Évek óta nem láttam a tengert, a színes házairól ismert angliai Brightonért pedig már a képeslapok láttán is odavoltam. Egy novemberi vasárnap a tenger felé vettük az irányt, és igaz, hogy a strandolás kimaradt, de ígérem Brighton, visszatérünk!
Brighton szerintem leginkább egy színes ékszerdobozhoz hasonlít, amelybe minden, de tényleg minden belefér. A kedvenc gyerekkori csatod és a drága aranygyűrűd is. Amióta távkapcsolatban élünk a barátommal (ami már önmagában megérne egy külön sztorit), felváltva ingázunk London és Budapest között. Ezúttal rajtam volt a sor, így két hétre Londonba települtem. Innen utaztunk Brightonba, ahová, amint megérkeztem, azonnal tudtam, hogy visszavágyódom majd.
Az angol fű tényleg zöldebb, de a közlekedésben még nekik is van mit fejlődni
Egész Angliáról elmondható, hogy hihetetlen színes és befogadó, de Brightonra ez hatványozottan igaz. Londontól nagyjából másfél órás vonatútra fekszik a dél-angliai kisváros, így vasárnap felkerekedtünk, hogy ha csak egy napra is, de lemenjük a tengerhez. Mindenkit ki kell ábrándítanom, aki azt gondolja, hogy Budapest közlekedése elmaradott a világ nagyvárosaiétól, mert a londoni tömegközlekedésben, bár tényleg jól strukturált, valahogy mindig hiba csúszik a gépezetbe. Néhány nehezítő körülményt leszámítva miután felszálltunk a vonatra, kicsit több, mint egy óra alatt értünk a brightoni vasútállomásra. Egyébként bárhonnan jössz, ide fogsz megérkezni. Az állomás pont a város közepén van, ahonnan egyenes út vezet a tengerhez. Ez a város főutcája, tele üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal, de mi bármerre járunk a világban, jobban szeretjük az autentikus helyeket felfedezni, mondhatni a város igazi arcát megismerni. Nem sokáig maradtunk tehát a főúton – ami most novemberben is hemzsegett a turistáktól – hanem rögtön letértünk róla, hogy belevessük magunkat a hamisítatlan brightoni atmoszférába.
Brighton: a hely, ahol minden helyi és különleges
Ha tehetjük, gyalogosan szeretünk közlekedni, és a tengerparti kisvárosban is mindenki így tesz. Brighton egy nap alatt könnyűszerrel bejárható, és ha szeretnéd megismerni a város igazi arcát, akkor mindenképp a Sydney Street felé vedd az irányt. Ezt a városrészt North Laine-nek hívják, és tele van független boltokkal, helyi termelők és művészek portékaival. Ebből a negyedből gyakorlatilag ki vannak tiltva a franchise-üzletek, amit mi kifejezetten boldogan konstatáltunk.
Ha létezik olyan embertípus, hogy „kávé sznob”, akkor egyértelműen ebbe a kategóriába tartozunk. Élünk-halunk egy jó kávéért, és elborzadva nézzük, ha egy kávézóban nem tisztítják meg kellőképpen a gépet. Szerencsére Brightonban nincs hiány a specialty kávézókból, minden sarkon isteni kávéillat csalogatja a sétálókat. Itt nem csoda, ha napi három-négy kávé is lecsúszik, az egyetlen visszatartó erő (legalábbis egy magyar pénztárcájú turistának) az árak. Angliában mindenért borsos összegeket kell fizetni, de cserébe tény, hogy minőségi terméket kapunk.
Egy szelet Amerika, sós levegő, és életem cappuchinója
Némi kutatás és bolyongás után megtaláltuk Brighton egyik legjobb kávézóját, a Twin Pines Speciality Coffee-t. Higgyétek el, jó pár cappuchinót ittam már, de ez volt életem egyik legfinomabb kávéja. A cappuccino és a latte (növényi tejjel is) mindenhol nagyjából 3 fontba kerül, az ebédünkért pedig kicsit több, mint 20 fontot fizettünk. Egy kedves reggelizőbe ültünk be, ami egész nap finom brunch-al és hetente változó ebéd menüvel várja a vendégeket.
