Digitális kikapcsolódás: küldd szabadságra a mobilodat is!

A nyaralás a feltöltődés ideje. Vár a digitális kikapcsolódás, és engedd meg a pihenés luxusát a telefonodnak meg a többi kütyünek is.

Pár hónapja történt, hogy egyik este egy rövid időre elérhetetlenné vált az Instagram és a Facebook. Én éppen egy letehetetlen Elena Ferrante könyvet olvastam, így arról, hogy beütött a krach a másnapi hírekből szerezetem tudomást. Megdöbbenve olvastam a reakciókat, hogy sokan úgy élték meg ezt a pár órát, mintha eljött volna a világvége.

Nyaraláskor a mobilodnak is engedj kikapcsolódást

Erika és Viki évtizedes barátnők, nyaralni is régóta együtt járnak. Nemcsak külsőleg, belsőleg sem hasonlítanak, gyakran néznek rájuk értetlenkedve, hogy vajon mi köti össze őket. Erika egy magánóvodában helyettes vezető, Viki egy menő ügynökség online marketingese. Pár napja jöttek haza Krétáról, ahol elméletileg jól érezték magukat, gyakorlatilag pedig végig veszekedtek, a mobiltelefon-használat miatt. Eredetileg abban állapodtak meg, hogy csak reggel és este néznek híreket, üzeneteket, a kirándulásokon és a strandon pedig csak fotózási céllal használják. De rögtön az első nap, a buszon borult minden: a free wifi-nek köszönhetően Viki úgy döntött, megnézi, mi a helyzet otthon, végtére is már legalább 8 órája eljöttek Magyarországról. Erika tartotta magát az eredeti elképzeléshez, s miután náluk állandó nyitva tartás és folyamatos üzemmód van az oviban, az első szülői telefonáskor le is némította a sajátját. Viki viszont elengedhetetlennek tartotta, hogy egy számára nem tetsző hírre reagáljon, sőt mi több, egy kolléganője posztja alatt komoly hozzászólás cunamit sikerült elindítania.

Az már itthon derült ki, hogy ez az egész mennyire rányomta a bélyegét a nyaralásukra. Mert Viki kezében mindig ott volt a telefon, folyamatosan reagált a kommentekre, és olyan mértékben volt máshol a fókusza, hogy aznap egy darab képet sem készített, pedig csodálatos helyeken jártak. Erika a harmadik napon unta meg a helyzetet, és úgy döntött, hogy miután szinte egy kiadós beszélgetést sem tudtak véghezvinni, mert Viki mindig valaki mással volt „kapcsolatban” 15 év után, jövőre megnézi, hogy milyen az, amikor az ember egyedül indul el nyaralni.

Ha nem vagy jelen, nem is vagy?

A közösségi média felerősödését és térhódítását sokan a Covid időszakának számlájára írják. Azáltal, hogy nem volt lehetőségünk otthonról kimozdulni, más lehetőségeket kellett találni az állandó jelenlétre, és a tapasztalatok, aggodalmak megvitatására. Erre ideális volt minden közösségi platform, rengetegen csatlakoztak ebben az időszakban olyanok is, akiknél korábban nem volt fontos ez a fajta jelenlét.

Jómagam kakukktojásnak számítok, én pont ebben az időszakban szoktam le ezekről a felületekről. Hipochonder vagyok, minden olyan ismerősöm tünetét éreztem magamon, aki posztolta az állapotát. Amikor egyik hajnalban izzadva ébredtem, mert azt álmodtam, hogy leállt az intenzíven a lélegeztető gépem, akkor döntöttem úgy, hogy a nyugalmam érdekében 24 óráig nem nézek rá egyik oldalamra sem. Majd sportot űztem abból, hogy meddig lehet ezt a határt kitolni, és bizony egyre jobban ment.

A mérték az érték

A híreket és a világban zajló állapotokat nyomon követtem, de az álhíreket és a pánikkeltést megpróbáltam teljesen kizárni az életemből. És jelentem, sikerült ezt bizonyos értelemben megtartanom is. Nyilván elengedhetetlen a munkámhoz, és a tájékozottság miatt is fontos, de nem lépem át a határt. Korábban sem voltam nagy posztolós, nem éreztem szükségét, hogy a családi nyaralásunk összes mozzanatáról minden ismerősöm értesüljön, és azt sem éreztem soha fontosnak, hogy megosszam a világgal, hogy kivel és mit reggelizek éppen.

Jó pár ismerősöm van, aki a rengeteg munkára és az ebből logikusan következő állandó időhiányra hivatkozik egy megbeszélt találkozó lemondásakor. Miközben meg azt látom, hogy 16 centis posztot írnak naponta ötször-hatszor, teljesen jelentéktelen dolgokról.

Nem vagyunk egyformák szerencsére, így mindenki másképp áll ehhez. Elfogadom, és megértem, sőt, zseniális lehetőségnek is tartom, hogy egy terméket, programot, vagy egy szolgáltatást folyamatosan nyomni kell, mert nagy a csatazaj, kell az állandó megerősítés. De az biztos, hogy nem normális, amikor egy négytagú család ül velem szemben egy étteremben, és egy szót sem szólnak egymáshoz, mert mindenki elmerül a saját mobiljában. Illetve, bocsánat, inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem ez nem normális. Számomra a mobil egy funkcionális eszköz, és nem hagyom, hogy átvegye az irányítást az életem felett.

A témával foglalkozó szakemberek is egyre gyakrabban hangoztatják, hogy néha, ha csak pár órára is, de tegyük félre a mobilunkat. Mi lenne, ha mondjuk, este 7-kor letennénk és reggel 7-ig nem néznénk rá? Lemaradnánk valamiről? Történne valami behozhatatlan? Tényleg van olyan munka vagy ügyfél, akinek éjjel 1-kor kell válaszolni? Aligha…

Nyitókép: Westend61/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

• Különleges telefontok hívja fel a figyelmet a fecskék védelmére
• Válaszd a való életet! 5 módszer a digitális méregtelenítéshez
• Megcsináltuk! Egy napra távol tartottuk magunkat a digitális eszközöktől