Életem első fesztiválélményét az idei Balaton Sound hozta meg. Nem az elektronikus zenéért mentem, inkább a vízparti tombolás hangulata vonzott, és kíváncsi voltam, mennyi igaz az évtizedes Sound-sztereotípiákból. Személyes beszámoló következik.
Ugyan a barátaim többsége tinédzserkora óta lelkes fesztiváljáró, engem sosem vonzottak igazán ezek a tömegbulik. A zenét szeretem, szórakozni rendszeresen járok és a koncertek világa is közel áll hozzám, a kimondottan nagy tömeget viszont igyekszem elkerülni. Az elmúlt pár évben mégis elhatároztam, hogy legalább egyszer az életben én is belevetem magam a színes forgatagba. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem verekedtem be magam a tánctér közepére, de ettől függetlenül rákaptam a fesztiválozás ízére. Nálam már csak a barátaim örülnek jobban ennek a fejleménynek. Maga a Sound pedig 10-ből 8 pontot érdemelt ki tőlem. Elmondom, miért:
1. Érkezés és távozás
Pro: Egészen megdöbbentem, hogy mennyire gyors volt a bejutás az esti órákban, a voucherünket pillanatok alatt karszalagra váltottuk, és a biztonsági ellenőrzés sem tartott tovább 1-2 percnél. A kijutás is ugyanilyen gördülékenyen ment.
Kontra: Az már egy fokkal nehezebb küldetésnek bizonyult, hogy eljussunk valahogy a bejáratig. Az esti órákban ugyanis lehetetlen taxit rendelni a Zamárdi környéki településekre. A Soundra tartó buszra is rengetegen várakoztak.
2. Zenei élmény
Pro: Nem hallgattam korábban Armin van Buurent, és csupán pár számát ismertem, de a Sound-os produkciójával belopta magát a szívembe. Elképesztő hangulatú, nem csak a rajongói számára élvezhető bulit csapott, zseniális volt, ahogy a tömeg egy emberként tapsolt a zenéjére. Kiemelkedő volt a hang- és pirotechnika, illetve az egyéb látványelemek gazdagsága és színvonala is. A koncertet záró tűzijáték, illetve a sorok között lépegető, kivilágított, többméteres emberformájú szerkezetek is lenyűgöztek. Mókás volt, amikor a fényárban úszó figurák pacsizni kezdtek a fesztiválozókkal, majd táncra perdültek egymással. Nagyon eltalálták a Tomorrowlandet idéző, dzsungelhangulatú dekorációt is. (Igen, tudom, hogy tavalyi, de egy csecsemőnek minden újdonság!)
Kontra: Sean Paul az utolsó pillanatban lemondta a koncertjét betegségre hivatkozva, így elég csalódott voltam, hogy két nagy koncert helyett csak egyet láthatok.
3. A szükség nagy úr
Kontra: Őszintén mondom, hogy a Toi Toi-vécé helyzet több mint válságos egy ilyen fesztiválon. Már a férfiaknak kihelyezett mobilpiszoárnál való sorbanállás is kiakasztott, de ez még semmi. Az orrfacsaró, kibírhatatlan bűznél már csak a mobilvécé belseje sokkolóbb.
Pro: Később felvilágosítottak, hogy a fesztivál területének túlsó felén angolvécé is rejlik, ami igazi luxust jelentett a megpróbáltatások után.
4. A környezetvédelem
Pro: 490 forintért árusított, hazavihető repoharakban adták az italokat, amikbe csak külön kérésre tettek szívószálat. Elégedetten nyugtáztam, hogy a papírból készült, lebomló szívószál kompatibilis a műanyagmentes július kihívással.
Kontra: Nem alakítottak ki szelektív hulladékgyűjtő állomásokat, én legalábbis nem találkoztam ilyesmivel, pedig érdemes lenne legalább a műanyagot külön tárolni.
5. A piszkos anyagiak és amit a pénzedért kapsz
Pro: Nem kellett készpénzzel bajlódni, vagy kivárni, amíg a turisták keresik a százast a maréknyi tízforintos között, ugyanis csak paypassos bankkártyával vagy karszalaggal lehet fizetni, utóbbira töltőállomásokon vagy applikáción lehet pénzt tölteni.
Kontra: Elrugaszkodott árakkal szembesültem, két vodka-Red Bullért közel 5 ezer forintot fizettünk, a hot dog 900 forintot, míg egy olaszos, tortillalapba töltött szendvics 3 ezer forintot kóstált. Aki üres hassal érkezik a fesztiválra, és a helyszínen szeretne becsiccsenteni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Az ételek ízlettek és az italokkal sem volt különösebb problémám. Hozzá kell tennem, nagyon csalódott voltam, mikor felhívták a figyelmem, hogy éjjel 1 körül már rég bezárt az ételbódék zöme, pedig én még lelkiismeret-furdalás nélkül beneveztem volna egy nutellás palacsintára. Hát hogy van ez?
6. Tömegnyomor vs. kikapcsolódás
Pro: A koncert levezetéseként a fűben hevertünk a parton a barátaimmal a váltakozó színű Balaton Sound felirattal szemben. Ha azt hiszitek, hogy a hatalmas tombolás közepette nincs lehetőség egy kis nyugis merengésre, tévedtek!
Kontra: A bulihangulatból elvett, hogy időnként nehéz volt haladni a tömegben. Ez a legkisebb rossz, ami történhetett, tekintve, hogy a szombati nap teltházzal zárult a fesztiválon.
7. Fesztiválarcok
Pro: A lányok popsivillantós farmer sort-haspóló-Converse egyenszettje, vagy a férfiak félmeztelen, pumpálós tánca mellett is színesnek és érdekesnek láttam a többi szórakozni vágyó embert. Kifejezetten tetszettek a turisták állatos kezeslábasai, az extrém jelmezek és a merész sminkek. Ráadásul nem csak a 20-as, 30-as korosztály vette be a fesztivált. Mellettünk egy 8 év körüli kislány csápolt az apukájával Armin koncertjén, illetve 40-es párokkal is találkoztam, akik egymást átkarolva a távolból nézték a tömeget. A sztereotípiákkal ellentétben tehát a Sound mindenkié!
Kontra: A Rádió 1 Színpadhoz vezető úton, az ételbódék között elképesztően szállt a felvert homok, a tüdőm túlélőüzemmódba kapcsolt és menekülésért kiáltott. A többi, átszellemült fesztiválozót viszont látszólag nem zavarta a homokvihar. Biztos vagyok benne, hogy volt, aki csak akkor döbbent rá a porra, amikor másnap meglátta, hogy a fekete tornacipője szürkére váltott. Én mindenesetre a füvesítés mellett kampányolnék!
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Elnézést, nem látta valaki a komfortzónámat?!”- Európa leghangosabb fesztiválja testközelből
- A pihenés igazi arca: 9 tipp, hogy a legtöbbet hozd ki a staycationből
- 5 szuper hely, ahol hűsölhetsz a kánikulában – Porondon a nyár legjobb retró programjai
