Egy karácsonyi történet… a fényfüzérekről

Elérkeztünk ahhoz az éves hagyományunkhoz, amikor a szekrény mélyéről előrángatjuk azokat a kusza fényfüzéreket, melyekkel hamarosan megküzdünk, hogy tökéletes díszei legyenek a karácsonyfáinknak.

A karácsonyfa feldíszítése előtt viszont most elmesélünk nektek egy közel 150 éves történetet, amely arról szól, hogyan váltak a fényfüzérek az ünnep elengedhetetlen kellékeivé.

Az első karácsonyi fények

Meglepő lehet, de az amerikaik már jóval a villanykörte feltalálása előtt kiválágították a karácsonyfáikat. A tizenkilencedik századi családok a nappalijukban állították fel a fáikat, majd égő gyertyákat erősítettek az ágakra, hogy azok igazi ünnepi fényben ragyoghassanak. Nem meglepő viszont, hogy ez egyáltalán nem volt veszélytelen. Éppen ezért a családok az ünnep napjai alatt csupán csak egyszer, legfeljebb egy órára gyújtották meg a gyertyákat, és általában vízzel teli vödrökkel és homokzsákokkal szerelkeztek fel, hogy elolthassák a lángokat, ha a díszlet kicsúszott volna az irányításuk alól. Ennek ellenére a balesetek olyan gyakoriak voltak, hogy 1908-ra egy amerikai biztosítótársaságokból álló csoport már megtagadta a karácsonyfás tűzesetekhez kapcsolódó kárigények kifizetését.

(Fotó: Heritage Images/GettyImages)

Thomas Edison és Edward H. Johnson mindent megváltoztatnak

1879-ben Thomas Edisonnak köszönhetően azonban minden megváltozott. A feltaláló akkor tökéletesítette ugyanis a világ első praktikus villanykörtéjét, és egy intenzív médiaoffenzíva közepén volt, hogy felhívja a figyelmet új találmányára. Szilveszterkor több ezer embert csábított a New Jersey állambeli Menlo Parkban található laboratóriumába, ahol – a Forbes szerint – egy kültéri élő bemutatót tartott, amelyen „tucatnyi izzólámpát fűzött össze”. Néhányan ezt nevezik világ első fényfüzérének. Ennek ellenére a karácsony és az elektromos fények kapcsolata csak három évvel később lépett egy komolyabb szinte. 1882. december 22-én Edward H. Johnson – az Edison Electric Light Company alelnöke – egy karácsonyi témájú bemutatót rendezett manhattani otthonában, hogy megmutassa az elektromos világítás szépségét. Jonhson nyolcvan pislákoló piros, fehér és kék égőt fűzött a nappalijában egy forgó pódiumon álló karácsonyfa ágai közé. A hatás pedig nem is maradt el. A Detroit Post & Tribune egyik riportere alig tudta visszafogni lelkesedését a „mesebeli fáról, csillagos termésével” és a „finom üvegtojásokba zárt különös fényekkel” kapcsolatban – ez volt az ő korabeli módja a színes izzók leírására. „Alig lehetne elképzelni bármit, ami szebb” – áradozott.

Drága hobbi

A reklámfogás országos figyelmet keltett, és 1890-re a General Electric már meg is kezdhette az elektromos karácsonyi fények gyártását. De a korai években azokat csak a gazdagok engedhették meg maguknak. A fények felszereléséhez ugyanis nemcsak generátorra vagy akkumulátorra volt szükség, hanem egy képzett „vezetékesre” is, aki egyenként kötötte be az izzókat. Egy ház feldíszítése pedig akár 300 dollárba – mai értéken körülbelül 9000 dollárba, azaz 3,5 millióforintba – is kerülhetett. A drága fények persze a gazdagok körében azonnal divatossá váltak és az égőkkel díszített karácsonyfák tökéletes apropót is szolgáltattak egy-egy társasági eseménynek. 1903-ban viszont az áruházak már „csupán” 12 dollárért (mai értéken kb. 300 dollár, 120 ezer forint) cserébe előre bekötött, nyolcégős füzéreket is árultak, azok a családok pedig, akik nem engedhették meg maguknak a világítás megvásárlását, egy szezonra 1,50 dollárért – mai értéken körülbelül 40 dollárért, 16 ezer forint – bérelhettek egy-egy szettet. 1914-re viszont egy fényfüzér már csak 1,75 dollárba került, és az 1920-as évekre a karácsonyi fények a legtöbbek számára megfizethetővé váltak.

A karácsonyi fények királya

A karácsonyi világítás hagyományának létrejöttét viszont elsősorban az elektromos vállalatoknak köszönhetjük. Az új karácsonyi trendben lehetőséget láttak világítástechnikai termékeik eladására. Egy dátum nélküli prospektus például azt hirdette, hogy az ünnepi fények a legjobb reklámot jelentik az iparág számára. „A karácsonyi időszak a világítási ipar látványos színpadát teremti meg” – állította, hozzátéve, hogy a színpad megvilágítása nyereséges üzlet az ipar számára. Az üzlet pedig hamar megtalálta első királyát is, a NOMA Electric Company-t, amely az 1960-as évekig uralta a karácsonyi világítást. Alapítója, Albert Sadacca ugyan szerencsétlen időpontot választott a díszvilágítási üzlet elindítására, azonban egy agresszív reklámmal sikeresen át tudta vészelni a nagy gazdasági világválságot. Kampányuk, amely a családra, a hazaszeretetre és „a megfelelően megünnepelt karácsony fontosságára az ilyen nehéz időkben” helyezte a hangsúlyt sikert aratott. Az 1930-as évek pedig már a különleges karácsonyi fények reneszánszát hozták magukkal. A NOMA bohóc, boszorkány és Mikulás formájú fényeket gyártott. Az évek során a világítási formatervek az amerikai ízléssel együtt változtak. A ’40-es években a Bubble Lites-őrület hódított, amelyek azoknak a gyertyáknak a formáját idézték, amelyeket egykor a fákon használtak.

(Fotó: Orlando/Three Lions/Getty Images)

Halálos fényfüzérek és nagy változások

Az 1960-as években ugyan a gyertyák már nem okoztak veszélyt, a karácsonyi világítás ipara viszont aggodalommal figyelte, ahogy az amerikaiak beleszerettek az alumíniumfákba, amelyek sajnos kiválóan vezették az elektromosságot. A hibás karácsonyi égők elektromos töltéssel láthatták el az alumíniumfákat, és az első ember, aki megérintette az ágakat, áramütést szenvedhetett. Mivel a hagyományos fényfüzérek potenciálisan halálosak lehettek a fémfákon, a családok forgó színkerekekre váltottak. Ez, valamint a külföldi gyártók erős versenye arra kényszerítette a NOMA-t, hogy 1966-ban csődöt jelentsen. A klasszikus mini égősor – a jól ismert, csőszerű izzókba zárt, örökké összegubancolódó zöld huzalon futó izzós fények – először 1970-ben kerültek piacra. Ezek uralták a karácsonyi világítás piacát egészen a LED-ek közelmúltbeli térnyeréséig. Bár a karácsonyfa világítás az elmúlt évszázad során számos formát öltött, a hagyomány, hogy egy kivágott fát hurcolunk be a nappalinkba, majd fényárba borítjuk, továbbra is furcsa állandója az ünnepnek. Edward H. Johnsonnak pedig máig hálásnak kell lennünk, amiért idén kisebb eséllyel gyújtjuk fel a házunkat.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kendall (@kendalljenner) által megosztott bejegyzés

Nyitókép: AleksandarNakic/ Getty Images
Forrás: Mental Floss

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek: