Börtön vs. menedékhely: kinek mit jelent ma az otthon?

Az, hogy kinek mit jelent az otthon, nem feltétlenül attól függ, milyen tágas, ízlésesen berendezett, esetleg drága helyen él. Az elmúlt időszakban több időt töltöttünk a négy fal között, sok minden kiderült az otthonhoz való viszonyunkról.

De vajon mitől függ, hogy otthon érezzük-e magunkat abban a térben, ahol napjainknak legalább egy részét eltöltjük? Menedék a világ zaja elől? Az emlékeink, érzelmeink színtere? A feltöltődés helye? Vagy egyszerűen csak négy fal, némi bútorral, ahová két munkanap és program között aludni járunk? Ahány ember, annyi vélekedés, még akkor is, ha egyébként teljesen azonos alaprajzú és elhelyezkedésű bérházi lakásokról beszélünk.

Generációs minták

„Bizonyos generációs mintázatok kétségtelenül megfigyelhetők az otthonhoz való viszonyulásunkban  – mondja Votisky Petra Zita pszichológus. – Nem véletlen például, hogy az idősek olyan nehezen költöznek el abból a lakásból vagy házból, amelyet esetleg több évtizede laknak. Hiszen nemcsak a személyes tárgyaik vannak itt, hanem a leélt évek emlékei is ide kötik őket. Még akkor is nehezen hagyják el ezt a teret, ha nemcsak szép, hanem esetleg fájdalmas emlékeik is vannak a falak közt, például az évek során elvesztették a házastársukat.” 

A fiatalok között ugyanakkor épp az ellenkezője figyelhető meg. Sokan, különösen, ha egy előre bútorozott albérletben vagy kollégiumban laknak, könnyedén költöznek akár egyetlen táskával tovább, sokszor csak aludni járnak haza. A családos, de az egyedül vagy párban élő harmincasok-negyvenesek körében is jóval tarkább a kép. Van, aki szívesebben bérli az otthonát, amelyből a szükségletei változásával könnyedén tovább tud költözni, más pedig építkezik, adott esetben szó szerint a saját kezével építi fel az otthont, amelyhez sokszor körömszakadtáig ragaszkodik akkor is, amikor az esetleg már nem felel meg az életmódjának. Van, aki még az irodai íróasztalát is „belakja” személyes tárgyaival, míg másnak az otthona is személytelenül rendezett, vagy épp rendetlen.

Érzelmi térkép

A pszichoterápiás gyakorlatban létezik az úgynevezett érzelmi térkép fogalma, amikor a lakás alaprajzra kell berajzolni, hol érzünk bizonyos, kellemes vagy kellemetlen érzéseket. A családtagok hasonló elemzéseit összevetve is érdekes dolgok derülhetnek ki a családon belüli viszonyokról: például a szülők számára lehet, hogy a nappali a legpozitívabb érzelmek színtere, míg az elvonulásra vágyó kamasz ide a negatív érzelmeket helyezi, ellentétben a saját kuckójával. Persze nemcsak az érzelmek elhelyezkedése a lényeg, hanem az is, hogy utánagondoljunk: miért pont ott és úgy éljük meg a különböző érzelmeiket, ahogyan és ahová azokat berajzoltuk?

A falak és bútorok szubjektív értéke

„Az általános vonások mellett természetesen a személyiségünk is sokban befolyásolja, hogyan érzünk az otthonunk iránt. A saját kézzel felépített, vagy felújított otthon sokaknak nagyobb érzelmi értéket hordoz, mintha legfeljebb egy tisztasági festés után költöztek volna egy lakásba. – Ez ugyanakkor visszafelé is igaz – mondja Votisky Petra Zita – hiszen akinek sokat jelent, hogy legyen egy a személyes igényeinek mindenben megfelelő otthona, az hajlamosabb időt, pénzt és energiát nem sajnálva felújítani, sokat foglalkozni vele.” A szenzoros ingerkereső, vagyis a folyamatosan új élményekre vágyó, extrovertált emberek kevesebb időt töltenek otthon, viszont esetleg a lakáson belül tárolják féltett kerékpárjukat, amely egyfajta társ a kalandokban. Az otthonülők viszont szívesebben fektetnek pénzt az otthoni élményszerzést segítő eszközökbe, kényelmes bútorokba, házimozi-rendszerbe. Az is előfordul, hogy a piaci viszonyokban járatlanabb lakáseladók épp az érzelmi érték miatt árazzák túl a meghirdetett ingatlanjukat.

