Bart Heynen 2016-ban indította el a „Dads” nevű fotósorozatát többek között azért, hogy a gyerekei ne érezzék magukat egyedül. Azonban a projekt kinőtte magát: a fotós egy könyvbe szedte a képeket, hogy másokhoz is eljusson az üzenete.
„Magányosnak éreztem magam meleg apaként, annak ellenére, hogy ketten voltunk. Magányosnak abban az értelemben, hogy az összes többi család, akit ismertem, hetero szülőkből állt. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekeim megismerhessenek más kétapukás családokat is” – mondta Bart Heynen, aki négy év alatt azzal a céllal járta be Amerikát, hogy minél több szivárványcsalád életét dokumentálhassa fotósorozatában. A belga fényképész ezekre a képekre egy vizuális archívumként tekint, amelyet hamarosan bárki megtekinthet. Ugyanis Heynen fotógyűjteménye június 29-én könyv formájában is megjelenik.
Heynen családja is szerepel a könyvben
Heynen 25 évvel ezelőtt ismerkedett meg Rob Heyvaerttel, akivel azóta is boldog kapcsolatban él. Ekkor Belgiumban még nem legalizálták az azonos neműek házasságát: a törvények szerint csak 1998-tól létesíthettek bejegyzett élettársi kapcsolatot, majd 2003 januárjában a házasságkötést, illetve 2006-ban az örökbefogadást is engedélyezték. A béranyaság viszont továbbra is tiltott az országban. Ezért Heynen és Heyvaert 10 évvel ezelőtt – amikor családot akartak alapítani – úgy döntött, Kaliforniába költöznek, ahol sokkal progresszívebb és befogadóbb törvények voltak hatályban. Azóta két ikerfiúval, Ethannel és Noah-val bővült a család, akik gyakran elkísérték Heynent a fotózásokra. A fényképész azt is elárulta, hogy Ethant teljesen elbűvölte a többi szivárványcsalád és imádta megkérdezni tőlük, „Ki a papa és ki az apa?”. A két kisfiú a könyvben is szerepel, hiszen a fotósorozat legelső képét Heynen a saját családjáról készítette.
Az apaság teljes spektruma
A többi fotón házaspárok, egyedülálló apák és özvegyek is láthatók, hiszen a Dads az apaság teljes spektrumát igyekszik bemutatni az Egyesült Államokban. Néhány család például belvárosi lakásban él, mások saját külvárosi kertes házukban. Az apák különböző etnikumúak, más-más vallásúak, de egy mindegyikükben közös – a család egységének fontos részei. „Sok ember ezen a könyvön keresztül ismeri majd meg a kétapás családokat. Ezért szerettem volna megtalálni azt a finom vonalat, amely jól bemutatja, hogy a családunk megegyezik minden más (különböző nemű szülős) családdal, de ugyanakkor rengeteg egyedi tulajdonsággal is rendelkezünk.”
Heynen számára különösen fontos volt, hogy néhány olyan nőt is bevonjon a projektbe, akik a családok életében fontos szerepet játszottak. A fotós szemében ők jelentik a plusz szeretetet és törődést, közben pedig remekül szimbolizálják azokat a nehéz döntéseket, kérdéseket, amellyel minden meleg apukának szembe kell néznie: örökbefogadás vagy béranyaság? Ki legyen a biológiai szülő? Mennyi információt osszanak meg a gyerekekkel? Heynen és Heyvaert például csak egy hónappal az ikrek születése előtt találkozott azzal az anyával, aki egy ügynökségen keresztül vállalta a béranyaságot. „Rendkívül idegesek voltunk … aztán egy csodálatos, (de) nagyon intenzív pillanatban volt részünk” – mondta a fotós. Fényképeket is készítettem, mert szerettem volna megmutatni a gyerekeimnek, milyen volt amikor mindannyian ott voltunk. Ugyanis 18 éves koruk előtt nem engedélyezik, hogy találkozhassanak a biológiai anyjukkal.
Heynen képei gyakran árulkodnak arról, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, mekkora kitartásra volt szükségük az apukáknak, hogy saját családot alapíthassanak. Mow és Chris képe például egy benzinkúton készült, ahol egy 14 órás út után megpihentek új családtagjukkal. A két férfinak Tennessee-ben kellett béranyát fogadnia, mert New York államban ekkor még nem volt engedélyezett. Egy másik portré egy nagycsalád szoros kapcsolatát mutatja be: Elliot és Matthew és lányuk, Uma találkozik Elliot nővérével és Matthew anyjával – előbbi a petesejt donor volt, utóbbi a kislány biológiai anyja.
A fotósorozat és a könyv küldetése
Heynen, valamint a projektben résztvevő családok remélik, hogy a Dads fotósorozat eloszlatja azokat a bántó sztereotípiákat, amelyek a kétapukás családokról és arról szólnak, hogy a gyerekeknek káros ilyen környezetben felnőniük. A könyvben DaRel és Charles Barksdale is felidéz egy kellemetlen esetet, amelyhez hasonló sajnos sokszor történt már velük. Egyszer egy nő a repülőtéren megkérdezte tőlük „Mit tudtok ti a babák gondozásáról?”. Charles erre azt felelte, „Egész életemben gyerekekkel foglalkoztam” és elmagyarázta neki, hogy beszédpatológusként dolgozik több iskolában, vagyis nagyon jól ért a gyerekek nyelvén. „Úgy gondolom, hogy ez könyv segíthet megváltoztatni a meleg párokról, a kétapás családokról kialakult képét.”
Egy másik apuka, Bryce Abplanalp szerint a projekt a szivárványcsaládoknak is hatalmas segítséget nyújthat, hiszen rengeteg érdekes történetet, fontos információt találnak benne arról, hogyan zajlott másoknál a családalapítás. Abplanalp fiatalabb korában nem tudta, hogy meleg férfiként is van lehetősége apává válni. Ezért olyan fontos számára, hogy másokkal is megismertesse a történetét. „Nem próbálunk példaképpé válni vagy önmagunkat fontosabbnak mutatni, mint amilyenek valójában vagyunk. Csak arra törekszünk, hogy minél jobban láthatóak legyünk. Hogy segítsünk valakinek, aki épp egy sötét helyen van és nem tud mindent arról, ami a fényben lehetséges.”
Forrás: CNN
Nyitókép: Bart Heynen/CNN
