanem minden nőét is, aki nyitott arra, hogy meghallja.
Alkotó lenni, nem pedig alkotás
Amikor a néhol kusza, de tartalmas cselekményszál lezárul, akkor jutunk el a film csúcspontjához, a zárójelenethez. Itt ismeri meg Barbie Ruth Handlert, az alkotóját, és tőle hangzik el a film legszebb mondata is:
„Mi anyák, a lányaink háta mögött állunk, hogy visszanézve lássák, milyen messzire jutottak”.
De itt fogalmazza meg Barbie legnagyobb vágyát is: „Olyan akarok lenni, aki csinál valamit, nem olyan, akit csináltak. A képzelő szeretnék lenni, nem az elképzelés”, ami után engedélyt kér Ruth-tól, hogy ember lehessen. Barbie-nak azonban már nincs szüksége jóváhagyásra, hiszen régen túllépte a sztereotipikus Barbie határait és olyan érzéseket tapasztalt meg, amelyek emberibbé tették, mint gondolta.
Szép ívet ad a történet lezárásának, amikor Barbie az új, emberi élete kezdetén a feltételezéseink szerint állásinterjúra indul, de végül kiderül, hogy a nőgyógyászatra érkezett. A nőiességünk megismerése, az identitáskeresés, a saját helyünk megtalálása a világban mindaz, amire minden Barbie és ezáltal minden nő hivatott. Ennélfogva az üzenet világos, az embernek szabadnak kell lennie, nem egyetemes szabályoknak megfelelni, hanem változni és ebbe a változásba megtalálni önmagát. Ha lehámozzuk a rózsaszín mázt, akkor a Barbie éppen erről szól.
Nyitókép: Cinemagia
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Margot Robbie Barbie babának öltözve járja a világot – Íme, 10 fantasztikus szett a bemutatókról
- Margot Robbie: „Életem legmegalázóbb pillanata volt, amikor kiszivárogtak a Barbie-fotók”
- Véget nem érő rajongás – ez lehet Eva Mendes és Ryan Gosling kapcsolatának titka
