Széles mosoly, piros orr, vicces smink és óriási nevetések: ez jut először eszünkbe a bohócokról. Azonban vannak, akik ezekhez a sokak számára szórakoztató figurákhoz szép emlékek helyett csak a zsigeri félelmet tudják társítani.
Az olyan kasszasikerek, mint Stephen King 1986-os monumentális, AZ című regényéből készült adaptációk vagy a Terrifier Art nevű gyilkos figurája mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokakban félelem alakuljon ki a bohócoktól. A jelenség azonban nem újkeltű, ahogy a bohócok sem azok, hiszen utóbbiak hosszabb ideje vannak jelen a mindennapokban, mint azt talán elsőre gondolnánk. De a tőlük való félelem is állandó volt?
Bohócok a múltban
A bohócok jóval a filmvászon vagy a cirkusz megjelenése előtt léteztek. Udvari szórakoztatókra már az ókori Egyiptomban, Görögországban, Rómában és Kínában is voltak rájuk utalások. Bár a „bohóc” szó csak a 16. században került használatba. Mielőtt a bohócok nagy cipőt hordtak és tortákat vágtak volna egymás arcába, a korai változataik a királyi udvarokban voltak megtalálhatóak. Az udvari bolond ugyan nem volt gonosz, de ő volt az egyetlen személy a királyságban, aki kigúnyolhatta az uralkodót anélkül, hogy (szó szerint) elveszítette volna a fejét.
Az a tény, hogy a bolondok nem illeszkedtek a normál társadalmi hierarchiába, hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bohócok később megbízhatatlan kívülállóként jelenjenek meg. Ekkoriban Olaszországban a Commedia dell’arte (a hivatásos színház egy korai formája, amely a brit pantomim alapjait fektette le) hozta létre a harlekin archetípusát. A harlekin – vagy Arlecchino – egy ravasz és eszes szolga volt, aki színes, gyémántmintás ruhába öltözött (igen, a minta róla kapta a nevét). A harlekin szerepét pedig gyakran olyan akrobaták vagy bűvészek játszották, akik mutatványokat és tréfákat adtak elő.
Az 1800-as években az angol előadóművész, Joseph Grimaldi pedig a színházban is központi szerepet adott a bohóc figurának. Nevéhez fűződik a pantomim hagyománya, amelyben a közönség is részt vett, és ő volt a fizikai komédia mestere. A Grimaldi bohóc karakteréről szeretettel elnevezett „Joeyk”, az általunk ismert élénkre festett arcú bohócok az előtte való tisztelgés miatt kapták nevüket.
Baljós bohócok
Grimaldi 1837-es halála után a bohócok tragikus figurává váltak. Az 1893-as olasz opera, a Pagliacci sötétebb oldalát mutatta be a Commedia dell’arte-nak, ahol Canio bohóc megöli a feleségét, miután rájön, hogy az szerelmes a harlekin karakterbe. Az európai cirkuszi bohócok később eljutottak az Egyesült Államokba, ahol a „hobó bohóc” figuráját népszerűsítette Emmett Kelly cirkuszi előadó a Weary Willie karakterével, az 1930-as évek gazdasági válsága után. Ekkor jelent meg a piros orr és a szakadt ruha, ami a szerencsétlen sorsú bohóc képét festette meg.
A bohócok csak az 1960-as években váltak a gyermeki szórakoztatáshoz kapcsolódó figurákká. Ronald McDonald vidám arccal hirdette a McDonald’s Happy Meal menüit. A bohócok, akik vízzel spricceltek és léggömbállatokat készítettek, a gyerekzsúrok alapelemeivé váltak, és a modern bohóc inkább a gyermeki szórakozáshoz kapcsolódott, mint a színházhoz. Azonban 1986-ban minden megváltozott. Stephen King megírta az Az című könyvét, amelyet 1990-ben egy TV-minisorozatként dolgoztak fel. Abban Tim Curry alakította Pennywise-t, azaz Krajcárost. Pennywise olyan helyeken jelent meg, amelyeknek biztonságosnak kellett volna lenniük, és rettegésben tartotta Derry lakosait. Ez mondanunk sem kell, nem jött éppen jól a bohóc kultusznak sem.
A félelem mögött
A Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent 2023-as tanulmány szerzői szerint a bohócok vastag sminkje megnehezíti az emberek számára az arckifejezéseik értelmezését, ami nyugtalanságot okoz. Nehéz megmondani, milyen érzelmeket rejlenek ugyanis a bohóc nagy, vérvörös mosolya mögött. És ha már a túlpigmentált rúzsról van szó: a bohócok hagyományos fehér arca és élénk piros ajkai tudat alatt a betegségekre emlékeztethetik az embereket. Ez utóbbi pedig kétségtelenül inkább ijesztő, mintsem vicces. Továbbá Adam Cox, a fóbiák szakértője is megosztott néhány igazán érdekes elméletet arról, miért találhatják őket félelmetesnek egyesek. Szerinte a bohócok természetellenes és eltúlzott mozgása is hozzájárul a fóbiához.
„Az emberek a hasonlóság alapján építenek kapcsolatokat. A bohócok definíció szerint nagyon különböznek tőlünk, így ez egy gátat képez a kapcsolat kialakulásában.”
Ez egy pszichológiai jelenség, amit az „ismerős-ismeretlen” tapasztalatnak nevezünk, amikor valami ismerős, de elég furcsa ahhoz, hogy nyugtalanító legyen. Azonban ő is úgy véli, hogy a coulrofóbia modern kiváltó okának valószínűleg köze van az Az-hoz, és a remake bizonyítja, hogy Pennywise még mindig képes megijeszteni minket: „Ez az ábrázolás hozta létre a modern gyilkos bohóc archetípusát” – mondja. „Határozottan azt láttam, hogy megnőtt a coulrofóbiás kliensek száma 2018-ban, miután kijött az Az első része.”
Nyitókép: IMDb/ Brooke Palmer /Warner Bros. Entertainment Inc
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Furcsa fóbiák: 10 dolog, amitől rettegnek az emberek
- Hétköznapokat megkeserítő fóbiák – Te mitől rettegsz?
- A természet ijesztő arca: 4 ritka fóbia, amit az érintetlen környezettől való félelem vált ki belőlünk