Miután jól laktunk a Wolfox Avanu-ben, végigsétáltunk a tengerparton, és csodálkozva tapasztaltuk, (főleg én) hogy az angolok bizony még novemberben is fürdenek a tengerben. Őszintén szólva a lélegzetem is elállt, amint megláttam a vizet, a napsütést, a kavicsos partot. Amikor pedig kisétáltunk a mólóra, feltörtek bennem a gyerekkori emlékek. A Brighton Palace Pier-t leginkább a brooklyni Coney Island-hez tudnám hasonlítani, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra. A móló minden kisgyerek álma, egymás mellett sorakoznak a különféle édességeket áruló bódék, a hullámvasút, dodzsem, minden amire egy amerikai filmbe illő tökéletes naphoz szükség van. Bevallom, engem is teljesen magával ragadott a hangulat, és úgy ugráltam egyik játéktól a másikig, mintha ötéves lennék.
Itt tényleg az lehetsz aki csak akarsz, és ez nem csak duma
A szivárvány színű házak hihetetlen bájossá teszik a várost, és itt szokták megrendezni a Brighton Pride-ot is, ami egész Európában az egyik legnagyobb LMBTQ-felvonulás. A feltétel nélküli el- és befogadás pedig itt tényleg nem csak duma. Senki nem lepődik meg rajta, ha egy kék hajú lány, vagy rózsaszínre festett körszakállú bácsi szolgálja ki a boltban, mert itt mindenki bátran olyan lehet, amilyen csak akar.
A könyvesbolti eladó lány is a barátjaként kezelt
Mivel megrögzött olvasó vagyok, amerre járok szeretem felfedezni a könyvesboltokat. Anglia valóságos kánaán a könyvmolyoknak. Véletlenül bukkantunk a The Feminist Book Shop-ra, ami teljesen elvarázsolt. Ahogy a nevéből is kiderül, itt kizárólag női szerzők köteteit árulják. Hatalmas piros pontot érdemel az angol könyvszakma, amiért csodálnivaló kultúrát teremtenek az olvasásnak. Teljesen elvesztem az üzletben, ami egyben kávézó is, de ami a legnagyobb különbség a magyar és az angol könyvesboltok között, az eladók nyitottsága. Azt nem is részletezem, hogy milyen kedvességgel segítenek a vásárlóknak, de ami elsőre hihetetlen volt számomra, hogy az eladók nemcsak, megkérdezik, hogy miben segíthetnek, de személyre szabottan ajánlanak olvasmányt is. Elbeszélgetnek a vásárlókkal, mesélnek a könyvekről és segítenek, hogy mit válasszon az óriás könyv kavalkádban az elveszett olvasó.
A The Feminist Book Shop sem kivétel ez alól, az eladó lány elképesztő előzékeny volt, ráadásul a beszélgetés közben kiderült, hogy Budapesten is járt. Néhány perc után már képeket mutogattunk egymásnak a városról és olyan fesztelenül elbeszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nem bírtam ki, megvettem Sally Ronney Baráti beszélgetések című kötetét, amit magyarul már olvastam, és kíváncsian várom, milyen lesz eredeti nyelven. Érdekes módon a könyvek árai nagyjából egységesek, a regények mindenhol 8-9 font között mozognak. Angliában nagy kultúrája van az albumoknak is, ezeknek viszont rendesen megkérik az árát.
Brighton egyértelműen felkerült a kedvenc városaim listájára, és egy percig sem bántuk meg, hogy nem nyáron látogattunk el a tengerhez. Mi nem voltunk olyan bátrak, mint az angolok, ezért a fürdés ezúttal kimaradt, szóval már csak ezért is érdemes bármikor visszatérni.
Nyitókép: Kenji Lau / Getty Images
