Karácsonykor könnyű rátapintani egymás lelki sebeire és gyenge pontjaira. Viszont amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, semmi másra nincs szükségünk, csak hogy kifogjon valaki. De tudunk jól egymás támasza, „lelki ragtapasza” lenni?
A boldog, gondtalan ünnepek sajnos nem mindenkinek adatnak meg. Bármennyire szeretnénk, a nehézségeknek és fájdalmaknak nincsen ünnepi szűrőjük, így teljesen mindegy, hányadikát írunk, hirtelen és elsöprő erővel toppanhatnak be az életünkbe. Egyesek elvesztették szeretteiket, és az ünnepek csak emlékeztetik őket a hiányra. Mások számára anyagi nehézségek vagy családi problémák teszik stresszessé ezt az időszakot. De egy biztos: nincs kínzóbb érzés annál, mint mikor az egész világ ünnepel és örül, de te gyászolsz legbelül. Emellett a társadalmi elvárások, hogy mindenki boldog legyen és együtt ünnepeljen, még inkább nyomást helyezhetnek azokra, akik nem érzik ugyanezt a lelkesedést.
Kiskarácsony… nagy bánat
Emlékszem olyan karácsonyokra, ahol csak testileg voltam jelen. A lelkem valahol máshol járt, egy sötétebb, ünnepi fényektől mentes helyen, ahol nem volt bejgli illat, sem ajándékozás, de még szeretet sem. Főleg nem magam felé. Akiknek nehéz a karácsony, azt hiszem, nem kell bemutatni ezt a helyet és a mardosó bűntudatot sem. Hiszen nem szeretnénk elrontani mások hangulatát, itt lenne az idő, hogy továbblépjünk, de egyszerűen nem állunk rá készen. Egy nagy, sötét esőfelhő követi minden léptünket és megfagy a levegő ott, ahova belépünk. Az ok sokféle lehet. Egy szakítás, egy veszteség, de a fájdalom ezer más formája nyomhatja a szívünket. Sőt, akár ezek kombinációja is, hiszen a traumák halmozódhatnak.
Kioldott csomók, felhalmozott fájdalmak ünnepi csomagolásban
A pszichológusok gyakran élnek a traumák kapcsán a zsinór párhuzammal. Életünk során minden egyes megrázkódtatás egy-egy csomót okoz. Amikor egy újabb megpróbáltatás vagy trauma ér minket, az összes előtte lévő csomó kioldódik a zsinóron, így gyakran nemcsak az aktuális problémával kell szembenéznünk, hanem az összes előzővel is, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy azokat megoldottuk vagy lezártuk már. Elindul egy láncreakció, amiben a fájdalmak egymásra halmozódnak. Ha pedig ez netalán az ünnepi időszak kellős közepén történik, az még inkább megnehezíti a helyzetet. Egyrészt a már fent említett lelkiismeret-furdalás miatt, amit az az ellentmondás okoz, hogy egy globálisan boldog napon nem lehet boldogtalannak lenni. Másrészt azért, mert gyakran a környezet süket és vak arra, hogy támogatást nyújtson. Így pedig tovább mélyül a magány és a szenvedés.
Nem tudunk egymásra jól figyelni
Az általános reakció, ha egy szerettünk nehéz időszakot él át, hogy megpróbáljuk felvidítani. Ez általában a közeli családtagokra igaz. A tágabb környezet ezzel szemben, ha észre is veszi, hogy valami nincs rendben, akkor rendszerint homokba dugja a fejét és nem vesz róla tudomást. Ez valószínűleg nem szándékos, bizonyára nem szeretnének bántani, egyszerűen csak az embereket nem tanították meg arra, hogyan lehet jól támogatni valakit, akinek nehéz. Nincs eszközünk, ezért tehetetlenek vagyunk mások terheinek enyhítésében. A legrosszabb pedig talán az, hogy a szeretet ünnepén vagyunk gyakran a legtapintatlanabbak. A meggondolatlan kérdéseket úgy szórjuk egymásra, mint a villámzáport.
Egy mondat
Kutatások hada támasztotta már alá, hogy a társas támogatás az egyik legjobb emocionális fájdalomcsillapító. De mégis, hogyan tudunk jól ott lenni egymásnak szükség idején? Talán egy kulcsszó van: empátia. Azt gondoljuk, hogy ilyenkor nagy gesztusokra, világmegváltó monológokra van szükség, de a legtöbb esetben elég egy egyszerű mondat: „Együttérzek veled, mire lenne most szükséged?” Lehet, hogy a válasz az lesz, hogy egy ölelésre, csendre vagy éppen figyelemelterelésre. A vigasztalás a legegyszerűbb dologban rejlik, a jelenlétben. Csak legyünk ott, mert a terhek oszlanak, ha nem egyedül kell cipelni őket. Így talán lassan az ünnepi szürkeségbe is visszatér néhány szín és kibírhatóbbá válik a kibírhatatlan.
Nyitókép: Kerkez/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 rejtett jel, hogy gyerekkori traumát hordozol, amiről lehet, hogy te sem tudtál
- 6 tipp amellyel kezelheted a múltbéli családi traumák következtében feltörő érzelmeidet az ünnep alatt
- Félsz, nehogy traumát okozz a gyermekednek? Lehet, hogy emiatt kimaradsz a szép pillanatokból!
