Csendes öngyilkosság: vedd észre a jeleket

Évente 40.000 ember kísérel meg öngyilkosságot. Abban, hogy ez a szám kevesebb legyen, neked is nagy szereped van.

Miért van az, hogy némileg megnyugtatja a pszichológusokat, ha a páciens megosztja az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait? A sötét valóság az, hogy ameddig valaki beszél arról, hogy el szeretné dobni az életét magától, addig van esély arra, hogy ebben megakadályozzuk. Sokan legyintenek erre, hogy ja, persze én is minden nap meg akarok halni, de úgyse tenném meg, azonban ezek a jelzések segélykiáltások, amiket nem szabad félvállról venni. A legtöbb öngyilkosságot végül elkövető személy elhint ilyen utolsó kapaszkodókat, segélykiáltásokat, amikre, ha nem történik reakció vagy nem veszik elég komolyan, akkor az elkeseredés tényleg az öngyilkosságba hajszolja őket. Akkor kell megijednünk, amikor már nem látunk erre vonatkozó jeleket, mert akkor a csendes öngyilkosság lehetősége közelebb van, mint sejtenénk. Így történhet meg az a gyakori eset, hogy egyik nap még mosolygós szelfit készítünk a szeretteinkkel, a következő napon pedig a halálhírre ébredünk.

Vakság a fájdalomra

Sajnos sokszor vakok vagyunk mások szenvedéseire. Vagy azért, mert a mi lelki erőnk sem áll stabil lábakon és nem vagyunk képesek elviselni még emellett mások fájdalmait, vagy azért, mert nincsenek eszközeink és tudásunk arra vonatkozóan, hogy mire kell odafigyelni és hogyan lehetne segíteni. Azonban ahányszor elfordítjuk a fejünket egy szenvedőről, annyiszor bűnrészesek leszünk mi is egy olyan eseményben, ami talán megelőzhető lett volna. Igaz a mondás tehát, hogy:

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.”

Millió esély a közbeavatkozásra

Azt tudnunk kell, hogy ahhoz, hogy valaki rászánja magát, hogy kioltsa a saját életét, egy hosszú ideig tartó huzavona kell. Ez nem egy pillanatnyi elhatározás, hanem egy hosszú, kétségbeesett folyamat zárólépése. Amikor már annyira teletöltődik a pohár, hogy csak egy csepp kell a túlcsorduláshoz. Azonban sok olyan pont van (ilyenkor hangosodnak fel a segélykiáltások), amikor a szenvedő azt várja, hogy meggyőzzük őt az ellenkezőjéről, hogy igenis van értelme a létezésének és van helye a világban. Rengeteg a „meggondolom magam” és „újra rászánom magam”, és ezek megállíthatatlanul váltakoznak. Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő ember gyötrődik, hiszen ellentmond minden törvénynek és evolúciós szabálynak az, hogy lemondjon az életről. A sikeres közbelépés titka, hogy a „meggyőzhető vagyok, hogy maradjak” szakaszban segítő kezet tudjunk nyújtani. Ehhez viszont az kell, hogy értsük a jeleket.

Verbális jelzések

A leggyakoribbak és talán legegyértelműbbek a verbális jelzések. „Nem bírom tovább.” „Nem érdekel semmi.” „Ebből nincs kiút.” „Mindenkinek a terhére vagyok.” Ezek, mind olyan mondatok, amik ha megütik a fülünket, nem szabad átsiklani fellettük. De ide tartozik az is, ha valaki hirtelen kezd el túl sokat beszélni a halálról. Ezek lehetnek olyan általános beszédtémák, minthogy vajon mi van a halál után, mi történik a testtel, a hagyatékkal, ilyenkor a szenvedő fél megpróbál felkészülni, felméri a terepet, hogy mi várhat rá. Kezdeményezzünk beszélgetést, értsük meg az érintett nézőpontját és próbáljunk meg felvillantani megoldási lehetőségeket.

Fizikai jelek

Fizikai változásokra is figyelmesek lehetünk, az alapszabály az, hogy a szélsőségek mindig jelzőértékűek. A túl kevés vagy túl sok alvás, evés például ilyen. De a gyakori megbetegedések, energiahiány és a külsőségek elhanyagolása is ide tartozik. Tipikusan ez a semmi nem számít, se az, hogy nézek ki, se az, hogy mit viselek, hogy élek vagy halok egyáltalán.

Viselkedésbeli jelek

A viselkedésbeli változások mozgatórúgója az önutálat és a bűntudat. Ennek mentén beszélhetünk falcolásról, a közösségektől való eltávolodásról vagy bármi más szélsőséges viselkedésről, ami ebbe a két kategóriába sorolható. Az sem ritka, hogy elkezdik rendezni a soraikat, elintézik az ügyeiket vagy nem direkten elkezdenek búcsúzkodni az öngyilkosságra készülők. Ezek apró jelek, de nagyon fontos, hogy meglássuk őket.

Érzelmi jelek

A magány, az elzárkózás tipikus tünet. Az alacsony önértékelés, elveszettségérzés, szorongás − ezek mind megjelenhetnek akár verbálisan, akár csak érzetre a környezet számára. Az is bőven elég jel, ha csak annyit érzünk a szeretteinkkel kapcsolatban, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy még nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi az, de ezt a zsigeri megérzést ne hagyjuk figyelmen kívül. Az utolsó stádiumban megjelenik egy döntési nyugalom és boldogság. Ha hosszú ideig azt vettük észre, hogy nincs jól valaki, aztán hirtelen úgy tűnik, hogy rendeződött az állapota, mert nem megszokottan boldog és kiegyensúlyozott, az már az utolsó lépcsőfok. A boldogság pedig abból fakad, hogy végre meghozta a döntést és már nincs visszaút.

A legfontosabbak

  • Validáljuk az érzéseket! Mindenki tűréshatára más, lehet, hogy valaki olyan, számodra apróságnak tűnő helyzetből nem látja a kiutat, ami neked értelmezhetetlen. Azonban az empátia itt kiemelt szerepet játszik. Helyezkedj a másik nézőpontjába és validáld az érzéseit. Mondd el, hogy teljesen megérted, hogy miért vannak ilyen gondolatai. Ne mondj olyanokat, hogy „ezen hamar túl leszel, csak össze kell szedd magad”.
  • Ne keltsünk bűntudatot! Épp elég nehéz érzéssel küzd a másik ember, nem kell nekünk ezt tetőzni olyan „segítő” szándékú mondatokkal, hogy „gondolj a szüleidre/gyerekedre, mit érezne, ha megtennéd”. Ha magától mondja el a szándékait, akkor köszönjük meg, hogy megbízott bennünk és biztosítsuk afelől, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk (ebbe az is beletartozik, hogy nem fogadunk titoktartást). Ha pedig csak a jelek alapján van sejtésünk a szándékairól, akkor viszont az a legjobb, ha direkten belekérdezünk és beszélgetést indítunk.
  • Egyszemélyben nem fogsz tudni segíteni. Kell egy szociális háló, ami kifogja a szenvedőt. Ebbe beletartozik legalább egy szakember is.

Ezen a linken további hasznos tanácsokat találsz.

Ezen a linken az országos, területileg illetékes pszichiátriai ellátást találhatod meg.

Ezeken a telefonszámokon azonnali segítséget kaphatsz:

  • Magyar Lelki Elsősegély Szolgálatok Szövetsége (LESZ): 116-123 (éjjel-nappal hívható, ingyenesen)
  • Ifjúságért Mentálhigiénés Szövetség (IMSZ): 137-000 (hétköznapokon 17–21 óra között)
  • Caritas Lelkisegély: 06-80-505-503 (este 6-tól reggel 6-ig hívható, ingyenes)
  • Kék Vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat): 116-111 (éjjel-nappal hívható, ingyenes)
  • DélUtán telefonszolgálat, lelki segély időseknek: 06-80-200-866, este 6–9-ig hívható.

Nyitókép: Laura Chouette/Unsplash

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: