A karácsonyt számos hagyomány és jelkép teszi felejthetetlenné, a feldíszített karácsonyfától a Mikulás piros ruhájáig. De vajon kik voltak azok, akik ezeknek az ikonikus elemeknek a megszületésében fontos szerepet játszottak?
Az ünnep múltjában különleges történetek rejtőznek: az első karácsonyi lapok születésétől kezdve, Dickens meséin át, egészen az adventi naptár ötletéig. Fedezzük fel, hogy kik és miként alakították olyanná az ünnepet, amilyennek ma ismerjük!
1. Sarolta királyné
A karácsonyfa ma már teljesen összeforrt az ünneppel, de a 19. század előtt Németországon kívül máshol nem igazán volt jellemző. A hagyomány elterjedését Németországból Angliába (és azon túlra) gyakran Viktória királynő férjének, Albert hercegnek tulajdonítják, de története valójában még korábbra nyúlik vissza. Igazából Mecklenburg-Strelitz-i Sarolta – aki III. György feleségeként vált Sarolta királynévé – hozta divatba a karácsonyfát Angliában. 1800-ban egy karácsonyi ünnepségre ugyanis egy fa is helyet kapott a királyi udvar karácsonyi dekorációjában. Az pedig, miután pompásan feldíszítették és fényekkel ékesítettek, óriási sikert aratott, és arra inspirálta a tehetős réteget, hogy saját otthonukba is karácsonyfát állítsanak. Később, a 19. század során Albert herceg tovább népszerűsítette a szokást.
2. Washington Irving
Az amerikai író, Washington Irving legismertebb műve A fej nélküli lovas legendája, amely valljuk be őszintén, nem éppen egy meghitt ünnepi történet. Ugyanakkor az író mégis életre hívott néhány olyan karácsonyi képet, melyek ma már elválaszthatatlanok az ünneptől. Irving volt például az első, aki leírta Szent Miklós repülő járművét, és népszerűsítette azokat az ünnepi hagyományokat, amelyeket egy könyvben olvasott európai utazása során. 1809-es könyvében, mely a New York története címet viselte, egy álomról a következőeket írta: „a jó Szent Miklós a fák teteje fölött lovagol, azon a szekéren, amellyel évente elhozza az ajándékokat a gyerekeknek.”
3. E.T.A. Hoffmann
Ernst Theodor Amadeus Hoffmann, ismertebb nevén E.T.A. Hoffmann, német romantikus író, aki számos természetfeletti és fantasztikus történetet írt. Nem is olyan meglepő tehát, hogy az egyik története jelentős hatással volt a modern karácsonyi ünnepekre: 1816-ban megjelent A diótörő és az egérkirály, amelyet később Pjotr Iljics Csajkovszkij A diótörő című balettjévé adaptált. Persze néhány módosítást elvégeztek rajta, hiszen Hoffmann története sokkal sötétebb, mint a belőle készült balett, ugyanakkor utóbbi és annak zenéje mára elmaradhatatlan része az ünnepi szezonnak.
4. Clement Clarke Moore
Clement Clarke Moore író mindössze egyetlen verssel képes volt örökre nyomot hagyni az ünnepi időszakban. 1822-ben írta meg a Karácsony előestéje (eredetileg Szent Miklós látogatása) című versének első változatát, hogy szórakoztassa gyermekeit karácsonykor. A vers azokból a holland történetekből merítette ihletét, amelyekben Szent Miklós ajándékot hoz a gyerekeknek az ünnepi időszakban. A mű érdekessége, hogy abban felsorolta Télapó nyolc rénszarvasát – Dasher (Táltos), Dancer (Táncos), Prancer (Pompás), Vixen (Csillag), Comet (Üstökös), Cupid (Íjas), Donder (Donder) és Blitzen (Villám) –, amelyeknek nevei a mai napig használatosak. A gárda csak 1935-ben egészült ki Red Rudolph-fal (Rudolf, a piros orrú), így természetesen ebben a 19. század eleji költeményben ő még nem volt szánhúzó. Mindezen túl a vers bevezette azt a szokást, hogy Szent Miklós a legtöbb helyen december 24-én este hozza az ajándékokat, nem pedig december 5-én (a névnapja előestéjén). Emellett Télapót egy vidám, pufók emberként ábrázolta, akinek képe máig fennmaradt.
