Miről is szól az egész? Gyakori tévhitek a testpozitív mozgalomról

Mi a fitness és a body positivity kapcsolata?

Túl nagy, túl kicsi, túl lapos, túl kövér – nők milliói állapítják meg magukról napi rendszerességgel, hogy legalább egy, de gyakran több testrészük is problémás. A body positive (testpozitív) törekvés kitartóan küzd ez ellen.

A közösségi média platformjain sajnos bárki áldozatává válhat a „body shamingnek”, azaz a testszégyenítésnek, de szerencsére a „tökéletlen testű”, elsöprő többség kőkemény válasszal és rengeteg támogatóval rendelkezik. Sok nőnek jelent állandó küzdelmet saját testének elfogadása, s ez kihat az életük számos területére. Ha sikerül elfogadnod magad, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb mindennapok várnak rád! Ebben segítenek bizonyos önbizalomnövelő csoportok is, a jó hír pedig az, hogy ma már nemcsak egy, de többféle body positive mozgalommal és irányzattal találkozhatunk.

Hogyan alakult ki a koncepció?

Az egész elképzelés egy másik kampánysorozattal indult, mégpedig a túlsúlyos emberek elfogadásáért küzdő összefogással, amely később kinőtte magát, és már testalkatokról, méretekről, és etnikumokról is szól. De ha alaposabban megvizsgáljuk a témát, akkor az egész a viktoriánus öltözködési reformmal kezdődött. Ekkortájt ugyanis több célért küzdöttek a nők: például a női test elfogadásáért. Próbálták lebeszélni nőtársaikat a szoros és extrém fűzők használatáról, amelyek segítségével a homokóra formát próbálták elérni. Sőt, arra is biztatták egymást, hogy ne takargassák az idomaikat vastag anyagok alá. Nem beszélve a nadrág használatáról! Igen, egy kicsit felfoghatatlannak tűnik 2018 végén, hogy valaha azért kellett harcolni, hogy nadrágot hordhassunk.

Az 1960-as években egy új irányzat született, amelynek célja az úgynevezett „fat shaming”, azaz olyan emberek nyilvános megalázása volt, akiknek a testi adottságai nem feleltek meg az épp aktuális szépségideálnak. Lew Louderback „More People should be fat”, azaz „Még több ember lehetne kövér” című esszéje volt az ötletgazda, amelyben például a fizimiska alapján történő munkahelyi megítélésről, kiközösítésről is ír. Ennek hatására 2 évvel később megalakult az amerikai NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance) non-profit szervezet, amely szerint az egészség nem a kilóktól, hanem inkább a vérnyomástól, a szívműködéstől, koleszterinszinttől függ – amiért persze érdemes diétázni és mozogni ugyanúgy.

Miről szól ma?

1996-ban Connie Sobczak és Elizabeth Scott megalapította a „Body Positive” mozgalmat. A szervezet fő célja egy jobb világ megteremtése a nők számára, illetve a velünk szemben támasztott elvárások csökkentése, hisz ezek a médián keresztül befolyásolják mindennapjainkat.

A modern, felgyorsult világban már másról is szól ez az irányzat, nem csak a kövér emberek elfogadásáról. A következőket is hirdetik: fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy, szeresd magad, a tested, a méreteid és a hibáid is! Különböző hashtagekkel találkozhatsz az ügy kapcsán, mint az #everyBODY vagy az #aeriereal. Már több olyan összefogás létezik, amely nemcsak a nők számára érdekes: férfiak is ugyanúgy csatlakozhatnak, hiszen a „body shaming” sokszor őket sem kíméli!

Íme, egy érdekes poszt, amely bemutatja, hogy a különböző trendek szerint mikor mi volt az ideális, hogyan „kellene” kinéznie egy nőnek – lapozz a további képekért!

