A kezdeti lángolás és sülve-főve együtt lógás után a kapcsolatok megérnek arra, hogy a külön-külön töltött idő is fontos legyen. De mennyi lehet az ideális énidő a párkapcsolatban, hol és hogyan húzhatjátok meg a határokat?
Valószínűleg neked sem kell bemutatni azt az érzést, ami egy friss szerelem első heteiben magával ragad. Amikor minden szabadidődet a másikkal töltenéd, és elvesznél a „te meg én” helyett a „mi” érzésében. Ez a kezdeti szakaszban együtt jár a rózsaszín felhőkkel: tökéletesnek látod a társadat, a kapcsolatot, és szeretnél teljesen részévé válni az ő kis világának. Ahogy (ideális esetben) ő is a tiednek.
Aztán telnek a hetek, és ez a nagy ragaszkodás szelídülhet. Már nem akarod minden szabadidődet vele tölteni, hiszen találkoznál a legjobb barátnőddel, elmennél fodrászhoz, körmöshöz, új ruhát venni vagy a piacra, és ő is intézné a dolgait. De ha a felek énidő-igényei különböznek, és az egyik még mindig közösen akarja eltölteni a szabadidőt, míg a másik szívesen menne egyedül vagy másokkal is ide-oda, ott bizony feszültség generálódik, ami jó kis konfliktust vagy veszekedést szülhet. Mi a teendő ilyen helyzetben, hol lehet meghúzni a határokat? Egyáltalán mennyi lehet az egészséges énidő a párkapcsolatban?
Jóból is megárt a sok
Az egyik barátnőm, nevezzük Noéminek, pár hónapja összejött valakivel. A pasi nagyon kedves, az első randikat a barátnőm elmondása szerint mindketten alig várták. Órákig beszélgettek, úgy tűnt, sosem fogynak ki a témából. Noéminek tetszett, hogy a férfi már a második randin terveket szőtt, mikor hova mehetnének nyáron, mi mindent csinálhatnának együtt. Aztán ahogy teltek a hetek, azt láttam a barátnőmön, hogy nagyon elfáradt. Nem tudtam, hogyan kérdezzek rá, mi történt. Végül ő bökte ki, hogy ez a kapcsolat egyszerűen sok neki. Nincs egy szabad perce, nincs énideje. A pasi jó fej, önzetlen, imádja őt és még mindig nem fogytak ki a témákból, de minden szabadidejüket együtt töltik. Folyton igényli, sőt, valósággal „betáblázza” őt. Erről akkor még nem beszélt a férfival, mert a felismerés túl friss volt, és sem a gondolatait, sem a bátorságát nem tudta még összeszedni. Az viszont megfogalmazódott már benne, hogy valamiféle megoldást, kompromisszumot szeretne kialakítani. Mert bár a közös és a külön-külön töltött időre nézve különböznek az igényeik, van bennük rengeteg közös is, amit nem akar elveszíteni.
Miért fontos a külön töltött idő?
Noémi nincs egyedül az érzéseivel. Bár minden pár más és más, a Martha Stewart weboldalának nyilatkozó, párkapcsolati témában publikáló írónő, Trina Dolenz szerint manapság olyan sok lehetőségünk van kapcsolódni másokkal, így a társunkkal is, hogy a párok többsége valójában inkább a túl kevés, mint a túl sok egyedülléttel küzd.
„A legtöbb pár manapság nem tölt elég időt egyedül vagy másokkal, illetve más elfoglaltságokkal” – mondja. Hozzátéve, hogy így az egyik legfontosabb dolog tűnhet el a kapcsolatból: az a bizonyos szikra. „A különlét új tapasztalatokat és ötleteket hoz vissza a kapcsolatba, valamint vitalitást és oxigént” – magyarázza Dolenz.
És gondolj csak bele, ha a szabadidődben végre kimozdulhatsz a barátnőiddel, feltöltődsz energiával és ezt visszaforgatod a hétköznapokba, illetve a párkapcsolatodba, az mindenkinek a javára válik. Ugyanez igaz arra is, ha a párod szerda esténként eljár focizni a munkatársaival. Vagy ha szombatonként átugrik az anyukájához, segíteni ebben-abban a ház körül.
Mennyi az annyi?
Hogy lehet-e számszerűsíteni, mennyi az ideális énidő a párkapcsolatban? Garett Coan, egy párterápiával és tanácsadással foglalkozó cég tulajdonosa szerint igen. Ő minden párnak azt tanácsolja, hogy tartsák be a 70/30-as szabályt.
Vagyis a szabadidejük 70 százalékát töltsék együtt, 30 százalékát pedig külön.
Ez elég szabadságot adhat mindkettőtöknek ahhoz, hogy új élményeket, új érdeklődési köröket fedezzetek fel egyedül is, közben töltődjetek, gyűjtsétek az élményeket, tapasztalatokat. Amelyeket még nagyobb boldogság lesz megosztani a párotokkal, amikor újra találkoztok.
Nyitókép: Morsa Images/ Getty Images
