Mai napig igazi talány, hogy bizonyos holttestek miért nem adják meg magukat az enyészetnek és a természet törvényeinek, hogyan maradhatnak meg olyan állapotban, amiben a haláluk pillanatában voltak.
Több esetben évszázadok alatt sem változott állapotuk, annak ellenére, hogy olyan körülmények között voltak, amik normális esetben a test bomlását eredményeznék. Ezeket a testeket, amiken nem fogott az idő és élethűen megőrizték lágyszöveteik rugalmas állapotát, nevezik romolhatatlan testeknek. Némelyikük folyékony olajokat, verejtéket, vért bocsát ki magából évekkel a halál után is, aminek gyógyító erőt tulajdonítanak és emberek milliói tekintik csodának állapotukat. Számtalan tudós kereste már az okokat, de mai napig nincs tudományos megfejtés.
Szent Bernadett, az alázatos lány
Az 1844-ben született Soubirous Bernadette Franciaországban, Lourdes-ban élt egyszerű parasztlányként. Beteges gyermek volt, haláláig asztma kínozta. 14 éves volt, amikor először megjelent előtte Szűz Mária, a Gave folyó mentén található Massabielle-barlangban, s azt mondta neki: „igyál a forrásból és mosakodj meg benne!”. Erre a lány puszta kezével elkezdte kivájni a barlang alját és addig ásott, amíg föltört egy forrás. A látomások folytatódtak, Bernadett pedig hamarosan elhagyta családját, hogy a neversi kolostorba menjen. A novícia-mesternő és a főnöknő attól féltek, hogy Bernadettet önteltté és beképzeltté teszik majd a jelenések, ezért folyamatosan alázták, amit a lány csendes beletörődéssel tűrt. Hiába kínozta tüdőbetegsége és jobb térdének súlyos gyulladása, 35 évesen bekövetkezett haláláig szolgálta testvéreit. 1879-ben temették el, romlatlan testét ma is épen őrzik a neversi kolostor templomában: egyedül a kezében lévő rózsafüzér rozsdásodott meg. XI. Pius 1925-ben boldoggá, majd 1933-ban szentté avatta, a betegek védőszentjeként jegyzik.
Szent Rita, a lehetetlen imádságok teljesítője
1381 körül született az Umbria tartománybeli Roccaporenában, Cascia környékén Olaszország legismertebb szentje. Gyermekkorát teljes engedelmesség és fáradságos napi munka jellemezte. Szeretett volna szerzetesnek állni, de szülei fiatalon házasságra kényszerítették egy erőszakos és vad emberrel. Sohasem panaszkodott, egy kérése volt csak, hogy templomba járhasson. Miután férjét meggyilkolták és rá egy évre két kisfiát is elveszítette, jelentkezett a casciai, Mária Magdolnáról elnevezett Ágoston-rendi zárdába, ám háromszor is elutasították özvegysége miatt. Végül Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós juttatták be egy éjszaka a kolostorba, harminc éves kora körül. Arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban és egy napon, amikor a feszület előtt imádkozott ezért, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely elfertőződött és a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették. Csak egyszer mehetett emberek közé, mikor a többi nővérrel Rómába zarándokolt. Imái hatására eltűnt a sebe, de a fájdalom megmaradt. A sok betegség, a böjtölés és a munka fölemésztették Rita erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte, majd 1447. május 22-én meghalt. Már halála előtt szentnek tartották, 1626-ban boldoggá, 1900 májusában XIII. Leó pápa szentté avatta. Ő lett a támasza azoknak, akik megoldhatatlan ügyekben kérnek segítséget, az anyák és a meddőségben szenvedők védőszentje, testét, amit sem egy kolostorban dúló tűzvész, sem a romlás nem érintette, a casciai Szent Rita templomban őrzik.
Pio atya, az emberek barátja
Francesco Forgione néven született Olaszországban, 1887-ben. Gyermekkorától kezdve látomásai voltak, fiatal felnőtt korára pedig tisztánlátó képességgel rendelkezett, képes volt megmondani kivel mi történt, még a távolból is. Látta a jövőt, ő jósolta meg II. János Pálnak, hogy pápa lesz belőle. 24 évesen halálos betegséget diagnosztizáltak nála, de ima és 40 napos böjt segítségével meggyógyult. Testén 31 éves korában stigmák jelentek meg, ugyanott, ahol Assisi Szent Ferencen. Emiatt sok hívő azt gondolja, hogy Pio atya Szent Ferenc újbóli megtestesülése volt. A hívek nagyon szerették jó humora és megértő, barátságos természete miatt, rengetegen jártak hozzá gyónni, volt, hogy napi 8-10 órát gyóntatott. 1968. szeptemberében hunyt el, 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták. Testét 2008-ban kihantolták és mivel teljes épségében találták, egy üvegkoporsóban, Pietrelcinában helyezték el, ahová azóta is rengetegen zarándokolnak el, feloldozást remélve.
De nem csak a szentek teste romolhatatan
1937-ben, 11 éves korában halt meg agyhártyagyulladásban José Garcia Moreno, akit a család sírboltjában helyezték végső nyugalomra. Amikor negyven évvel később feltárták a spanyol Espertinas-ban lévő kriptát, a falu népe megrökönyödve állta körül a kisfiú koporsóját, ugyanis halotti ruhája szétfoszlott, de a teste teljesen épségben maradt. A családja állította, hogy a testet soha nem balzsamozták be, ezért mindenki csodáról beszélt és úgy gondolta, hogy José biztosan szent lehetett, ha ilyen nagy kegyelemben részesülhetett a halála után.
A mai napig sokan kutatják ezeket a jelenségeket és nem találnak rá magyarázatot. Nem is biztos, hogy feltétlenül muszáj keresni, hiszen az embernek nagy szüksége van a csodákra, a hitre, és amire nincs magyarázat, de létezése szemmel látható, már a természetfeletti birodalmába tartozik.
Fotó: Nicolas Tucat/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
