Régi álmomat váltottam valóra, amikor ebből a régi szekrényből újat varázsoltam. A jó hír, hogy minden szakmai előképzettség nélkül is sikerült, amit azért soha nem gondoltam volna. Eközben rengeteg dologra ráébresztett.
Egy adok-veszek oldalon pillantottam meg ezt a régi ″kis″ tálalószekrényt, és azonnal megdobbantotta szívemet ez – az akkori lakásom méreteihez számítva kissé – böszme darab. Az eladó valamilyen okból kifolyólag rettenetesen szeretett volna megszabadulni tőle, úgyhogy éreztem, ha szerelmünket be akarom teljesíteni, azonnal lépnem kell. Gyorsaságomat egy kevéske diszkonttal hálálta meg az eladó, én pedig ott álltam boldogságtól sugárzó arccal egy szekrénnyel, amire egyáltalán nem volt szükségem és fogalmam sem volt, hova teszem.
Love is in the air
Ödön, mert a sors – szerény személyemben – ezt a nevet mérte rá, 9 éven át várt türelmesen rám. Várt, hogy új életet kezdjek. Hogy ő és én minden nap boldogan pillantsuk meg egymást. Ödön olyan volt, mint az a bizonyos chokito: ronda, de finom. Barna volt és szaga azokra a nénikre emlékeztetett, akik 273 macskával élnek együtt, és nem tűnik fel, ha az egyik már két hete meg sem mozdul. Szóval Ödön az érzéseimen kívül nem volt kompatibilis az elképzeléseimmel.
Engedni elfolyni
Lekerült egy tárolóba és engem elnyelt az anyaság, a házasság, a munka. Mégis, a zsigereimben éreztem, hogy ez a plátói kapcsolat egy nap, valami csoda folytán beteljesedik. Láttam ott állni a lakás díszeként. Időnként elmentem megnézni és amikor lehúztam róla nagypapi festékpecsétes lepedőjét, ugyanolyan büszkén és méltósággal várta sorsát, mint azon a bizonyos első napon, amikor megpillantottam. Ilyenkor mindig megsimogattam és ha senki nem látta, odasúgtam neki, hogy várjon még rám. Nos, a sors úgy hozta, hogy egy válás kellett hozzá, hogy azt a bizonyos új életet elkezdjem. Ahogy álltak össze az új életemben a kis dolgaim, úgy gondoltam egyre többet Ödönre. Festékboltokba jártam és Pinterest-oldalakon néztem videókat, hogyan kell bútort felújítani, de azért a bátorságnak még mindig híján voltam. Aztán egy nap, egy belvárosi designer festékboltban ráakadtam a tökéletes árnyalatra. Ödön új ruhájára.
Nő a nővel
Sokat lendített az ügyön, hogy a boltban nem egy festő-szaki oktatott ki a szekrényfelújítás csínjáról-bínjáról, hanem egy hozzám hasonló, hétköznapi nő. Egyből éreztem ereimben áramolni a csít, és haza már egy csiszolóval, alapozóval, festékkel és ecsetekkel felfegyverkezve érkeztem. Ödön megborzongott. Nem tudom, hogy a bodyscrub ötlete, a festék színe vagy az izgatottság miatt.
A csiszolás nem a legegyszerűbb folyamat. Nagyobb felületekhez elkél a gép, de azzal óvatosan kell bánni, nehogy belemarjon a festék alatti fába. Ugyanakkor elkerülhetetlen része a folyamatnak: lemarni magadról a régit, minden áron. Akkor is, ha fáj. El kell engedni, mert csak tiszta alapokra lehet újra jól építkezni. És festeni.
Rózsát terem
Ha valamelyik munkafolyamatot vagy száradási időt kihagyod, a festék felbuborékosodik, vagy idő előtt lepattog, szóval kell a fegyelem. Kell a tudatosság. Kell a csodákba vetett hit. És igen: közben felhorzsolod párszor a kezed, görnyedsz, emelsz, fúrsz, faragsz és van, amikor megállsz, mert elfáradtál. Ahogy az életben is. Ilyenkor kicsit hátrébb léptem és megnéztem, hol kell még újra csiszolni a dolgokon. Nem mindig örültem, ha egy területen újra kellett kezdeni, de ez van. Erőt a kávéból merítettem, az apróbb tökéletlenségekre pedig mindig ott a bor. Egy hétig tartott, mire Ödön ott állt előttem, pőrén.
Szemtől szemben
Éreztem, hogy így nem érzi magát a legjobban, ezért bizalmunk első rétegét, az alapozót a legnagyobb odafigyeléssel kentem rá. Minden réteg között kell legalább két napot kell várni a száradáshoz, úgyhogy Ödönnel jó ideig kerülgettük egymást alsóneműben. Nem mondanám héjatáncnak, de nekem mégis az volt. Kellett a türelem is. Nagyon. És még több fegyelmezettség, amiből valljuk be, nem mindig van elég nálam. Végül három rétegnél egyeztünk ki. Itt már látszott, hogy minden egységes, nincs fundamentális hiba. Túljutottunk a holtponton. Innen már öröm volt minden mozdulat. Kezeim vidáman cirógatták sima testét. Eltűntek a lepattogzott foltok és sehol egy karcolás. Jöhetett a szín.
Színezd újra
Számomra nem létezik kedvesebb szín az óceánénál, így nem volt kérdés, hogy Ödön is egy vidám türkizben fog pompázni. A jó alapozásnak hála, ebből már csak két réteg kellett neki és szinte biztos vagyok benne, hogy az ő szíve is repes. Pár hét és megérkeznek a fogantyúi is, amivel nemcsak szebb lesz, mint újkorában, de végképp minden a helyére kerül benne, és azt hiszem, bennem is.
Nyitókép:MilosStankovic/GettyImages
