Ha a #utazzitthon kampányról készülne útikalauz, az Alpokalja egyik legszebb magyar városát, Kőszeget biztos feltüntetném benne. A múltidéző, macskaköves utcákra, és hagyományaikra méltán büszkék a város lakói is.
Az utóbbi években szeptember elején mindig Horvátországba mentünk nyaralni. Ilyenkor a strandok már csendesek, az időjárás és a víz hőmérséklete viszont még mindig ideális azoknak, akik fürdeni szeretnének a tengerben és pihenni a parti fenyők árnyékában. A 2020-as év azonban sok változást hozott. Többek között a nyárutóra tervezett úti célunk helyett is új alternatívát kellett találnunk. Hosszas töprengés után a választásunk Kőszegre esett.
Pannónia gyöngyszeme
Kőszeg az ország egyik leghangulatosabb városa, ami az Alpok keleti nyúlványai között, a Kőszegi-hegység lábánál fekszik. A város látképét és hangulatát a gazdag történelme formálta. Az óvárosban rengeteg látnivaló és műemlék fogadott minket. Egyetlen nap sem telt el, hogy végig ne sétáltunk volna a Jurisics tér mesélő házai között. A középkori eredetű, majd reneszánsz és barokk stílusban átalakított épületek egymást érik, és nagy múltú családok történeteiről mesélnek. Itt foglal helyet az Arany Egyszarvú Patikamúzeum is, ami az egyik személyes kedvencem a látnivalók közül. Az épületben eredetileg is patika működött 1777-től. A kiállítás során betekintést kaptunk a 18. századi gyógyszerészetbe. A néhány négyzetméteren kialakított gyógynövényes udvart a patikus kertjének nevezik.
Itt megtalálható minden olyan hasznos növény, amit már több száz évvel ezelőtt is használtak az orvoslásban. Az épület tetőterébe szűk folyosón és keskeny lépcsők vezetnek, amiken feljutva azonnal a drogpadláson találjuk magunkat. A tér bútorzata és a kiállítás kellékei felidézik, hogyan is dolgozták fel és tárolták a gyógyászati célokra használt növényeket.
A következő teremben egy gazdag gyűjtemény tárgyain keresztül láthatjuk meg azt, hogyan fejlődtek az orvosi és a patikai eszközök az elmúlt évszázadokban. A kiállítás az officina bútorzat megtekintésével ér véget, ami a magyar bútorművesség egyik legszebb képviselője. A teljes szobát elfoglaló bútornak olyan érezhető tekintélye és szigorúsága van, ami velem marad még a múzeumlátogatás után is.
Felsorolni is képtelenség azt a sok látnivalót, amit ez a város rejt. A település tematikus sétái viszont lehetőséget nyújtanak arra, hogy jobban megismerjük Kőszeg történetét. Lehetőség van a 16. századi védelemre szolgált épületeket végigjárni, de létezik olyan séta is, ami kifejezetten az egyházi értékeket helyezi fókuszba. Bejárhatjuk az iskolavárost, vagy megtekinthetjük az irodalmi emlékhelyeket. Ez utóbbi egy különös és érdekes szál, amihez Ottlik Géza – Iskola a határon című regénye kapcsolódik. Bár az író csak kisvárosként emlegeti a települést könyvében, a helyszínek leírása olyan pontos, hogy egy pillanatig sem kételkedhet az olvasó abban, hogy Kőszegről van szó.
Természeti és közösségi értékek
Azoknak sem kell csüggedni, akik szívesebben húznak túrabakancsot, és inkább aktív kikapcsolódásra vágynak. Be kell vallanom, hogy én is inkább ebbe a csoportba tartozom. A városból elindulva szebbnél szebb természeti értékeket találunk. Az első nap a Források útja tanösvényt barangoltuk be. Az útvonal 14 km hosszú, és 11 állomást érint. Sajnos a túra során találtunk kiapadt vízforrásokat, de a földből feltörő vizek közül sem mindegyik alkalmas emberi fogyasztásra. Mielőtt bárki útnak indulna, gondoskodjon arról, hogy a hátizsákunkban legyen elemózsia és megfelelő mennyiségű ivóvíz, mert a végtelen erdőn és a nagy szintkülönbségeken kívül legfeljebb egy-két gombásszal találkozhat az ember.
