„Kekszet sütni mindenki tud." Márk Szonja, az Édesem bloggere legalábbis váltig állítja, és a workshopja után kénytelenek vagyunk hinni neki. 5 kekszet sütöttünk szűk két óra alatt, amibe természetesen még egy kis kóstolás is belefért!
A konyha abszolút hazai terep a számomra, imádok főzni, de a sütést általában szeretem profikra bízni. Nem véletlenül, ugyanis roppant szétszórt vagyok. Ha véletlenül mégis sütemény készítésére adom a fejem, akkor rendszerint valami könnyen összedobható kevert mellett teszem le a voksomat. Nem kell méregetni, és nincsenek kőbe vésett szabályok sem. Éppen ezért, amikor meghívót kaptam Márk Szonja kekszsütős workshopjára, nem volt kérdés, hogy ott a helyem.
Ne vacakolj sokat!
A kekszsütéssel kapcsolatban fontos apróságokat lestem el Szonjától. Például kiderült, hogy a masszát épp csak addig kell keverni, míg összeáll, nem érdemes sokáig gyúrogatni. A teketóriázást is jobb félretenni máskorra, ugyanis a keksz alapjául szolgáló keverékkel csak addig könnyű dolgozni, míg nem veszi át a kezünk melegét. De a legfontosabb, hogy megtanultam, lazán is lehet sütni. Szonja az élő példa. A kekszek díszítését is átengedte nekünk, és egy percig sem izgult azon, hogy a mázat nem tökéletesen kenjük, sőt az sem zavarta, hogy a töltelék olykor-olykor buzgóságunk okán egy kicsit túlcsordult. Vagyis az együtt töltött 2 óra igazán baráti hangulatban telt.
Mi sül ki ebből?
Öt süti készült a két óra alatt, az első egy sós parmezános-zöldfűszeres keksz volt, aminek az illata pár perc alatt betöltötte a konyhát. Miután elkészült, nem volt kérdés, hogy mit fogunk csipegetni a fennmaradó másfél órában. Ezután a húsvéti hangolódás keretein belül citromos-kakukkfüves koszorút, mangós húsvéti tojást és kakaós fészket készítettünk, kis marcipán tojásokkal. Egy lekváros kiskiflivel tettük fel az i-re a pontot.
Végül úgy döntöttem, hogy ezt a nagyszerű élményt megosztom a többiekkel is, és megleptem a szerkesztőség többi tagját a kis finomságokkal, talán mondanom sem kell, de elsöprő sikert arattam:
„Szó szerint mérlegelnem kellett, mert legszívesebben mindegyikbe beleharaptam volna, de beláttam, sokan vagyunk a szerkesztőségben, másra is gondolnom kellett. Mentem az orrom után és az isteni fűszerillatot árasztó linzerkarikára csaptam le először, amin egy citromsárga árvácska is díszelgett. Megegyem? Ne egyem? Természetesen elfogyott és rá is repültem a következő finomságra, amit sajnos harmadolnunk kellett, mert más is meg akarta kóstolni. Ez a kakaós fészek volt marcipántojással. Imádom, amikor egy sütiben két textúra találkozik. A roppanós keksz és az isteni csokoládéganache találkozására nincsenek szavak. Szerezni fogok egy krumplinyomót (mert az is kell a keksz elkészítéséhez) és előállítom otthon. Így legalább nem kell majd osztoznom másokkal. Ezúton is köszi, Marcsi! Üdv: Edit.”
A recepteket megtalálod Márk Szonja Kekszek című könyvében.
Nyitókép: Suheil Kapadia/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Ez még nem a mennyország, csak majdnem – Sós karamellás brownie-keksz recept
- Gluténmentes reggelire vágysz? Készíts mogyoróvajas zabkekszet!
- Hasznos trükkök! Mit tegyél, ha úgy érzed, már nem bírod tovább a diétát?
