Létezik egy nem is annyira titkos társaság, melyről azt hinnénk, hogy sokat vagy épp eleget tudunk, de az is lehet, hogy ezekből semmiben sem lehetünk biztosak. Ők pedig nem mások, mint a szabadkőművesek.
A világ egyik legrégebbi testvéri szervezeteként ismerjük a szabadkőműveseket, akiket hivatalosan 1717-től jegyzünk, bár a valódi alapítás évei akár évszázadokkal vagy évezredekkel korábbra is visszanyúlhatnak. A szervezet kezdetben, mint azt neve is elárulja, az európai kőműves céhek meghosszabbításaként működött, mára azonban már különböző hitű, hátterű és foglalkozású (többnyire) férfiakat tömörít. A tagok újabban már azért gyűlnek össze, hogy jobbá tegyék környezetüket. Ez legalábbis a hivatalos verzió, de a szabadkőművesek titkos működési módjuk miatt régóta gyanakvást keltenek.
Bár nyíltan hirdetik létezésüket az interneten, és még a páholyaik látogatását is engedélyezik, szertartásaikat mégis zárt ajtók mögött tartják, illetve számos rejtélyes rituálét is őriznek. Ennek eredményeként a történelem során sokféle sötét tevékenységgel is megvádolták őket. Az orgyilkosságoktól kezdve a sátánimádásig szinte minden miatt célkeresztbe kerültek, na és a katolikus egyház hivatalosan is elítélte őket. Nehéz azonban egyértelműen eldönteni, mi az igaz és mi a túlzás egy olyan szervezet esetében, amely szigorúan titokban tartja tevékenységeit. Azonban az évek során elegendő részlet szivárgott ki ahhoz, hogy bepillantást nyerhessünk ennek a titokzatos társaságnak a működésébe.
Nem egy életbiztosítás
Azok, akiket érdekel a szabadkőművesség misztikus oldala, ritkán csalódnak, amikor megismerik az új tagok beavatási rítusait. Pat Morgan A szabadkőművesek titkai című könyve szerint hagyományosan a jelöltnek fel kell tűrnie az egyik nadrágszárát és kigombolnia az ingét, mielőtt bekötik a szemét, és egy kötéllel vezetik be a páholyházba. A jelölt ezt követően mellkasán egy tőrt érez, miközben kérdéseket tesznek fel neki, és figyelmeztetik, hogy ha felfedi a testvériség titkait, elvágják a torkát (hasonló szertartásokon vesznek részt a női szabadkőművesek is, akik főleg saját csoportokban tevékenykednek). Ezek a rítusok a szabadkőművesség első fokozatához, az inashoz (bevezetett inas) kötődnek. A következő két fokozatra (legény-kőműves testvér; mester – kőműves mester) való felvételkor más rituálék – és figyelmeztetések – várnak a tagokra. Morgan egyébként azt is hangsúlyozza, hogy ezeket a büntetéseket egyébként soha nem hajtották végre, és ezek már nem részei a hivatalos esküknek.
A három alapfokozaton túl a szabadkőművesség egyes ágazatai eltérő számú fokozatot ismernek el. Például a Skót Rítus tagjai akár 33 fokozatot is elérhetnek.
Titkos kézfogások
A szabadkőművesség eredetileg kőművesekből állt, ezért a titkos kézfogásokat a szakmai szint szerinti azonosítás eszközeként alakították ki. Ma a szabadkőművesek az egyes szinteket a hierarchiában való előrehaladás során tanult kézfogások alapján ismerhetik fel. Morgan szerint az inas egy olyan kézfogást tanul, amelyben egyikük hüvelykujja a másik első ujjperce fölé kerül. A kőműves testvér kézfogása esetén a hüvelykujj a második ujjpercre nyomódik, míg a mesterek, az úgynevezett „Oroszlán Mancsa” kézfogásában a résztvevők hüvelykujjaik összefonódnak, és ujjuk a másik csuklójához simulnak.
Saját nyelv
A szabadkőművesek különböző fokozatok eléréséhez jelszavakat is tanulnak, amelyeket szótagokra bontva vagy betűzve adnak tovább. Az inas első jelszava a „Boáz,” amely Salamon templomának bal oldali oszlopára utal. A testvér jelszava a „Jákin,” amely a templom jobb oldali oszlopának neve, valamint azt a papot is így nevezik, aki a templom nyitását vezette. A mestermester jelszava a „sibbolet,” mely bibliai történetre utal, ahol a szó egy csoport vagy nép megkülönböztetésére szolgált.
Szavak nélkül
A titkos kézfogások és jelszavak mellett a szabadkőművesek egyéb nonverbális jeleket is használnak. Az egyik univerzális jel a szánalomé, amelyet a jobb kéz tenyérrel való finom homlokhoz érintésével jeleznek. A gyász jele a homlokon áthaladó kézmozdulat, míg a rémületé egy olyan mozdulat, amelyben a személy drámai módon a földre zuhan. Létezik a „nagy segélyhívás” nevű is, amelyben az illető mindkét karját 90 fokos szögben emeli, majd három különálló mozdulattal leengedi őket. Ez utóbbit látva a szemtanúknak azonnal segítséget kell nyújtaniuk.
Titkok és szimbólumok
A szabadkőművességet saját maguk „sajátos erkölcsi rendszerként” írják le, amelyet allegóriákba burkolnak és szimbólumokkal illusztrálnak. Legismertebb szimbólumuk pedig talán a derékszög és a körző találkozásból született meg, amelyek az kiegyensúlyozott élet fontosságát jelképezik. Egyéb tradicionális eszközeik, például a függőón és a vízmérték, szintén fontos helyet foglalnak el rendszerükben, viszont a nem eszköz jellegű szimbólumok közé tartozik például a mindent látó szem is, amely az „Univerzum Nagy Építészének” (vagyis Istennek) emberiség feletti vigyázó tekintetét jelképezi. Ugyanígy meg kell említenünk még a kétfejű sast is, amely az anyag és szellem egyesülését szimbolizálja.
Hírességek klubja
Annak ellenére, hogy a létszámuk az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat, világszerte mégis több mint 6 millió szabadkőműves él. Nem meglepő tehát, hogy nem egy híres vagy befolyásos személy vett már részt a testvériség ceremóniáin. Pat Morgan könyve szerint a történelem olyan fontos alakjai is szabadkőművesek voltak, mint Franklin D. Roosevelt, Harry S. Truman és Gerald Ford amerikai elnökök; VII. Edward, VIII. Edward és VI. György brit uralkodók; Mark Twain, Sir Arthur Conan Doyle és Rudyard Kipling írók; Clark Gable és John Wayne színészek; Gene Autry valamint Roy Rogers énekesek; Louis Armstrong és Duke Ellington jazzzenészek; Buffalo Bill Cody, Harry Houdini illetve Wolfgang Amadeus Mozart.
Nyitókép: Wikimedia
Forrás: HistoryFacts.
