A körülöttünk lévő világ zaját időnként muszáj kikapcsolni.
Gyerekkoromban apukámnak nagyon komoly bakelit gyűjteménye volt, emiatt sokan jártak hozzánk az újdonságokat hallgatni. Mi pedig a testvéremmel, az abban az időben kuriózumnak számító rádiósmagnónkat tekertük teljes hangerőre, és kifulladásig ugráltunk az ágyon a zenére. Anyukám, ha épp egy pillanatnyi szünetet el tudott csípni, csak annyit kért, hogy legyen néha egy kis csend is. Akkor nem értettük, és vérig voltunk sértve, hogy mi baja van a zenével, és miért vágyik a fülbemászó dallamok helyett csendre.
Hangosabb lett a világ, elveszett a csend
Manapság annyira természetes a minket körülvevő zaj, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy lecsendesedjen minden. Rengeteg olyan zaj van, amit nem tudunk kikerülni: forgalomban az autók hangja, a szirénázó mentő vagy rendőrautó, a tömegközlekedésen a beszélgetések, az utcai hangos reklámok mind tőlünk függetlenek, de mégis elterelik a figyelmünket. Becslések szerint a segélynyújtó autók szirénája hatszor hangosabb, mint egy évszázaddal korábban, ez egyértelműen jelzi, hogy manapság sokkal hangosabbak vagyunk, ezért a figyelemfelkeltő szirénának még erősebben kell szólnia ahhoz, hogy észrevegyük. Több olyan tragikus eset is volt az elmúlt években, amikor egy kamasz olyan hangosan hallgatta a fülében a zenét az utcán, hogy nem hallotta meg, amikor rádudáltak, és ebből kifolyólag történt tragédia.
Hallgatni arany
A zajjal kapcsolatos mérések szerint a zajszennyezés három évtizedenként megduplázódik vagy megháromszorozódik. De miért is ijesztő ez az adat? A különböző tudományágakban – az idegtudománytól a pszichológián át a kardiológiáig – egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy a zaj komoly veszélyt jelent egészségünkre. Mert a csend igazán létfontosságú lenne, különösen az agy számára. „A zajok stresszt okoznak, különösen, ha alig, vagy egyáltalán nem tudjuk ellenőrizni őket. A szervezet stresszhormonokat, például adrenalint és kortizolt fog kiválasztani. Ez a vérünk összetételében és az ereinkben változásokhoz vezet, amelyekről kiderült, hogy sokkal merevebbek egyetlen éjszakai zajterhelés után” – mondja Mathias Basner a Pennsylvaniai Egyetem hangfeldolgozásra és pihenésre specializálódott professzora.
„Amikor a hanghullámok a dobhártyánkat érik, megrázzák a belső fül csontjait, ami hullámzást okoz a belső fül folyadékában. A csiga belsejében lévő apró szőrszerű struktúrák ezeket a mozgásokat elektromos jelekké alakítják, amelyeket a hallóideg továbbít az agyba. Idegtudósok azt figyelték meg, hogy ezek a jelek a két mandula alakú neuroncsoportba jutnak, amelyek érzelmi életünk elsődleges biológiai alapját képezik – beleértve a harcolj vagy menekülj reakciónkat is. Amikor a jelek elérik az mandulát, elindítják azt a folyamatot, amelyen keresztül stressz hormonokat választunk ki. A túl sok inger túlzott stresszhez vezet, ezt bizonyítja az olyan vegyi anyagok, mint a kortizol megjelenése a vérünkben” – fogalmaz a professzor.
Az emberi fül számára biztonságos hangerősség tartománya 30 és 80 decibel között van. A 85 és 110 közötti érték már veszélyes, a 120 decibelnél erősebb hang pedig olyan mértékben ártalmas, hogy maradandó halláskárosodáshoz, hallásvesztéshez vezethet, ami súlyos probléma: akár társadalmi elszigeteltséghez és magányhoz is vezethet.
A csend így tehet jót nekünk
A csend a test és az elme számára sokkal nagyobb és mélyebb jelentőségű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A csendes környezetben való mély hallgatás, egyfajta pozitív stressz a szervezet számára. „Míg a legtöbb mindennapi stressz rosszat tesz az agynak, a pozitív stressz arra késztet bennünket, hogy túllépjünk a korlátainkon. Csendben hallgatni annyit jelent, hogy erőteljesebb lesz a gondolkodási és észlelési képességünk” – vélekednek kutatók. „Tanulj meg csendben lenni” – tanácsolta tanítványainak az ősi polihisztor, Pitagorasz. A görög filozófus és a modern geometria előfutára így biztatta tanítványait: „Hagyd, hogy csendes elméd figyeljen, és magába szívja a csendet”.
Nem véletlen, hogy például egyre több jógaórát tartanak csendben. Az egyébként is a meditációt és az elmélyedést elősegítő mozgásformának indiai hagyományai szerint nincs szüksége zajra, mert anélkül sokkal jobban tudunk a légzésre és a gondolatainkra összpontosítani. Érdemes kipróbálni néha, hogy kicsit félrevonulunk, és a csendre koncentrálunk. Az őrült zajban, ami mindennap körülvesz minket, egy kis figyelmet a csend is megérdemel.
Forrás: time.com
Nyitókép: fizkes/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 7 eldugott őszi szálláshely, ha csendes, természetközeli őszi pihenésre vágysz
- A „csendes reggeli” a legújabb trend, ami abban segít, hogy nyugodtabban induljon a nap
- 3 különleges gondolat, amely segít megtalálni az élet értelmét a mindennapokban