5. Charles Dickens
Charles Dickens jelentősen hozzájárult ahhoz, ahogyan ma a karácsonyra gondolunk. Az 1843-ban megjelent Karácsonyi ének című kisregénye különösen nagy hatást gyakorolt ugyanis az ünnepre. Dickenst a viktoriánus munkások igazságtalan helyzete és általában a munkaerő kizsákmányolása elleni haragja inspirálta a hamar klasszikussá vált mű megírására. Az uzsorás üzletember, Ebenezer Scrooge története, aki idővel kedvesebb és együttérzőbb emberré válik munkásaival és környezetével szemben, Dickens eszköze volt arra, hogy felhívja a figyelmet az őt régóta olyannyira kínzó problémákra. A történet számos, ma népszerű karácsonyi elem megszilárdításában segített, például a pulykasült főételként való fogyasztásának ötletét (ami akkoriban nem volt általános). Dickensnek köszönhetjük továbbá a „karácsonyos” (christmassy) kifejezés bevezetését, valamint azt, hogy a karácsonyt összekapcsoljuk a hóval. Az „álomfehér karácsony” elképzelését azok az évek ihlették, amikor Dickens gyermekkorában szokatlanul havas karácsonyokat élt át.
6. Henry Cole
A karácsonyi üdvözlőlap-ipar sokat köszönhet Henry Cole-nak, aki elsőként rendelt kereskedelmi célú üdvözlőlapot. A brit postai szolgáltatások 1840-es változásai megkönnyítették a lapok és levelek küldését, ami egyre több levelezéshez vezetett, és növelte a válaszadás iránti nyomást. Cole, aki később a londoni Victoria és Albert Múzeum igazgatója lett, ismert ember volt, és sok levelet kapott. 1843-ban úgy döntött, hogy a problémát több példányban kinyomtatott lapok elküldésével oldja meg. Megbízta John Calcott Horsley brit festőt, hogy készítsen egy ünnepi jelenetet ábrázoló képet, amelyet egy általános karácsonyi üdvözlettel egészített ki. Ezután ebből ezer darabot nyomtattak, melynek egy részét elküldte ismerőseinek, a megmaradt példányokat pedig a közönség számára is elérhetővé tették. Ez indította el a kereskedelmi karácsonyi üdvözlőlapok hagyományát. A nyomtatási technológiák fejlődése a 19. század végén tovább növelte a népszerűségüket, és a szezonális levelek küldése és fogadása máig az ünnepek fontos része.
7. Thomas Nast
A Mikulás legendája sokkal fiatalabb, mint Szent Miklós mítosza, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az ünnepek elengedhetetlen részévé váljon. Egy ember pedig különösen sokat tett azért, hogy a Mikulást olyannak lássuk, amilyennek ma ismerjük. Thomas Nast termékeny politikai karikaturista volt, aki többek között a szamár és az elefánt amerikai politikai szimbólumként való elterjesztésében is szerepet játszott, és ő illusztrálta Mikulást is. Nast ábrázolta először Mikulást pufók, ősz hajú, hófehér szakállú figuraként, aki fehér szegélyes piros ruhát visel. Ezek az elemek máig meghatározzák a karácsonyi alak ikonográfiáját, ahogy az a Nast által a legendához hozzáadott elem is, hogy a Mikulás az Északi-sarkon él.
8. Christina Rossetti
Az In the Bleak Midwinter című dal az egyik legnépszerűbb karácsonyi énekké vált. 2008-ban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság több mint ötven zenei igazgatója a legjobb karácsonyi dalnak választotta azt. A szövegét Christina Rossetti angol költő írta, aki először A karácsonyi ének címmel publikálta a verset az 1872-es Scribner’s Monthly magazinban. Később Harold Darke és Gustav Holst zenésítette meg, Darke verziója pedig különösen népszerűvé az évek során.
9. Gergald Lang
A kereszténységben az advent a november végén (vagy néha december elején) kezdődő időszakot jelöli, amely Jézus születéséig tart. Bár az adventet az 5. századtól kezdve ünneplik, az adventi naptárak koncepciója sokkal később jelent meg. A 19. századi német adventi termékekről vannak ugyan feljegyzések, de az általunk ismert adventi naptárak csak az 1900-as évek elején terjedtek el. A német kiadó, Gerhard Lang a modern, kereskedelmi adventi naptár feltalálójaként ismert, ő volt az, aki népszerűsítette ezek tömeges nyomtatását és árusítását. Lang 1926-ban megalkotta az első csokoládéval töltött adventi naptárakat, valamint 1930-ban az első vakok számára készült naptárakat.
Nyitókép: Getty Images
Forrás: Mental Floss
