„Mindig kíváncsi voltam arra, mi történik a világban” – mondta Kuttiyamma, aki egy évvel ezelőtt sem írni, sem olvasni nem tudott. Azonban szomszédja segítségével mindkettő készséget elsajátította, és ezzel beteljesítette régóta dédelgetett álmát.
Amíg számunkra teljesen természetes, hogy 6-7 éves korunkban megtanuljuk az írás és az olvasás alapjait, addig másoknak ez a kiváltság nem adatik meg. Egy 104 éves indiai nő, Kuttiyamma is sokáig csak álmodozott arról, hogy szabadidejét olvasással töltse. Napi rutinja csaknem egy évszázadon keresztül ugyanabból állt: korán felkelt, hogy időben végezzen a főzéssel és a takarítással, illetve a tehenek és a csirkék ellátásával. Azonban most van egy újabb feladata: minden reggel izgatottan várja az újságos fiút, hogy a kezébe vehesse a Malayala Manoramát, a helyi napilapot. Előfordul, hogy a kézbesítést követően két órán keresztül olvassa a híreket.
Kuttiyamma már régóta vágyott arra, hogy ezt megtehesse, ám csak az elmúlt hónapokban sikerült megvalósítania az álmát – ugyanis az idős hölgy áprilisban kezdett el olvasni tanulni. „Mindig kíváncsi voltam arra, hogy mi történik a világban” – mondta. „Sokszor megbántam, hogy nem tudok újságot olvasni, és könyörögtem a fiatalabb generációknak, hogy olvassanak fel nekem az újságból. Mindig le akartam írni a saját nevemet és címemet.” Több hónapnyi tanulás után novemberben úgy döntött, leteszi Kerala állam alapfokú írás-olvasás vizsgáját, amelyen ő volt a legidősebb résztvevő. A teszten 89%-ot ért el írástudásból és 100%-ot matematikából. Eredményével az állam oktatási miniszterének dicséretét is kivívta: „Az életkor nem lehet gátja a tudásszomjnak. A legnagyobb tisztelettel és szeretettel a legjobbakat kívánom Kuttiyammának és a többi tanulónak.” – írta a Twitteren.
Sosem késő belevágni
Kuttiyama egész életében érdeklődött az olvasás iránt, többször is megpróbálta magától megfejteni az ábécét. De sorsa már a születésekor eldőlt, mivel egy alacsony kasztú családban nőtt fel. „Kerala elmaradott ezhava közösségéből származom, és a szegénység kellős közepébe születtem.” – mondta a The Guardiannek. „A nők taníttatása akkoriban elképzelhetetlen volt. Még a fiúk is abbahagyták a tanulmányaikat 9 évesen. A szüleim föld nélküli mezőgazdasági munkások voltak, és az én kötelességem volt ételt főzni, ruhát mosni és a kunyhóban a 11 testvéremre felügyelni.” Kuttiyama 16 évesen férjhez ment, öt gyereke született és ezután a saját családjáról kellett gondoskodnia. Évtizedeken keresztül csak főzéssel, házimunkával és gyerekneveléssel teltek a teltek a napjai – habár elégedett volt, mindig érezte, hogy valami hiányzik.
Azonban csak 103 éves korában sikerült őt meggyőznie szomszédjának, a 34 éves Rehana Johnnak – aki egyébként műveltségi oktatóként dolgozik –, hogy vágjon bele a tanulásba. A nőnek feltűnt, Kuttiyama milyen kíváncsian figyeli unokáit, amikor ők tanulnak. Ezért meglepte néhány könyvvel, és egy kis bátorítás után az idős hölgy abba is beleegyezett, hogy minden este találkoznak, és együtt olvasgatják ezeket. „A nagyon csekély látás- és hallási problémáktól eltekintve tökéletes és néha szemtelen diák volt, aki értékesnek érezte a tanórákat.” – mondta John. „Mindig előkészítette a tankönyvét, a füzeteit és a tollait, mielőtt odaértem. Ráadásul az otthon főzött finomságokból is megkínált.”
Az órák azóta sem értek véget, ugyanis Kuttiyamma most a negyedik standard vizsga megszerzését tűzte ki célul, amelyet a tanulók általában kilencéves korukban teljesítenek. Ez malajálam és angol nyelvű, illetve környezetvédelemmel és matematikával kapcsolatos feladatokat is tartalmaz. „Szerintem az angol nem űrnyelv és nem olyan kemény dió” – mondta Kuttiyamma. „Megpróbálok 100%-os pontszámot elérni a vizsga minden dolgozatánál.” John hozzátette, hogy Kuttiyamma továbbra is minden nap órára jár hozzá, miközben ugyanúgy takarít és főz a családjára. „Szenvedélye és elkötelezettsége kivételes” – mondta.
Forrás: The Guardian
Nyitókép: Aaron Burden/Unsplash