Átértékelődött az otthonunk

Pszichológus szakértőnk szerint az elmúlt időszakban sokak számára világosabbá is válhatott az otthonhoz való viszonyulásuk. Akiknek eddig például nem volt elengedhetetlen a dolgozószoba, most, kipróbálva az otthoni munkavégzést, lehet, hogy rádöbbennek: szükségük van egy olyan helyiségre, ahová elvonulhatnak a munkájukkal. „Aki eddig mindig házon kívül kereste az élményeket, annak valószínűleg különösen nehéz volt a kijárási korlátozásokkal megbirkózni, még akkor is, ha egyébként az egészségügyi sétát vagy a szabadtéri sportot (nagyon helyesen) nem iktatta ki a napirendjéből – véli Votisky Petra Zita. – Sok családban valószínűleg most derült fény arra, hogy mennyi inger éri a családtagokat egy átlagos napon, hiszen ennek nagy része ebben az időszakban kiesett. Ezt egy ideig lehetett sorozatokkal és egyéb mesterséges ingerekkel pótolni, akinek viszont az otthona nem a kellemes családi élmények színtere, az egy idő után valószínűleg nehezebben viselte a helyzetet. A házon kívüli programok folytonos keresése egyébként a személyiség egyéni vonása mellett kortünet is: nemcsak a tárgyakat vagyunk hajlamosak halmozni, hanem az élményeket is.”

Vagyis az otthonlét nem törvényszerűen azt viselte meg, akinek az otthona nem a legmodernebb vagy kissé szűkös. Sokkal több múlt azon, mennyire tudta elengedni a dolgok megszokott folyását, és persze azon is, hogy milyen egyéb, anyagi vagy családi nehézségeket jelentett számára a járványhelyzet. Aki számára ezek nem jelentettek megoldhatatlan nehézséget, az jobban kezelte a szokatlan helyzetet, sőt, akár át is alakulhatott az, ahogy korábban a saját otthonára gondolt.

Beindultak a felújítások

Természetesen könnyebb volt jól éreznie magát a karanténban annak, aki nem csak anyagilag és időben nem szenvedte meg lényegesen a bezártságot, de az otthona is kényelmesebb, tágasabb az átlagnál. És persze az is természetes, hogy aki a kertből, vagy egyenesen az úszómedence partjáról posztolta a #maradjotthon hashtaggel ellátott képeket az Instagramra, rossz érzéseket is kelthetett azokban, akiknek csak egy erkély nélküli panel jutott erre az időszakra.

Ezek után persze az sem meglepő, hogy a bezártság időszakában, noha az ingatlanpiac megtorpant, a lakásfelújítások beindultak. Az Ingatlannet.hu információi szerint a barkácsboltok és a kertészetek is forgalomnövekedést könyvelhettek el a karantén időszakában. A térburkolatok, szegélykövek forgalma 36 százalékkal növekedett az előző év első negyedévéhez képest, míg a tetőfedő anyagok forgalmában 19 százalék volt a növekedés. Aki pedig nem fúrt-faragott, igyekezett legalább néhány lakásdísszel feldobni az életterét: az IKEA áruházainál például az újranyitás utáni első napokban-hetekben szinte valamennyi európai országban, így itthon is kilométeres sorok alakultak ki.

Az IKEA Litvániában készített 500 fős felmérést arról, hogyan változott az emberek otthonukhoz való hozzáállása: a válaszadók harmada azt vallotta, hogy jobban szereti az otthonát, amióta több időt tölt benne, ám a résztvevők 64 százaléka nem számolt be ilyen pozitív változásról. A 30-39 évesek körében a 75 százalékot is elérte azok aránya, akik bezárva sem kedvelték meg jobban az otthonukat. A karantén kezdetén az itteni tapasztalatok alapján az irodabútorok forgalma ugrott meg, majd pedig a konyhai és hálószobai bútorok, valamint a rendszerezést segítő kiegészítők forgalma nőtt az internetes rendelések alapján.

Nyitókép: Westend61/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: