Az álomgyár gépezetei a két világháború között maximumon forogtak. Mára már legendássá vált filmeket köszönhetünk az akkori Hollywoodnak. A káprázatos díszletek mögött azonban nem minden csillogott, ami arany.
Ugyan mi már csak az olyan legendás filmeket visszanézve emlékezhetünk Hollywood aranykorára, mint az Óz, a csodák csodája vagy a Hitchkoch-féle Madarak, ám a nagyszabású díszletek, a pompázatos jelmezek és a sztárok körüli kultusz valójában csak a külcsín része volt. Ami valóban lényeges lett volna, azt az álomgyár igyekezte titkolni, a csillogó világról azonban végül csak lehullt a lepel. Híres színésznők számoltak be az őket egy-egy forgatáson ért atrocitásokról, bebizonyítva azt, hogy a hírnév és a vagyon nem minden.
Az aranykor viszont továbbra is az időtlenség szinonimája, a tökéletesség illúziója a mai napig körülöleli, hiszen a stúdióknak éppen ez volt a céljuk: a látszat, bármi áron. Minden részletében irányították színészeik életét, botrányaikat a szőnyeg alá söpörték, a média pedig partner volt mindebben. A sztárokat érinthetetlennek és hibátlannak mutatta, cikkeik gyakran mindenféle valóságot nélkülöztek. A zárt ajtók mögött azonban szép lassan szétpergett a gondosan megalkotott díszlet és ledőlt az a fal is, ami Hollywood árnyoldalait gondosan rejtegette.
A „szereposztó dívány“ már akkor is létezett…
A stúdióvezetők akkoriban könnyedén zsákmányolták ki sztárjaikat és éltek vissza pozíciójukkal. A két világháború között ugyanis fiatal lányok ezrei utaztak Hollywoodba, hogy valóra váltsák álmaikat és a címlapokról híres színésznőként mosolyogjanak vissza a világra. Azonban erről nem a tehetségük döntött, hanem a szereposztó dívány. A rendezők, producerek, a stúdiók vezetői mind-mind visszaéltek hatalmukkal. A fiatal lányokat pedig elvakította a hőn áhított hírnév és ennek reményét egy percig sem adták fel, így gyakran keveredtek kompromittáló és megalázó helyzetekbe. Az MGM egyik legnagyobb sztárjaként elkönyvelt Joan Crawford például pornófilmezéssel kezdhette karrierjét a filmiparban. Bizonyítékot erre ugyan nem találunk, hiszen a Velvet Lips című felnőttfilm kópiái „rejtélyes körülmények között“ megsemmisültek. Így ez a pletyka nem ejtett foltot az Oscar-díjas MGM-csillag hírnevén.
… azonban Hollywood-on kívül senki sem tudott róla
A stúdiók teljhatalommal bírtak és senki nem mert nekik ellentmondani, amivel persze megkezdődtek a visszaélések. Manipulálták a médiát, a negatív hangvételű cikkeket cenzúrázták. A színészekkel nagyon szigorú szerződéseket írattak alá. Szólásszabadságukat teljesen, de magánéletüket is nagyban korlátozták. A legnagyobb sztárok is áldozatául estek a rendszernek, így sokáig mindenki azt hitte, hogy Hollywood az, amit el akartak hitetni az emberekkel. A színészek csupán eszközök voltak a kezükben. Őket előbb-utóbb eldobták, azok pedig bosszúként beszámoltak az ipar legsötétebb titkairól. Ilyen volt az is, amit Judy Garlanddal műveltek.
Ő tizenhárom éves volt, mikor megkapta az Óz, a csodák csodája főszerepét, viszont az általa alakított karakter még egy igazi kislány volt. A stúdió így fűzőkbe kényszerítette és leragasztották a melleit is. Mivel ők egy vékony és törékeny Dorothy-t képzeltek el a filmben, és mivel a fiatal színésznő hízásra hajlamos volt, egyszerűen nem hagyták enni. Garlandot folyamatos éhség kínozta, így azt ellensúlyozva rászoktatták a cigarettára és a kávéra. Amikor pedig ez sem bizonyult elégnek, fogyasztótablettákkal és anfetaminnal tömték. Mire a forgatás véget ért, a még mindig kislány Judy Garland láncdohányossá vált, amit gyógyszerfüggőség is kiegészített. A legszörnyűbb pedig, hogy erről sokáig senki nem is tudott.
Aztán mindennaposak lettek a Hollywood-i botrányok
A filmipar fellegvárában ilyen viselkedés mellett persze azért gyakorivá voltak a botrányok. Tiltott viszonyokra, titkos házasságokra és gyilkossági kísérletekre is fény derült időközönként. A média ugyan Hollywood partnere volt, viszont ez alól már akkor is kivételt képeztek a bulvárlapok: az ő hallgatásukat nem mindig lehetett megvenni. A pletykák pedig hamar szárnyra kaptak, a sötét titkok miatt pedig kezdett széthullani az a kép, amit láttatni akartak. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az álomgyár szokásai szép lassan átalakultak. Egyre átláthatóbb lett a működése és az idő múltával a színészek sokkal méltányosabb körülmények között építhették karrierjüket.
Nyitókép: Metro-Goldwyn-Mayer/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- A bántalmazásról beszélni kell, ne hunyjunk szemet a zaklatás felett!
- Áldozatból mások megmentője: Így lett Lady Gaga a jótékonyság koronázatlan kiránynője
- Emlékszel még, hogyan kezdődött a legnagyobb hollywoodi sztárok karrierje?
Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)
