Amíg mi, felnőttek, azzal a mentalitással takarózunk, hogy a gyerekek majd lerendezik maguk között, addig a bullying és a cyberbullying továbbra is szedi áldozatait.
10 éves voltam, amikor elhívtak az akkori legjobb barátnőm születésnapi bulijára. A lány osztálytársaim mind ott voltak és jól is éreztük magunkat, egészen addig, míg valamelyikük ki nem találta, hogy játsszunk tehetségkutatósat. Izgatottan vártam, hogy mikor adhatom elő a saját számomat, csak arra nem voltam felkészülve, hogy ennek az estének semmi köze nem lesz a tehetséghez, csak ahhoz, hogy engem megalázzanak. Amikor beléptem a szobába, 5 lány énekelte kórusban azt a dalt, amit csakis az én tiszteletemre gyártottak és amiben a zsiráftól a póznáig minden létező módon kifigurázták a magasságomat. Akkoriban még nem tudtam, hogy ez csak a bemelegítőkör volt, ezért telefonáltam az apukámnak, hogy jöjjön értem és vigyen haza. Néhány évvel később egy fiúbanda szemelt ki. Itt már, azt hiszem, örültem volna a „kedves” dalolásnak, de ehelyett kaptam szembeköpést, lökdösődést és érzelmi megfélemlítést. Mit tettek a tanárok? Semmit. Azt mondták kerüljem el, ez a fiú már csak ilyen. Mit tettek a szüleim? Nem tudtak róla, de ha tudtak volna se vagyok biztos benne, hogy lettek volna eszközeik megoldani ezt a helyzetet. Mit tettem én? Alvásba menekültem a bennem fortyogó düh és rám telepedő depresszió elől. Éljenek a felhőtlen gyermekévek… vagy mégsem?
Ez nem csak az én történetem
Hanem sokak története. Azé a fiúé, aki a vonat elé vetette magát, azé a lányé, aki gyomorgörccsel jár mindennap iskolába, a másik oldalon pedig azé, aki kést visz az osztályterembe és listát vezet arról, hogy kit bántana. Mert ebben a történetben is két főszereplő van: a bántalmazó és a bántalmazott. És elsőre nem mindig tudjuk eldönteni, hogy ki szenved jobban. Csakhogy a két főszereplő mögött egy egész közösség áll, akik vagy tesznek az ügy érdekében, vagy szemet hunynak felette. Az UNICEF vizsgálata szerint a magyar középiskolás diákok 85%-a már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Horrorisztikus ez a szám. Egy szám, amely mögött törékenyebb életek vannak, mint gondolnánk.
„Az angol nyelvből átvett bullying szó olyan szándékos, ismétlődő viselkedést jelöl, amelynek célja minden esetben a kiszemelt áldozat fizikai vagy pszichés bántalmazása, azaz a tudatos megalázás és fájdalomokozás. A diákok közötti ilyesfajta harc mindig az egyenlőtlen hatalmi viszonyokról szól: erősebb a gyengébbet, nagyobb a kisebbet, több gyerek bánt egy gyereket. Az egyenlő felek közötti konfliktus, vagy a barátok civódása nem tartozik ide.” (Baxter-Dáné és mtsai.)
Gonoszak a gyerekek?
Aligha. Inkább csak rossz stratégiát választanak a frusztrációik, a traumáik levezetésére vagy éppen az előrehaladásuk megoldására. A zaklató az egyik helyzetben bánt, de ez gyakran egy őt ért korábbi bántás eredménye. A bullyingnak mindig van egy gyökéroka. Ez lehet önbizalomhiány, meg nem értettség, félelem, kirekesztettség, tudatlanság vagy féltékenység. Ugyanakkor a társas légkör is meghatározó, hiszen gyakran a zaklató gyerekek népszerűségre tesznek szert, mások szórakoztatónak találják a cselekedeteiket. Ezért annyira hangsúlyos a bullying során a szemlélők kérdése. Hiszen legtöbbször az ő tehetetlenségük és bele nem avatkozásuk tartja fenn a bántalmazást. Azzal, ha nevetnek, vagy csak csendben figyelik az eseményeket, jóváhagyják és bátorítják a bántalmazót.
Megelőzés
A prevenció a bullying esetében is könnyebb, mint a már kialakult zaklatás megoldása. A megelőzés több frontról kell történjen. Egyrészt a szülők részéről, azzal, hogy beszélgetnek a gyerekeikkel a bullying és cyberbullying kérdésköréről, arról, hogy mi történik azzal, aki valamiért kilóg a sorból, vagy éppen arról, hogy milyen gyengédebb módokon szerezhetünk szimpátiát vagy hatalmat a kortárs kapcsolatokban. Az iskola részéről hatékony antibullying-protokollra van szükség. A tanároknak észre kell venni és közbe kell avatkozni már az első jeleknél is, ami jellemzően a kiközösítés, ha nem szeretnénk, hogy elmérgesedjen a helyzet.
Egy másik lehetőség, ami által megelőzhető vagy elfojtható a bullying, az, ha a szemlélők támogatókká válnak. A zaklatás ugyanis mindig erőfitogtatásról szól, aminek csak addig van értelme, amíg látja azt valaki. Tehát ha kivesszük a képletből a szemlélőket és a bántalmazott oldalára állítjuk őket, az megállíthatja és eltántoríthatja a zaklatót. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy ha bántanak valakit, az nem vicces, nem szórakoztató és nem semleges dolog, ami felett az ember csak úgy elfordíthatja a fejét.
Ha nem gondolják azt a gyerekek, hogy…
- …majd valaki más biztosan segít, akkor megvédhetik az áldozatot.
- …elveszítik a státuszukat vagy a népszerűségüket a közösségben, akkor mernek támogató reakcióval fellépni.
- …tehetetlenek az ilyen helyzetekben és nincsenek felkészítve arra, hogy mi a teendő, akkor képesek jól irányzott mondatokkal véget vetni a bántalmazásnak.
Nyitókép: Westend61 / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Egymást bántó óvodások – Mit tehetünk az óvodai bullying ellen?
- Ne nézz félre! – Az iskolai zaklatás elleni fellépésre buzdítanak a magyar hírességek
- Inzultáltak? Így vívhatod ki magadnak a tiszteletet!
