A Wham! a '80-as évek legmeghatározóbb popzenekara volt. George Michael és Andrew Ridgeley fülbemászó, máig slágernek minősülő dalaikkal négy éven keresztül, 1982-től 1986-ig uralták a zenei színteret.
Mikor közeledik az ünnepi időszak, egyszerűen lehetetlen úgy bemenni egy üzletbe, egy plázába vagy csak sétálgatni egy karácsonyi vásárban, hogy ne csendülne fel a Wham! 1984-es klasszikusa. A Last Christmas ugyanis már negyven éve a karácsony elengedhetetlen velejárója. Mi pedig ezt imádjuk és valószínű évtizedek múlva sem unjuk majd meg, ahogy a popduó más slágereit sem. George Michael és Andrew Ridgeley ugyan nem sokáig ontották magukból közösen a dalokat, azonban meg kell hagyni, hogy rövid, de annál intenzívebb karrierjük máig legendás. Éppen ezért ezekre az évekre tekintünk most vissza.
Minden az általános iskolában kezdődött
1975-ben a 11 éves Georgios Kyriacos Panayiotou, egy görög-ciprusi étteremtulajdonos fiaként, új tanulóként érkezett a Bushey Meads Általános Iskolába, Hertfordshire-be. Ott az akkor 12 éves Andrew Ridgeley-t bízták meg azzal, hogy gondoskodjon az új fiúról, akit mi később már mint George Michael ismertünk meg. A közös érdeklődésük és rajongásuk a Queen, David Bowie és Elton John zenéje iránt gyorsan szoros barátságot eredményezett. Olyan erős kapocs alakult ki közöttük, mely nemcsak végigkísérte őket a Wham! világkörüli sikerein, hanem egészen Michael 2016-os tragikus haláláig tartott.
Az első lépések a világhírnév felé
A ’70-es évek végén és ’80-as évek elején Nagy-Britanniában óriási népszerűségnek örvendett a ska, amely olyan brit együtteseket inspirált, mint a The Specials, a Madness és a The Selecter. Ezen a hullámon felkapaszkodva Michael és Ridgeley 16 évesen megalakították a The Executive nevű, öttagú ska bandát, amelyet Michael később egyébként egyenesen „borzasztónak” nevezett. Ennek ellenére első dalszerzői próbálkozása egy bizonyos „Rude Boy” című szám volt, amely szerinte „sláger lehetett volna”, ha profi zenészek adják elő.
Egy új irány
Az Executive feloszlása után Michael és Ridgeley 1981-ben megalakították a Wham!-et. Egy évvel később kiadták debütáló kislemezüket, a „Wham Rap! (Enjoy What You Do)” című számot, amelyben Michael a munkanélküliség örömeiről rappelt. Ez pedig elég tudatos is volt, hiszen Ridgeley az NME-nek elmondta, hogy a Wham!-et akkoriban „az ifjúság társadalmi lelkiismeretének hangjaként” ünnepelték, ami különösen vicces, tekintve későbbi popzenei hírnevüket.
Éles váltás
A Wham! diszkográfiájából a „Careless Whisper”-t kétségkívül igazi kincsként tartjuk számon. A szaxofonnal átitatott érzelmes ballada 1984-ben az Atlanti-óceán mindkét oldalán listavezető lett, és azóta is sokszor választották már az Egyesült Királyság kedvenc dalának. Hihetetlen, de a Wham! szinte már a kezdetektől fogva birtokolta ezt a kincset. A 16 éves Michael ugyanis a buszon ülve találta ki a dalt, melyet Ridgeley segítségével dolgozott ki, egy korai verzió pedig már a „Wham Rap!” és a „Club Tropican” félkész változatai mellett szerepelt azon az 1982-es demókazettán, amely lemezszerződést hozott nekik az Innervision kiadóval.
