Ha azt hiszed, hogy már feldolgoztad az összes lelki sérülésed és megszabadultál a jól bevésődött hitrendszerektől is, akkor tegyél egy látogatást a szülői házban. Karácsonykor.
A jelenlegi reakcióink a múltbéli tapasztalatainkban gyökereznek. Számos kihívással kell szembenéznünk felnőttkorunkban, ha a koragyermekkori kapcsolatunk a szülők valamelyikével, esetleg mindkettőjükkel stresszes vagy traumatikus volt. Sokan úgy vélik, hogy a trauma kialakulásához olyan fizikai behatásra van szükség, mint egy háború, baleset, esetleg természeti katasztrófa. Azonban nem csak ezek okozhatnak traumát. A megrázkódtatásoknak létezik egy alábecsült változata: a relációs trauma. Az elnevezés egy olyan lelki sérülést takar, ami komoly nyomokat hagy az emberben, és meghatározza későbbi életét és kapcsolatait. Relációs trauma alakulhat ki, amikor a gyermek és a szülő között megszakad az egészséges kötődés. Azok a gyerekek, akiket elhanyagolnak, legalább annyi érzelmi tünettől szenvednek, mint egy nemi erőszak áldozata. Kimutatták, hogy azok a gyermekek, akik hiányt szenvednek az egészséges kötődésből, sebezhetőbbé válnak stressz hatására.
Akiknek a vágyott idill csak az álmaikban létezik
A gyermekkori érzések könnyen aktiválódhatnak egy olyan érzékeny időszakban, mint az előttünk álló karácsony. Különösen akkor, ha az ünnepet a szülőkkel, esetleg az egykori családi fészekben töltjük. Kivel ne történt volna már meg, hogy az édesanyja közelében minden apró dolgon felhúzza magát. Ilyenkor hajlamosak vagyunk haragudni szinte mindenre: ahogy beszél, amit csinál vagy nem csinál, vagy éppen ahogy a levest kanalazza. És ott állunk értetlenül, miközben a barátaink arról áradoznak, hogy milyen csodálatos és jó fej szüleink vannak, és nem értik, hogy mi miért reagáljuk ennyire túl a dolgokat. Nem kell meglepődni, ha a családunk láttán szorongani kezdünk, vagy esetleg kellemetlenül érezzük magunkat, ha velük kell töltenünk néhány napot összezárva. Az is előfordulhat, hogy bár az idilli hangulat után vágyakozunk, még a legnagyobb erőfeszítéseink árán sem tudjuk megőrizni a hidegvérünket.
Íme, néhány hasznos tipp, ami segíthet abban, hogy megfelelően kezeljük az érzéseinket, (nem csak) az ünnepek ideje alatt.
1. Megváltoztatni senkit sem tudunk
Ha valaki, akit nagyon szeretünk, csalódást okoz számunkra, miközben a tőle megszokott módon viselkedik, az csak egy dolgot jelent. Még pedig azt, hogy szerettük volna, ha ezúttal kivételesen különb lenne. A vágy, hogy másnak lássuk a szüleinket, mint amilyenek, és megkaphassuk őket olyan formában, amilyenre mindig is vágytunk, nagyon mélyen el van rejtve. Például, ha egy ítélkező anyától azt várjuk, hogy elfogadó legyen – pedig jól tudjuk, hogy sosem volt az – akkor könnyen dühösek vagy szomorúak leszünk. Ilyenkor fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy az emberek akkor változnak, ha változtatni akarnak, máskülönben pedig csak azt várjuk el tőlük, hogy olyanok legyenek, amilyenek mindig is voltak.
2. A múlt felkavaró emlékei
Fontos, hogy ne ítéljük el a saját reakciónkat. A jelenlegi problémák és szituációk kiválthatnak múltbéli emlékeket. Például a családfő kiabálása eszünkben juttathatja, hogyan büntettek meg gyerekként, amikor még nem volt hangunk, és nem tudtunk kiállni magunkért, vagy éppenséggel tehetetlennek éreztük magunkat. Lényeges, hogy ilyenkor tudatosítsuk, hogy jogunk van az érzéseinkhez, még ha azok elég intenzívek is. Ugyanis nincsenek jó vagy rossz érzések, hanem érzések vannak, előjelek nélkül.
3. „Szégyelld magad!„
Húzzuk meg a saját határainkat. Gyerekként sokkal kevésbé tudtuk irányítani a saját életünket. Fontos arra emlékeztetni magunkat, hogy már felnőttek vagyunk, a saját szabályaink szerint éljük az életünket, és jogunk van nemet mondani, ha egy adott helyzetben nem érezzük magunkat komfortosan. Ha esetleg újra felcsattanna a jól bevésődött ’szégyelld magad’ mondat, akkor fontos tisztázni magunkban, hogy a történtek tőlünk függetlenek, ellenkező esetben pedig vállalni a felelősséget a tetteinkért.
4. Nyugtató gyakorlatok újratöltve!
Hasznos lehet, ha olyan gyakorlatokat végzünk, amik nyugtatóan hatnak az idegrendszerünkre. A tárház széles, és mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbb módszert, legyen szó jógáról, légzéstechnikáról, naplóírásról, vagy sétáról. A lényeg az, hogy megtaláljuk önmagunkban a nyugalmat, és megérezzük, hogyan hat ez az állapot a fizikai testünkre. Amint megtanuljuk érzékelni, képesek leszünk kapcsolatban maradni ezzel az erős érzéssel, ami egy láthatatlan buborékot képez körülöttünk. Az érzelmileg kiszámíthatatlan családi összejövetelek előtt és közben tudatosítsuk ezt a nyugalommal kitöltött buborékot, ami pajzsként védi ki a negatív behatásokat.
5. Mindfulness 1×1
A tudatosság gyakorlása nem old meg mindent, de kétségkívül közelebb viszi az embert a megoldáshoz. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a jelen pillanatra fókuszáljunk, és ezáltal ne engedjük, hogy a múltbéli sérelmeink reagáljanak helyettünk egy adott helyzetben. A családi összejöveteleken vegyük észre és tudatosítsuk a családtagokhoz fűződő érzelmeinket, és az általuk kiváltott reakciókat, de ne ragaszkodjunk hozzájuk.
6. Mindig van választás
Néha a legnagyobb erőfeszítések ellenére is tehetetlennek és védtelennek érezzük magunkat a saját családunkkal szemben. Van, hogy a legnagyobb és legőszintébb igyekezet ellenére sem tudjuk megváltani azt a mérgező környezetet, ahol felnevelkedtünk. Az ilyen helyzetekben sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy van választásunk, visszautasíthatjuk a meghívást, és helyette olyan emberekkel tölthetjük a karácsonyt, akikkel a kapcsolatunk a kölcsönös szeretetre és odafigyelésre épül.
Nem számít, hogy döntünk, a lényeg, hogy találjunk valamit vagy valakit, akiért hálásak vagyunk, és helyezzük ezt az előttünk álló ünnepek középpontjába. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ez az esztendő mindenkit váratlan kihívások elé állított, de együttérzéssel és önmagunk elfogadásával új fejezetet nyithatunk akár a kapcsolatainkban is.
Forrás: thriveglobal.com
Nyitókép: Tyler Tomasek/GettyImages
