A külső és belső gyermek meggyógyításával megteremthetjük önmagunknak azt a gyermekkort, amire mindig is vágytunk volna.
A gyermekkor csak egy a sok életszakasz közül, amelyeken keresztülmegyünk a fejlődésünk során, mégis ezt tartjuk az egyik legmeghatározóbb időszaknak. Az első hét évben alakulnak ki a hiedelmeink, a biztonságérzetünk és mindazok az alapok, melyekre később építkezve boldog és egészséges felnőtt válhat belőlünk. Csakhogy a boldog gyermekkor privilégium és ha őszinték vagyunk, akkor kissé idealizált álomkép is. Még a legjobb családokba is becsúsznak hibák. Emberek vagyunk és ez azzal jár, hogy nem tudunk tökéletesen gyereket nevelni, legfeljebb törekedhetünk rá. Kisebb-nagyobb sérülésekkel mindenki találkozik. Viszont ezek a sebek jelentik majd azt a tőkét, ami a fejlődésünket szolgálja. Hányszor látunk olyan embereket, akik a sanyarú gyerekkoruk ellenére − vagy éppen amiatt − lettek ellenállóak és hihetetlenül erősek érzelmileg?
A jó hír az, hogy akármilyen gyerekkorunk is volt, minden szakasz újraírható és kijavítható. Ehhez még a szüleinkre sincs szükség. Mindössze tudatosságra és gyógyulási vágyra.
Csak befelé vezet kiút
Valahol mélyen él bennünk egy gyermek, aki nagyon meg szeretne felelni, aki jó szeretne lenni és szeretetre vágyik. Mostanában sokszor hallani a belső gyerekről, egészen népszerű téma lett az utóbbi években. A gyerekkor homályos, béklyókkal teli időszakába visszanyúlni azonban nem mindig könnyű. Nem biztos, hogy csak annyit kell tennünk, hogy ellazult tudatállapotban megsimogatjuk a gyerekkori önmagunkat. Habár ez is egy nagyon hatásos és felszabadító gyakorlat lehet, még mindig keveset tudunk arról, hogyan is kell megszólítani, de legfőképp meggyógyítani a bennünk lakó gyermeket.
Talán az első lépés az együttérzés. Ki kell fejezni, meg kell gyászolni mindazt, amit nem kaptunk meg. Azokat a szükségleteket, igényeket, melyek nem tudtak beteljesülni, be kell foltozni. Mert ha nem, örökre ott virítanak és ürességérzetet okoznak. Olyanok, mint valami múltból jövő szellemek, melyek nem hagynak nyugodni és folyton ugyanazokba az élethelyzetekbe sodornak. Ha nem kaptunk elég odafigyelést és törődést, akkor szeretetkoldusok leszünk egész felnőttkorunkban.
A belső és külső gyermek egy és ugyanaz
Mire felnövünk, annyi elvárás, intellektualizálás és felesleges teher nehezedik ránk, hogy nehezen tudunk önazonosak, gyermekiek lenni. A belső gyerekkel való munkát is akadályozzák sokszor a gondolataink, amikor például azt gondoljuk, hogy mekkora hülyeség, hogy most a 6 éves énemmel beszélgetek vagy éppen születéskori traumákat próbálok feloldani.
A felnőtt analizáló természetünknek sokkal könnyebb úgy kapcsolódni a belső gyerekhez, ha kívülre helyezzük őt. Saját magunk legjobb szülőjévé kell válni, legyünk akárhány évesek is. Úgy kell bánnod magaddal, ahogy a gyerekeddel bánnál. Mondanád neki, hogy fú, de ronda? Leszidnád, amiért fáradtan nem a mosogatásnak fogott neki, hanem inkább lepihent? Feltételekhez kötnéd a szeretetedet, hogy majd csak akkor szereted, ha lefogyott 5 kg-t, vagy ha majd annyit keres, amennyit elvársz tőle?
Bizonyára nem. Pedig amikor a tükörbe nézünk, a bennünk lakó kisgyerek ujjongva várja, hogy hátha most az egyszer a kritizálás helyet, dicséretet adunk neki. Minden mozdulatunkban ott van a gyermek is és nekünk az a feladatunk, hogy biztonságot, szeretetet és törődést adjunk neki.
További tippek a második boldog gyermekkorért:
- Gondold át, hogy mi az, amit soha nem tennél a saját gyermekeddel. Alkalmazd ezt magadon a hétköznapokon.
- Írj levelet a szüleidnek vagy a gyerekkori énednek és fogalmazd meg benne a lezárást és a lelki feloldás lehetőségét is.
- Kezdj el foglalkozni az apa- és anyasebekkel, amiket magaddal cipelsz.
- Keresd meg azt az életszakaszt, ahol a legtöbb sérülés ért. Ez a könyv segítségedre lehet: Vissza önmagunkhoz − A bennünk élő gyermek felfedezése
- Ha úgy érzed, hogy megszólít a téma, olvass róla, beszélgess akár a családoddal, akár szakemberrel róla: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia − Megoldás (szinte) minden problémára
Nyitókép: Markus Bernhard/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ezt a 7 mondatot tanítsd meg a gyermekednek, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen
- „Jobban fáj, mint egy pofon” – az elhanyagolás, mint gyermekkori trauma
- A játék nem csak a gyerekek kiváltsága, önismeretre is kiváló. Te melyik játékos típusba tartozol?
