Az időmérő eszközök technológiája hosszú utat tett meg az ókori egyiptomi napóráktól napjainkig. És ezzel együtt az a képesség is fejlődött, hogy bármilyen pontos időpontban felébredjünk a munka, az iskola vagy egyes találkozóink miatt.
Persze a pontosság még így sem mindig erényünk, hiszen ki ne nyomta volna már ki reggelente többször is a csörgő ébresztőjét, hogy szundítson még legalább tíz percet? Bár a modern társadalom követelményei minden bizonnyal szigorúbbak, mint egykor, az embereknek már régen is szem előtt kellett tartaniuk az időbeosztásukat. És olykor bizony nem hagyatkozhattak a kakas kukorékolására vagy a hajnalban csiripelő madarakra. De hogyan ébredtek fel, hogy ne késsenek el?
A természet ritmusa
A legkézenfekvőbb módja annak, hogy az emberek felébredjenek az ébresztőóra feltalálása előtt, szigorúan biológiai jellegű volt. Jóval a mechanikus órák vagy a mesterséges fény megjelenése előtt az emberek tökéletes összhangban éltek a nappalok és éjszakák természetes ritmusával. Ezt a természetes alvás-ébrenlét ciklus egyébként két biológiai folyamat irányítja, ezek a homeosztázis és a cirkadián ritmusok. A homeosztázis testünk alvásigényét szabályozza, mely az ébren töltött órák múlásával növekszik, míg az alvás közben természetesen csökken. A cirkadián ritmusok mindeközben a nap folyamán irányítják az ébrenlétet és az álmosságot, amelyeket leginkább a fény (éberebbé tesz) és a sötétség (álmos idő) befolyásolnak. Természetesen ezek a testi funkciók ma is bevethetőek ébresztőként, de a cirkadián ritmusokat gyakran megzavarják az olyan modern fényforrások, mint például a képernyők.
A szükség nagy úr
Viszont nem az előbbi volt az egyetlen belső testi folyamat, amely ébresztőként szolgált az ébresztőórák előtt. Néhány ember ugyanis egyszerűen a hólyagjára hagyatkozott. Stanley Vestal amerikai író például egy 1984-es könyvében a következőket írta: „Az indián harcosok előre meg tudták határozni ébredésük óráját azáltal, hogy szabályozták az elalvás előtti vízfogyasztásukat.” Bár a módszer nem rossz, de valljuk be: a 21. századi munkarend szigorúsága miatt a hólyag nem feltétlenül a legmegbízhatóbb ébresztő.
Az első „ébresztőórák”
Létezik viszont egy másik történelmi ébredési módszer, amely szintén a vízzel kapcsolatos, bár ezúttal nem annak nagy mennyiségű fogyasztásával. Időszámításunk előtt a 4. században az ókori görög filozófus, Platón addig finomította a „klepszüdra” vagy „vízóra” néven ismert időmérő eszközt, ameddig az nem vált egyfajta primitív ébresztőórává. A mechanizmus szerint az éjszaka folyamán egy víztartály ürült át egy másikba, amikor pedig a víz a kívánt szintre emelkedett, egy másik tartályba szifonálódott át, amely sípoló hangot adott ki, biztosítva, hogy se Platón, se híres akadémiájának tanítványai ne aludják át az előadásokat.
Egy másik kreatív, ám bonyolult hidraulikus eszközt 725-ben egy kínai matematikus és feltaláló, Yi Xing alkotta meg. Abban a víz kerekeken, kampókon, csapokon, tengelyeken, zárakon és rudakon áramlott keresztül; a kerék 24 óra alatt teljes fordulatot tett, és előre meghatározott időpontokban különböző hangok szólaltak meg. Minden órában egy harang csendült fel, és negyedóránként egy dob-szerű ütem hangzott el. A súlyokkal vagy ingákkal működő órák, beleértve a beépített ébresztő funkcióval rendelkező eszközöket is, a 17. és 18. század folyamán sokkal pontosabbá váltak, de a legtöbb ember számára még mindig elérhetetlenek maradtak.
Az iparosodás évei
Aztán Nagy-Britanniában az ipari forradalom során a mezőgazdaságról a gyári munkára való áttérés megnövelte az igényt a megbízható időmérésre. Az urbanizáció kevesebb ember számára jelentette a kakas kukorékolására való ébredést, így inkább a gyári sípokra hagyatkoztak. De voltak, akik megengedhették maguknak, hogy „kopogtatókat” bízzanak meg a feladattal. A kopogtatók olyan emberek voltak, akik botokat és rudakat használva kopogtattak be az ablakokon, hogy felébresszék azokat a dolgozókat, akik személyes ébresztőként bérelték fel őket. A kopogtatók maguk gyakran éjjeli baglyok voltak, akik délután négykor keltek fel, és csak azután tértek nyugovóra, hogy a munkásokat elindították a munkába. Végül persze az elektromos ébresztőórák széles körben hozzáférhetővé váltak, de Anglia egyes iparosodott részein egészen az 1970-es évekig dolgoztak a kopogtatók.
Nyitókép: Nutthaseth Vanchaichana/Getty Images
Forrás: History Facts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Stresszesen indulnak a reggeleid? Akkor szokj vissza a klasszikus ébresztőórára
- Kávé vagy tea reggel: melyik a jobb választás?
- 7 tipp, amivel felpörgetheted a reggeleket
