Túl nagy, túl kicsi, túl lapos, túl kövér – nők milliói állapítják meg magukról napi rendszerességgel, hogy legalább egy, de gyakran több testrészük is problémás. A body positive (testpozitív) törekvés kitartóan küzd ez ellen.
A közösségi média platformjain sajnos bárki áldozatává válhat a „body shamingnek”, azaz a testszégyenítésnek, de szerencsére a „tökéletlen testű”, elsöprő többség kőkemény válasszal és rengeteg támogatóval rendelkezik. Sok nőnek jelent állandó küzdelmet saját testének elfogadása, s ez kihat az életük számos területére. Ha sikerül elfogadnod magad, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb mindennapok várnak rád! Ebben segítenek bizonyos önbizalomnövelő csoportok is, a jó hír pedig az, hogy ma már nemcsak egy, de többféle body positive mozgalommal és irányzattal találkozhatunk.
Hogyan alakult ki a koncepció?
Az egész elképzelés egy másik kampánysorozattal indult, mégpedig a túlsúlyos emberek elfogadásáért küzdő összefogással, amely később kinőtte magát, és már testalkatokról, méretekről, és etnikumokról is szól. De ha alaposabban megvizsgáljuk a témát, akkor az egész a viktoriánus öltözködési reformmal kezdődött. Ekkortájt ugyanis több célért küzdöttek a nők: például a női test elfogadásáért. Próbálták lebeszélni nőtársaikat a szoros és extrém fűzők használatáról, amelyek segítségével a homokóra formát próbálták elérni. Sőt, arra is biztatták egymást, hogy ne takargassák az idomaikat vastag anyagok alá. Nem beszélve a nadrág használatáról! Igen, egy kicsit felfoghatatlannak tűnik 2018 végén, hogy valaha azért kellett harcolni, hogy nadrágot hordhassunk.
Az 1960-as években egy új irányzat született, amelynek célja az úgynevezett „fat shaming”, azaz olyan emberek nyilvános megalázása volt, akiknek a testi adottságai nem feleltek meg az épp aktuális szépségideálnak. Lew Louderback „More People should be fat”, azaz „Még több ember lehetne kövér” című esszéje volt az ötletgazda, amelyben például a fizimiska alapján történő munkahelyi megítélésről, kiközösítésről is ír. Ennek hatására 2 évvel később megalakult az amerikai NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance) non-profit szervezet, amely szerint az egészség nem a kilóktól, hanem inkább a vérnyomástól, a szívműködéstől, koleszterinszinttől függ – amiért persze érdemes diétázni és mozogni ugyanúgy.
Miről szól ma?
1996-ban Connie Sobczak és Elizabeth Scott megalapította a „Body Positive” mozgalmat. A szervezet fő célja egy jobb világ megteremtése a nők számára, illetve a velünk szemben támasztott elvárások csökkentése, hisz ezek a médián keresztül befolyásolják mindennapjainkat.
A modern, felgyorsult világban már másról is szól ez az irányzat, nem csak a kövér emberek elfogadásáról. A következőket is hirdetik: fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy, szeresd magad, a tested, a méreteid és a hibáid is! Különböző hashtagekkel találkozhatsz az ügy kapcsán, mint az #everyBODY vagy az #aeriereal. Már több olyan összefogás létezik, amely nemcsak a nők számára érdekes: férfiak is ugyanúgy csatlakozhatnak, hiszen a „body shaming” sokszor őket sem kíméli!
Azonban az aktivisták szerint nagyobb eredményekre és változásokra lenne szükség, mert sokan félreértik a mozgalom valódi tartalmát és célját. Többen úgy gondolják, hogy a túlsúlyosságot és az egészségtelen életmódot hirdeti, holott egészen másról szól.
Pár gyakori félreértés:
- A body positivity nem egyenlő az önszeretettel – mégis sokan így gondolják.
- Az összefogás nem akárkinek szól, hanem olyan embereknek, akik marginalizálódott testtel rendelkeznek. Ide sorolhatóak például a túlsúlyos, a színes bőrű, a transznemű és a szokatlan küllemmel rendelkező emberek.
Ez az oka annak, hogy nem igazán látni vékony aktivistákat, noha ugyanolyan bátorító lehet egy fitt ember szavait hallani a pozitív megítélésről. Az együttérzésről nem is beszélve!
A fitnesz hogyan kerül kapcsolatba a pozitív testkép irányzattal?
Ez is egy újabb kérdéskör, amit érdemes tisztázni. Az irányzat tagjai kapcsolatban állnak ugyan a fitnesziparral, de mégis megtartanak egy bizonyos határt. A fitnesz egyik fő célja a túlsúlyos emberek életmódjának megváltoztatása, valamint a sportra ösztönzés. A mozgalom is azt állítja, hogy mozogni igenis kell. Viszont nem mindegy, hogy miért edz valaki: szerintük az egészség fenntartása miatt szükséges a testmozgás, valamint azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Semmiképp se egy bizonyos ideál vagy példakép utáni sóvárgás motiváljon minket! Tehát egyáltalán nem inkompatibilis a fitnesz és a body positive mozgalom. Ashley Graham, a híres plus-size modell például először sok kritikát kapott, amikor megosztotta sportolási szokásait. De miért ne tehetné? A mottó és egyben a lényeg az, hogy jól érezze magát a saját bőrében, ha pedig ez sportolás révén valósul meg, hát mi azzal a gond?
Milyen kilátások elé néz a mozgalom?
Az aktivisták reményei szerint az Instagramon fényűző életet élő, tökéletes testű és gyönyörű modellek, hírességek talán egyre kevésbé befolyásolják majd a hétköznapi embereket a mozgalomnak köszönhetően. Hirdetői küzdenek az ítéletek és a megaláztatások ellen!
Ne feledd, fő az egészséges önbizalom!