View this post on Instagram

If I had the “perfect” body throughout history, this is what I’d look like. . Mid 2010s-2018 – Big butts, wide hips, tiny waists, and full lips are in! There is a huge surge in plastic surgery for butt implants thanks to Instagram models posting “belfies”. ? Even cosmetic surgery doctors have become IG-famous for reshaping women. Between 2012-2014, butt implants and injections rise by 58%. . Mid 90s-2000s – Big boobs, flat stomachs, and thighs gaps are in. In 2010, breast augmentation is the highest performed cosmetic surgery in the United States. ? It’s the age of the Victoria’s Secret Angel. She’s tall, thin, and she’s always got long legs and a full chest. . Early 90s – THIN IS IN. Having angular bone structure, looking emaciated, and super skinny is what’s dominating the runways and the magazine covers. There’s even a name for it: “heroin chic”. . 1950s – The hourglass shape is in. ⏳ Elizabeth Taylor‘s 36-21-36 measurements are the ideal. Marilyn Monroe’s soft voluptuousness is lusted after. Women are advertised weight gaining pills to fill themselves out. Playboy magazine and Barbie are created in this decade. . 1920s – Appearing boyish, androgynous and youthful, with minimal breasts, and a straight figure is in! Unlike the “Gibson Girl” of the Victorian Era, women are choosing to hide their curves, and are doing so by binding their chests with strips of cloth to create that straight figure suitable for flapper dresses. . 1400-1700 The Italian Renaissance – Looking full with a rounded stomach, large hips, and an ample bosom is in. Being well fed is a sign of wealth and status. Only the poor are thin. . Why do we treat our bodies like we treat fashion? “Boobs are out! Butts are in!” Well, the reality is, manufacturing our bodies is a lot more dangerous than manufacturing clothes. Stop throwing your body out like it’s fast fashion. . Please treat your body with love & respect and do not succumb to the beauty standard. Embrace your body because it is YOUR own perfect body. ♥️ #blogilates #theperfectbody

A post shared by Cassey Ho (@blogilates) on

Megan Jayne Crabbe (@bodyposipanda az Instagramon), a”Body Positive Power” könyv szerzője szerint a mozgalom általi legnagyobb változás kulturális szinten érezhető. Nagyon kevesen beszéltek erről a témáról 5 vagy 10 évvel ezelőtt.

Azonban az aktivisták szerint nagyobb eredményekre és változásokra lenne szükség, mert sokan félreértik a mozgalom valódi tartalmát és célját. Többen úgy gondolják, hogy a túlsúlyosságot és az egészségtelen életmódot hirdeti, holott egészen másról szól.

Pár gyakori félreértés:

  • A body positivity nem egyenlő az önszeretettel – mégis sokan így gondolják.
  • Az összefogás nem akárkinek szól, hanem olyan embereknek, akik marginalizálódott testtel rendelkeznek. Ide sorolhatóak például a túlsúlyos, a színes bőrű, a transznemű és a szokatlan küllemmel rendelkező emberek.

Ez az oka annak, hogy nem igazán látni vékony aktivistákat, noha ugyanolyan bátorító lehet egy fitt ember szavait hallani a pozitív megítélésről. Az együttérzésről nem is beszélve!

A fitnesz hogyan kerül kapcsolatba a pozitív testkép irányzattal?

Ez is egy újabb kérdéskör, amit érdemes tisztázni. Az irányzat tagjai kapcsolatban állnak ugyan a fitnesziparral, de mégis megtartanak egy bizonyos határt. A fitnesz egyik fő célja a túlsúlyos emberek életmódjának megváltoztatása, valamint a sportra ösztönzés. A mozgalom is azt állítja, hogy mozogni igenis kell. Viszont nem mindegy, hogy miért edz valaki: szerintük az egészség fenntartása miatt szükséges a testmozgás, valamint azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Semmiképp se egy bizonyos ideál vagy példakép utáni sóvárgás motiváljon minket! Tehát egyáltalán nem inkompatibilis a fitnesz és a body positive mozgalom. Ashley Graham, a híres plus-size modell például először sok kritikát kapott, amikor megosztotta sportolási szokásait. De miért ne tehetné? A mottó és egyben a lényeg az, hogy jól érezze magát a saját bőrében, ha pedig ez sportolás révén valósul meg, hát mi azzal a gond?

Milyen kilátások elé néz a mozgalom?

Az aktivisták reményei szerint az Instagramon fényűző életet élő, tökéletes testű és gyönyörű modellek, hírességek talán egyre kevésbé befolyásolják majd a hétköznapi embereket a mozgalomnak köszönhetően. Hirdetői küzdenek az ítéletek és a megaláztatások ellen! 

Ne feledd, fő az egészséges önbizalom!

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: