Jól ismerjük a tyúkanyó típusokat, akik minden helyzetben anyáskodnak. Vagy éppenséggel a csábos nőt, aki még ügyintézés közben is flörtöl. De vajon milyen következményekkel jár az, ha a szerepeink túlnőnek rajtunk?
Mi, nők szeretünk bonyolultak lenni. Szeretjük, ha körülleng minket egy adag titokzatosság, és mások nehezen igazodnak ki rajtunk. Egyszerre szeretnénk csábítóak, odaadó anyák és magasröptű gondolkodók lenni. Az élet szépsége pedig pont abban rejlik, hogy mindezt megtehetjük egyszerre. A hétköznapokban folyton-folyvást alkalmazkodunk és szerepeket veszünk fel. A szerepeinkkel zsonglőrködve pedig próbálunk helytállni. Csakhogy vannak olyan élethelyzetek, amik arra ösztönöznek minket, hogy egy-egy szerepben hosszabb ideig benne maradjunk: pontosan ez történik, amikor megérkezik a családba egy kisbaba. A korábbi rend felborul, és a nő anyabőrbe, a férfi pedig apabőrbe bújik. A gond akkor kezdődik, amikor a helyzet már korántsem kívánja meg azt a viselkedést, amibe mi önként és dalolva beleragadunk. Lássunk hát 3 gyakori szerepet, amelyekbe nőként hajlamosak vagyunk belemenekülni.
A tyúkanyó
Az édesanyává válásnál kevés szebb dolog létezik a világon. Nem csoda, ha szeretnénk minél hosszabb ideig kiélvezni. Ugyanakkor, amikor egy anya még a 20 éves fiát is gyerekként kezeli, az már mindenki számára kényelmetlenné válik. Kiváltképp, ha az adott nő nemcsak a saját gyerekei felett tyúkanyóskodik, hanem mindenkinek az édesanyja szeretne lenni. Ő az, aki mindenkinél jobban tud mindent és mindenkinek meg szeretné mondani, mit, és hogyan tegyen. Habár valószínűleg mindezt a legnagyobb, – ugyanakkor fojtogató – szeretettel és jó szándékkal teszi, kialakít egy függőségen alapuló anya-gyerek kapcsolatot. Sőt, sajnos ezt a példát adja tovább a gyerekeinek, akik majd a felnőttkorba lépve gazdagabbak lesznek egy kis anya-komplexussal. Ha magadra ismersz, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz bízni a gyerekeidben. Lépj egy picit hátrébb! Hinned kell abban, hogy önálló, egészséges embereket neveltél, akik önmaguk is el tudják dönteni, hogy szükségük van-e sálra, vagy még egy tányér levesre. Igyekezz megtalálni magad a többi szerepedben is. Fedezd fel magadban a nőt! Egyszerűen csak mozdítsd ki magad ebből a bűvös anya-körből.
A csábító
Vannak az úgynevezett femme fatale típusú nők, akikért rajonganak a férfiak. Mindannyian láttunk már olyan lányokat, akik lépten nyomon a saját szexusukat tolják mások arcába. Kihívó öltözékben jelennek meg mindenhol, még az egyszerű, hétköznapi ügyeket is így intézik, sőt akár az iskolában is flörtölni próbálnak a tanáraikkal. Külső szemlélőként ilyenkor szoktuk lesütni a szemünket, és pontosan érezzük, hogy a viselkedésük nem odavaló. De ezt ők nem veszik észre, folyton keresik az olyan szituációkat, amikor kiteheti az ablakba a nőiségét. Csakhogy amint valaki ráharap a csalira, és közeledne felé: ő bezár. Egyszerűen csak provokálja ezeket a helyzeteket, valamilyen belső üresség és hiány miatt, de nem áll bele. Mondhatni innen fakad a femme fatale-ok elérhetetlensége és titokzatossága. Ha a viselkedés mélyére ásunk, jó adag önbizalomhiánnyal találjuk magunkat szemben. Ezek a nők soha nem fogják tudni megélni más minőségüket addig, amíg be nem töltik az űrt önmagukban.
Az entellektüel
Az entellektüel olyasvalaki, aki egyoldalúan csupán szellemi érdeklődésű. És pontosan ez vele a probléma, hogy egyoldalú. Szeretjük csillogtatni a tudásunkat, amivel semmi baj nincs addig, amíg nem csak ez tölti ki az életünket. Biztosan te is ismersz olyat, aki már a harmadik diplomájáért dolgozik, és még mindig nem képes leállni. Ilyenkor a tudás megszerzése nem valamiféle magasztos dolog, amitől többek lehetünk, hanem egyfajta menekülés a realitás elől. Talán attól, hogy a való életben anyaként, vagy feleségként helyt kelljen állni. Amikor a húszas éveink elején fő szerepünknek tekintjük a tanulást és tanulóként határozzuk meg magunkat az teljesen normális. Azon viszont érdemes lehet elgondolkodni, hogy meddig tolódhat ki ez az időszak.
Mindenki élete más és ez a különbözőség megkívánja, hogy a szerepeink se legyenek egyformák. Ezért előfordulhat a felsoroltakon kívül is az, hogy a személyiségünk egy része túlságosan dominánssá válik. Amit tehetünk, az az, hogy igyekszünk színt vinni az életünkbe, mert akkor egy lehetőségekkel teli virágzó kapuban, nem pedig egy elsivárosodott világban találhatjuk magunkat.
Nyitókép:Westend61/GettyImages
