A mindennapi kommunikációnk során is számos közmondást és szólást használunk, de legtöbbről fogalmunk sincs, valójában mi célt szolgál és honnan ered.
Mivel a magyar nyelv telis-tele van idegen eredetű szavakkal, amelyekből már számos kikopott a köztudatból, bőven akad olyan szólás és közmondás, amit ma már „rosszul” használunk. Igazából a jelentése egyiknek sem változott, mégis sokat másképpen ejtünk, máshogy értelmezünk, némelyik keletkezésének körülményeiről pedig alig tudunk valamit, csak megragadtak a mindennapi szóhasználatunkban.
„Közös lónak túros a háta”
Nos, a közös ló háta az nem túrós, hanem túros. A túr szavunkat a szlovén „tur”-ból vettük át, ami szó szerint fekélyt jelent, de a ló esetében sebhelyekre használták régebben. A közös lónak pedig azért lett sebes a háta, mert nagyobb volt az igénybevétele és igazán senki nem foglalkozott vele. Manapság leginkább akkor használjuk, ha valakivel üzleti vagy bármilyen más téren készülünk közösködni és nem éppen jók az egyesülés előjelei.
„Nincs sütnivalója”
A Nyugat-Dunántúlón régen a kenyér kelesztéséhez élesztő helyett használt keveréket nevezték így. Ez korpából, komlóból, némi vöröshagymából és egy kevés maradék kenyértésztából állt. Miután a „sütnivalót” kiszárították a napon, belemorzsolták a készülő kenyér tésztájába. Persze akkor és ott is szerettek mások dolgaival foglalkozni az emberek, így akiknek, nem volt „sütnivalójuk” szívesen megszólták, hogy nem tud előre gondolkodni. A szókapcsolat elterjedt a köznyelvben, és manapság a buta emberekre használjuk.
„Hátra van még a fekete leves”
Mikor a törökök a magyar urakat vendégségbe hívták és Buda elfoglalása előtt foglyul ejtették őket, állítólag mindezt az étkezés utáni kávé, azaz fekete leves elfogyasztása előtt lerendezték. Viszont ez csak egy legenda, hiszen a fekete levest eredetileg nem a kávé megnevezésére használták, hanem egy sült húsból és sötét színű mártásból álló étel volt. Miután elfogyott a hús, meg kellett enni a fekete levest is. Napjainkban a törökös magyarázat miatt negatív értelemmel ruházzuk fel, és arra mondjuk, amikor a dolgok neheze még hátra van.
„Elveti a sulykot”
A sulykot vidéken mosáshoz, mángorláshoz (korabeli vasaló) használták. Egy nyélre erősített hengerszerű dolog volt, a marhát is ezzel ütötték le, mielőtt levágták. De miért dobálták? Igazából több magyarázat is van arra, honnan eredezethető a kifejezés. Egyik az, hogy régen kedvelt szórakozás volt férfiak közt az erőpróba, hogy ki tudja a legmesszebbre eldobni a kezében lévő sulykot. Jelenleg azokra az emberekre mondjuk, akik túllépnek a normalitás határain és elragadtatják magukat.
„Mintha hájjal kenegetnék”
Régen külön szakmának számított, ha valaki kenőasszony volt. Ő kezelte „szakszerűen” a mozgásszervi problémákat, a ficamokat és rándulásokat zsíros, olajos, gyógynövénytartalmú „krémmel” masszírozta be. A masszázs elmulasztotta a fájdalmakat, így a sérült a „hájjal való kenegetés után” sokkal jobban érezte magát. Ezért mondjuk ezt akkor, ha valaki nagyon hízeleg a másiknak.
Nyitókép: Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Gyerekszáj: 12 vicces beszólás, amikor nem tudod, hogy sírj, vagy nevess
- 4 sokat hallott közmondás és eredtük nagyanyáink idejéből
- 27 vicces, idegen szó, ami csak az adott nyelvben létezik
