A Cristóbal Balanciaga sorozat után egy újabb legendás tervező, Christian Dior került az érdeklődés középpontjába.
Christian Dior 1946-ban alapította meg máig meghatározó divatházát. A tervező zsenialitásának köszönhetően valami egészen újat hozott a női divatba, melyért nemcsak a párizsi nők, de még a brit királyi család egyes képviselői is rajongásukat fejezték ki. Hagyatékát máig rendre a legtehetségesebb és leginnovatívabbnak gondolt designerek igyekeznek a lehető legjobb módon megőrizni. Yves Saint Laurent, John Galliano vagy napjainkban éppen Maria Grazia Chiuri is fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy a Dior csillaga sose halványodhasson el.
Dior és a New Look
Christian Dior első saját kollekciója 1947-ben debütált és hamar az egész divatvilág megismerhette a nevét, hiszen valami egészen újat mutatott a kifutón. A háborúk végeztével ugyanis a nők ismét élénk érdeklődést tanúsítottak az öltözködés felé és kifejezetten tetszett nekik az az irány, amit Dior képviselt. Hiszen a tervező darabjainak varázsa úgy emelte ki a nőiességet, hogy azok egyáltalán nem korlátozták viselőjét. A-vonalú szoknyák, derekat kiemelő kabátok és minden túlzást nélkülöző kreáció sorát vonultatta be első bemutatóján. Na, de persze nemcsak a vásárlókat, hanem a kor Anna Wintourját, azaz a Haper’s Bazaar legendás főszerkesztőjét, Carmen Snow-t is lenyűgözte Dior. Snow nagy szereper játszott abban, hogy a designer neve máig fogalom lehessen, sőt még az ismert „New Look” kifejezést is ő alkotta meg.
A hercegnő kedvenc ruhája
Nem titok, hogy Margit hercegnő mindig is rajongott a divatért, így sokszor nem elégedett meg azzal, hogy kövesse, inkább diktálni akarta azt. Így történt hát az is, amikor nem sokkal Diorral való 1949-es találkozását követően felkérte a tervezőt, hogy készítse el ruháját huszonegyedik születésnapjára. Akkor született meg az a csodás, ezernyi rétegű és elegáns hímzéssel díszített, óriási szoknyás estélyi is, melyet a Cecil Beaton által készített hivatalos portréján is viselt. Mondhatni, hogy ez egy jól időzített megbízás volt, hiszen Dior ekkortájt már élénken érdeklődött a brit kultúra iránt, mely művészetét is inspirálta, majd áthatotta. A hercegnő erre a vállat csak vékony tüllel fedő darabra sokáig kedvenc ruhájaként hivatkozott, így nem is meglepő, hogy a későbbiekben is gyakran választott a divatháztól.
Egy legendás darab
Szintén 1949-ből származik az a ruha, mely önmagában is tökéletesen prezentálni tudná a Chritian Dior eredeti szellemiségét. A légiesen könnyed, lélegzetelállító részletességgel kidolgozott kreáció talán a divatház egyik leghíresebb darabjává vált az elmúlt évtizedekben. A „Junon” fantázianévre keresztelt modell a tervező 1949/1950-es őszi-téli kollekciójában debütált és ahogy akkor, manapság is mindenkit lenyűgöz a műalkotásnak is tökéletesen beillő sziluett. Ezzel a Diornál is tökéletesen tisztában vannak, így azt napjainkban a MET szigorú múzeumi körülményei között őrzik. Nemrégiben Natalie Portman elevenítette fel a kreáció szépségét, hiszen a 2023-as Cannes-i Filmfesztiválon, az eredeti részletes tanulmányozásával, a brand jelenlegi kreatív igazgatója, Maria Grazia Chiuri álmodta újra azt számára.
Új kezdet
Christian Dior 1957-es halálát követően Yves Saint-Laurent-t érte a megtiszteltetés, hogy tovább vihesse a divatház örökségét. Az akkor mindössze huszonegy éves tervező pedig egy emblematikus kollekcióval debütált a brand égisze alatt. Saint-Laurent a Trapèze fantázianévre keresztelt gyűjteményével teljesen felszabadította a női testet. Szakított Dior szűkített blézereivel, A vonalú szoknyáival és egyenes szabásokkal ünnepelte az emancipációt. Ez egy újabb mérföldkőnek számított a divatház életében, viszont Yves Saint Laurent avantgárd gondolkodásmódja nem nyomta rá teljesen a bélyegét az egyébként konzervatív értékeket közvetítő Diorra.
Egy igazán hosszú fejezet
Saint Laurent nem sokáig bontakoztathatta ki művészi egyéniségét a francia couture divatháznál, hiszen őt 1960-ban már Marc Bohan követte a kreatív igazgatói pozícióban. Érkezésével pedig egy igazán hosszú fejezet kezdődött, hiszen majd harminc éven keresztül ő határozta meg a Dior stílusát. Bohan nagy elődjéhez hasonlóan szintén egy új irányzatot alkotott meg, mely a „Slim Look” nevet viselte. A stílus legfőbb ihletését Jackson Pollock absztrakt expresszionizmusa adta, így a modernitás iránti igény megmutatkozott a divatház kínálatában is. A hollywoodi sztárok pedig rajongtak a Bohan által képviselt letisztult eleganciáért.
Egy olasz designer víziója
1989-ben újabb nagy váltás következett be a márkánál, ekkor elsőként került a Dior élére egy nem francia származású tervező. Az olasz Gianfranco Ferré a beléfektetett bizalmat meghálálva visszanyúlt az alapító örökségéhez és annak egy posztmodern vízióját mutatta be. Ezt az 1995-1996-os haute couture kollekciójában prezentálta a legtökéletesebb módon, ott a klasszikus sziluettek találkoztak a kor irányzataival, így a miniszoknyák és az áttetsző betétek is szerepet kaphattak a „New Look” stíluselemeivel vegyítve.
A Dior második aranykora
1996-ban minden megváltozott a divat világában, hiszen a Dior kreatív igazgatója a zseniális John Galliano lett. A brit tervező pedig minden egyes kollekciójával igazi csodát prezentált a kifutókon. Extravaganciájával „újra feltalálta” a Dior haute couture-t. Galliano hibrid látásmódja, eklektikus ihletforrásai mind hozzájárultak ahhoz, hogy az alapító után a márka ismét méltó helyére kerülhessen a divat térképén. Az általa tervezett kreációk és kollekciók mindegyike hihetetlen részletgazdagsággal tette úgy aktuálissá a brand örökségét, hogy tökéletes érzékkel nyúlt vissza egy-egy történelmi korszakhoz vagy bizonyos kultúrák sajátosságaihoz. John Galliano teljesen új érát teremtett és az ő tizenöt éves Dior-fejezete máig a brand legmeghatározóbb korszaka. A designer tökéletes párost alkotott a Diorral, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy terveiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen azok mindegyike a képzelet álomszerű megnyilvánulása volt a kifutón.
A „New Look” újraértelmezése
Galliano kényszeszerű távozása után nemhogy nehéz, hanem szinte lehetetlen volt betölteni az általa hagyott űrt. A divatház vezetésével Raf Simons belga designert bízták meg, viszont elődje meseszerű kollekcióival szembemenve ő egy jóval minimalistább Dior víziójáról álmodott. Simons teljesen máshogy nyúlt vissza az örökséghez, ő a „New Lookot” kortárs szellemiséggel ötvözve akarta meghatározni a brand stílusát. Ez az egyszerűség iránti törekvés viszont sajnos Galliano munkásságát követően leginkább csak fantázia nélküli próbálkozások sorozatának tűnt.
Dior a napjainkban
2016-ban ismét új kreatív igazgató került a márka élére, Maria Grazia Chiuri az első női designerként mutathatta meg a Diornál, hogy hogyan képzeli el annak feminista értékeit. Chuiri egy egészen új látásmódja helyezte tehát a történelmi hagyatékkal rendelkező brandet, melyből kifolyólag saját hangjának és annak jellegzetességeinek összhangját sokáig nem is találta. Azonban idővel minden a helyére került, így a tervező 2024-es tavaszi-nyári haute couture kollekciója már részleteiben és összességében is felért a Dior örökségéhez. A klasszikus sziluettek és a részletgazdag kidolgozások is tökéletesen tükrözték és vetítették elő azt, amit egy ilyen múltra visszatekintő luxusmárkától várhatunk napjainkban.
Nyitókép: Fred Ramage/Keystone/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Ikonikus kis fekete ruhák – Coco Chaneltől Lilly Collinsig
- Ilyen volt a haute couture királya – megnéztük a Balenciaga sorozatot
- Egy nő, akitől van mit tanulnunk: Coco Chanel
