Chris Baréz-Brown Most élj! című könyve nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy kirántsa az olvasót a mindennapok mókuskerekéből, és megtanítsa élni. Nem rossz, igaz?
Számtalanszor éreztem már úgy, hogy az életem kicsúszik a kezeim közül, elmegy mellettem, én meg csak nagyokat pislogva nézek utána. Szar érzés. A felismerés pillanatában többnyire a padlóra roskadok (szó szerint), elönt a kétség, és azt hiszem, innen már nincs felfelé. El tudod képzelni, milyen nevetségesen festek ilyenkor? Persze, nem adok magamnak sok időt ebben az önpusztító állapotban, az évek során különféle megoldási mechanizmusokat fejlesztettem ki, amelyeknek köszönhetően képes vagyok már másnap újult erővel folytatni. Miután a kezembe került Chis Baréz-Brown könyve, rájöttem, a megtorpanásaim oka, hogy az életem nagy részét – ahogy te is – robotpilóta üzemmódban töltöm, és bizony az én pilótám néha – mit szépítsem, sokszor – túlpörög.
A robotpilóta üzemmód olyan, mintha passzívan ülnél a tévé előtt, és folyamatosan rágcsálnál valamit, pedig nem is vagy éhes, miközben hagyod, hogy a képernyőn megjelenő műsorok válogatás nélkül áramoljanak át rajtad.
Ismerős, igaz? A könyv a felismerésen túl tovább gazdagította az összeroppanás utáni megoldásaim tárházát is. Méghozzá olyan ötletekkel, amik segítenek, hogy néha-néha a jelenben legyek, időnként dobjam a robotpilótámat és a kezemben tartsam az életemet. Hát nem csodálatos? Még mielőtt azt gondolnád, elég elolvasnod a könyvet ahhoz, hogy egy csapásra harmónia uralkodjon az életedben, el kell szomorítsalak. A könyv munkára szólít fel, feladatokat ad, amiket hétről-hétre teljesíthetsz, hogy elérd a fenti áhított nihilikus állapotot.
Dobd a robotpilóta üzemmódot!
Ha elsőre bugyutának is éreznéd a könyv egy-egy tippjét, ne dobd a sarokba. Ha kipróbálod, garantálom, hogy segíteni fog neked is kilépni a robotpilóta üzemmódból. A személyes kedvenc feladatom, az El nem mesélt történet címet viseli. A szerző arra kér, hogy gondoljuk át és meséljük el egy barátunknak a saját magunk történetét, azt, ami minden napunkat meghatározza, de amit valamiért lakat alatt tartunk. De mire is jó ez? „Történeteink felszabadítóan vagy épp ellenkezőleg bebörtönzően hathatnak. Sokszor jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítunk nekik, mint amekkorának tudatában vagyunk, azáltal pedig, hogy elmeséljük valakinek, nő a tudatosságunk e történetekkel kapcsolatban, és könnyebben kiszakadunk ezáltal a hétköznapok monotóniájából.”
Nyitókép: Kathrin Ziegler / DigitalVision / GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Kocsmafilozófusoknak kötelező: Kell egy pszichológus, mondta Isten – Könyvajánló
- A nő, aki…: Üvöltés – Könyvajánló
- Kiszabadulni a belső börtönünkből: A döntés – Könyvajánló