A nagy vallomás
1983-ban, amikor Ibizán forgatták a „Club Tropicana” videoklipjét, Michael behívta Ridgeley-t a szállodai szobájába, és elmondta neki, hogy meleg. Ez azért is érdekes, mert a nyilvánosság előtt csak 15 évvel később vállalta fel ugyanezt. Ridgeley ugyan meglepődött, de teljes mértékben elfogadta barátját. „Határozottan lazábbnak tűnt utána, valószínűleg azért, mert rájött, hogy számomra ez semmin sem változtatott” – írta Ridgeley a 2019-es Wham! George Michael and Me: A Memoir című könyvében. Ridgeley hozzátette, hogy Michael csak azért nem coming outolt korábban, mert üzleti szempontból aggályosnak érezte. „Úgy gondolta, hogy ez aláásná a sikereinket. És mindkettőnknek nagyon fontos volt, hogy a Wham! sikeres legyen.”
A Netflix Wham! dokumentumfilmje azonban egy kicsit másképp ábrázolja az eseményeket. A filmben Michael elmondja, hogy Ridgeley és az énekesnő Shirlie Holliman próbálták őt meggyőzni arról, hogy ne hozza nyilvánosságra szexualitását, bár ő készen állt rá. „Nem hiszem, hogy a karrieremet vagy a saját karrierjüket akarták védeni” – mondta Michael a filmben. – Azt hiszem, egyszerűen csak arra gondoltak: »Te jó ég, az apád ki fog borulni!«.” Michael megfogadta a tanácsukat, és mint a filmben elmondta, elkezdett „egy új karaktert létrehozni, egy identitást kovácsolni a sikerein keresztül”.
Slágergyár
A Wham! második albuma, a Make It Big, hatalmas kereskedelmi siker volt 1984 októberi megjelenésekor. A Wake Me Up Before You Go-Go, a Careless Whisper (amelyet az Egyesült Királyságban Michael szólóban, máshol pedig Wham! feat. George Michael néven adtak ki), és a Freedom mind az első helyre kerültek az Egyesült Királyság slágerlistáján. A negyedik potenciális csúcstartó, a Last Christmas, azonban a második helyen rekedt, a Band Aid Do They Know It’s Christmas? című etióp segélydala mögött. Michael később bevallotta, hogy kissé csalódott volt, amiért a dal nem került az első helyre, bár teljes mértékben hitt az etiópiai ügy fontosságában, éppen ezért Wham! a Last Christmas összes bevételét az afrikai éhínség elleni küzdelemre fordította. Természetesen a dal óriási népszerűségre tett szert, és 2021-ben végül elérte az első helyet az Egyesült Királyság slágerlistáján.
Hangos búcsú, kicsit másként
1986 tavaszán a duó bejelentette, hogy a Wham! feloszlik, mivel Michael kicsit el akart távolodni a banda tinédzser rajongótáborától, és őszintébb érzelmekkel telibb dalokra vágyott, mellyel az emberek könnyen azonosulhatnak. Azonban nem akartak csendben távozni. Az év június 28-án a Wham! egy búcsúkoncertet adott a londoni Wembley Stadionban, amelyen 72 000 rajongó vett részt. A koncert egy slágerdús fellépéssel zárult, amelyben a I’m Your Man című dalukat Simon Le Bon (Duran Duran) és Elton John közreműködésével adták elő. A színpadra lépés előtt levetítették a Wham! in China: Foreign Skies című dokumentumfilmet, amely az egy évvel korábbi kínai turnéjukat örökítette meg, ezzel új rekordot állítva fel a legnagyobb közönségszámú filmpremier kategóriájában.
Külön utakon
Mindenki tudja, mi történt George Michaellel a Wham! feloszlása után: kiadta a sikeres Faith és Listen Without Prejudice Vol. 1 albumokat, és a világ egyik legsikeresebb és legünnepeltebb szólóelőadójává vált, Ridgeley esetében azonban más volt a helyzet. Mindössze egy albumot jelentetett meg, ez az 1990-es Son of Albert volt, amely nemcsak gyengén fogyott, de még a kritikusok is lehúzták. Talán ez volt az oka annak, hogy Ridgeley sosem törekedett ugyanolyan ambiciózus karrierre, mint Michael, és nem neheztelt barátjára, amiért feloszlatta a duót. „Elég volt számomra, hogy a zenekarban lehettem, és megvalósítottam egy gyerekkori álmot. Nem akartam többet az életemben” – nyilatkozta.
Nyitókép: IMDb
Forrás: Mental Floss
