Éjjel 2 óra van. Együltödben végigpörgettél több részt egy fotelhez szegező sorozatból, de még mindig hátra van két epizód. Mit mondasz? Na jó, csak még egyet, ez lesz az utolsó…
A BBC adatai szerint minden ötödik ember Angliában kivett már szabadságot csak azért, hogy végignézhesse kedvenc sorozatát, még akkor is, ha ennek az volt az ára, hogy betegséget kellett színlelnie. De talán még ennél is több azoknak a száma, akik baráti eseményeket, randit vagy szociális programokat mondanak le az otthonmaradás érdekében és egy jó sorozat reményében. Ebből is jól látszik, hogy mekkora teret hódít az életünkben az úgynevezett binge-watching, vagyis a sorozatdarálás. Ami, valljuk be, amellett, hogy kellemes elfoglaltság, rengeteg lemondással is jár. Hogy melyek ezek és miért legyintünk rájuk, az rögtön kiderül.
Képernyőhöz tapadva
A sorozatdarálás egy magával ragadó élmény. Az azonnali kielégülés és az epizódok közötti várakozás kiküszöbölése óriási vonzerővel bír. Amikor belekezdünk egy izgalmas sorozatba, az agyunk dopamint termel, ami az öröm és jutalmazás érzetét kelti. Minden egyes új epizód elindítása egy újabb „jutalomfalat”, ami eteti az élményekre és izgalmakra sóvárgó lelkünket. Így történhet meg könnyűszerrel az, hogy észre sem vesszük, de 8 órát − tulajdonképpen egy teljes munkaidőt − a kanapén töltünk.
Paraszociális kapcsolatok
Egy sorozat hosszan tartó nézése lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megismerjük a karaktereket és a történetüket. Ez a kötődés érzelmi kapcsolatot alakít ki bennünk, olyan érzésünk lehet, mintha valódi összeköttetésben állnánk ezekkel az emberekkel. Az empátia és az azonosulás részről részre erősödik, és a karakterek sorsának alakulása valós érzelmi reakciókat válthat ki belőlünk. Ilyenformán pedig könnyen kialakulhat az úgynevezett paraszociális kapcsolat. Ez egy egyoldalú kapcsolódás, amit a médiában látott személyekkel alakíthatunk ki és olyan szintű kötődést hoz létre, ami már elszigetelhet minket a valódi, kölcsönös emberi kapcsolatoktól.
Faljuk a részeket… hogy elmeneküljünk a valóságból
Nem szabad elfelejteni, hogy a sorozatdarálás egyfajta menekülés is lehet a valóságtól. Egy stresszes nap után leülni és elmerülni egy izgalmas világban, segíthet ellazulni és megfeledkezni a mindennapi problémákról. Ez a fajta kikapcsolódás mentális pihenést nyújt, ami rövid távon jótékonyan hat, de a rendszeres, kontroll nélküli sorozatdarálás könnyen függőséghez vezet. Az éjszakába nyúló filmmaraton az alapvető szükségleteinket is kikapcsolja átmenetileg: nem megyünk el mosdóba, nem eszünk, nem iszunk és az alvásunkból is lecsípünk, csakhogy végignézhessünk még egy részt. Nem beszélve arról, hogy egy idő után a szociális életünk is bánhatja, a paraszociális kapcsolatok illúziója miatt és amiatt, hogy a képernyő előtt töltött idő csökkenti a barátokkal és családdal töltött minőségi időt. Egyszerűen fontosabbá válik a napi betevő (még egy rész), mint a valóság.
Már egy sorozatot se lehet megnézni nyugodtan?
A lelki füleimmel már hallom is a fenti mondatot. A válasz pedig: dehogynem. Néha nagyon jól tud esni az, ha kiszakadunk a hétköznapokból és belemerülünk egy jó filmélménybe, azonban a hangsúly a mértékletességen van. Fontos megtalálni az egyensúlyt a sorozatnézés és az egyéb tevékenységek között. Próbáljunk meg előre tervezni és meghatározni, hogy mennyi időt szánunk a sorozatnézésre, és tartsuk magunkat ehhez. Érdemes beiktatni szüneteket, mozogni, és figyelni arra, hogy ne áldozzuk fel az alvást a következő epizód kedvéért. Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy több időt töltöttünk a héten a képernyő előtt, mint a családunkkal vagy a hobbijainkkal, akkor érdemes elgondolkodni, hogy: megéri?
Nyitókép: Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A testünknek nem mindegy mit nézünk: így hatnak ránk az ijesztő mozik
- Tematikus kávézók, ahol kedvenc filmed, sorozatod világába csöppenhetsz
- 7 gondolatébresztő film az élet nagy kérdéseiről
