Elképzelhetetlennek tartod, hogy melltartó nélkül merészkedj ki az utcára? Lehet, hogy itt az ideje változtatnod a hozzáállásodon! Én megtettem.
Ötödik osztály, tesióra. Épp baktatok ki az öltözőből, amikor az egyik fiú osztálytársam hangosan megjegyzi: „Na, Csengének sem kell melltartót hordania.” Ez a mondat annyira szíven talált, hogy a gyerekkorom egy részét a nagyobb mellek és a melltartó utáni sóvárgás határozta meg. A melltartó egyet jelentett számomra a nővé válással, amire mindennél jobban vágytam. Nem is csoda, hogy élet-halál harcot vívtam anyámmal az első push-up darabért, aminek szinte varázserőt tulajdonítottam. Mára rá kellett jönnöm, hogy semmi varázslatos nincsen benne, valahol mindig szorít, bevág, nyom, nem komfortos. Többek között ezért is vágtam bele a hétnapos melltartómentes kihívásba.
Csak a mellbimbómat meg ne lássa
Lelkesen álltam a melltartó-mentességhez egészen addig a pillanatig, míg rá nem döbbentem, hogy a kihívásom első napja egybeesik a szerkesztőségi fotózással. „Úristen, hogy fogok így kinézni a képeken?” Elképzelhetetlennek tartottam, hogy melltartó nélkül álljak fényképezőgép elé. Végül csaltam egy picit, és kétségbeesésembe egy body-t vettem fel a kiválasztott ruhám alá. Persze még így is furán éreztem magam a fotózáson, de szerencsére nem dőlt össze a világ. Ám a hét további része intenzív takargatással telt, és egyfajta szégyenérzet lett rajtam úrrá. Úgy éreztem magam, mintha 1800-at írnánk, és én fűző nélkül merészkednék ki az utcára. Valahol tartottam attól, hogy mit gondolnak majd mások. De tényleg kihívónak számít az, ha valaki nem vesz melltartót? Kedd este még a közeli barátnőm előtt is takargattam magam, a pólómra felkaptam egy bő kardigánt, hogy véletlenül se szúrhassa ki senki, hogy ilyen pőrén öltöztem. Szinte meztelennek éreztem magam, ami a két réteg ruha fényében elég különösen hangzik…
Szerdán újabb érdekes tapasztaltra tettem szert, amikor estefelé ajtót nyitottam a klímásnak. Mivel egyáltalán nem tudtam elvonatkoztatni a meztelenség érzésétől, így elég kellemetlenül éreztem magam. Az kevésbé zavar, ha nyáron egy szál fürdőruhában végigmérnek a strandon, de melltartó nélkül már feszengek a férfi tekintetektől? Akkor most, hogy is van ez? – tettem fel magamnak a kérdést. Talán a feszengésemnek az lehet az oka, hogy a férfi ismerőseim többsége feljogosítva érzi magát a flörtölésre, ha pólón átütő mellbimbót lát. De meg kell jegyezzem, az, ha valaki nem visel melltartót semmi mást nem üzen, csak azt: köszi, én így érzem jól magam!
A saját mellemről én döntök
A hét második felére nagyjából sikerült megbarátkoznom a melltartó nélküli élettel, amiben Jennifer Aniston is szerepet játszott. Ugyanis a most 51 éves színésznő szinte alig hord melltartót, és egyáltalán nem érdekli, ha ezért megszólják. Az idei filmes díjátadó, a SAG Awards vörös szőnyegén is büszkén vonult végig melltartó nélkül, amivel rengeteg nőt inspirált. Sokan már most a #FreeTheNipple avagy a „Szabadságot a mellbimbónak” mozgalom kulcsfontosságú alakjának gondolják. A feminista kampány lényege, hogy a társadalom ne szexuális tárgyként tekintsen a női keblekre. Ha egy férfi mellbimbóját nem cenzúrázzák ki a közösségi médiában, akkor a szoptató anyukával se tegyék meg. Ezen felbuzdulva, csütörtökön is otthon hagytam a melltartómat, és az ingem alatt szabad mellekkel vágtam neki egy sajtótájékoztatónak. Mi történt? Semmi. Hiszen az emberek nyilvánvalóan nem jöttek oda hozzám megbotránkozva, hogy mit képzelek magamról, milyen közönséges vagyok. Valószínűleg a többségnek fel sem tűnt a dolog, emellett én is képes voltam elengedni magam. Hétvégén már úgy álltam sorba a mozipénztárnál, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem viselek alsóneműt. Tulajdonképpen az is volt. Nyilván nem látok bele a környezetemben élők fejébe, nem változtathatom meg a női testről alkotott véleményüket, de a saját hozzáállásomon változtathatok. Hiszen, amint sikerült legyőznöm a szégyenérzetet, nemcsak a melleimet éreztem szabadabbnak, hanem én is sokkal felszabadultabbá váltam. Nem érdekelt, mások mit gondolnak, egyszerűen jól éreztem magam a bőrömben, ami az önbizalmamnak is jót tett. És hogy a jövőben hordani fogok-e melltartót? Még az is előfordulhat.
Nyitókép: Jena Ardell/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „No make up”-mozgalom – Te elég bátor vagy ahhoz, hogy ne sminkeld magad?
- A szőrös férfi szexi, a szőrös nő igénytelen: a sztereotípia, ami miatt szükség van a Januhairy kampányra
- A testpozitív mozgalom nem a kövérséget hirdeti, arra buzdít, fogadd el önmagad!