Különleges a természet ezen a vidéken, ami részben az érintetlenségének és a régió klímájának köszönhető. Másrészt pedig annak, hogy a hagyományos túraútvonalakat, zarándokutak keresztezik, és a kirándulások során többször is átléphetjük a magyar-osztrák határt. Ez utóbbi bő három évtizeddel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlennek tűnt. A helybéliek arról számoltak be, hogy már Kőszegre érve is folyamatosan ellenőrizték őket, a hegyekbe pedig már csak szigorú engedélyekhez kötött dokumentumokkal léphettek be azok, akik munkát végeztek a határ közelében. A következő nap az utunk Írottkőre vezetett, ahol az Alpok sziluettje tárult a szemünk elé. Osztrák turistákat kértünk meg arra, hogy fotót készítsenek rólunk. Itt mindenki köszön és örül egymásnak. Elképzelni is nehéz számomra, hogy nem is olyan rég, még szögesdrót húzódott… A panorámában gyönyörködtem, amikor bekúszott egy gondolat Rockenbauer Pálról és a kultikus magyar dokumentumfilm sorozatról. 1979. október 15-én érkezett meg az a forgatócsoport ide a Kőszegi-hegységbe, a Szent Vid-hegyre, akiknek a munkája a Másfélmillió lépés Magyarországon címmel vált ismertté. Az ország nyugati végpontja – Írottkő – ekkor még számukra is tiltott volt.
Ízleld meg Kőszeget!
Szeretem ebben a városban azt is, hogy jól megfér egymás mellett a jelen pezsgése és a múlt lomhasága. Az 1892-ben épült Jézus Szíve Templom, Kőszeg legmagasabb építménye, őrködik a település felett. Lépcsőjén esténként fiatalok boroznak, az előtte elterülő téren pedig gyerekek rolleroznak és görkorcsolyáznak. A színes, barokk épületek tövében dizájnos éttermek kínálják a vidék borait és ínyenc fogásait. Az egyik műemlék épület otthont ad a népszerű Tejivónak is, ahova mi is betértünk minden nap egy kiadós reggelire. A hely berendezése az ’50-es évek amerikai turmixbárjait juttatta eszembe, csak itt a kék és fehér szín dominál. A cég védjegye a pöttyös bögre, amiben azt szolgálnak fel, amihez csak kedvünk támad: habos kakaó, vaníliás vagy óriás tejeskávé, és még folytathatnám. Az ébredés utáni farkaséhségemet minden nap más és más finomsággal csillapítottam. Hol tonhalas paninivel, hol frissen sült, ropogós croissant-ból készült szendviccsel. A sajtos-magvas kiflihez pedig a házi túróból készült kőrözött passzol a legjobban. De akadnak még itt friss gyümölcsből készült turmixok és limonádék, helyben sütött édes és sós péksütemények, valamint minőségi tejtermékek. A Tejivóba érdemes reggel 8 után ellátogatni, különben hosszú sorban állhatunk az iskolába és a munkába igyekvő kőszegiekkel.
Ahhoz, hogy valóban megismerjük a várost és a környéket, érdemes hosszabban elidőzni, vagy gyakran rövidebb időre visszatérni Kőszegre. Nekünk most csak néhány nap jutott ebből az ékszerdobozból. De biztos vagyok abban, hogy a kőszegi kalandozásaink hamarosan folytatódnak. Talán pont egy őszi bortúrával és vargányagyűjtéssel egybekötött kirándulás során.
Nyitókép: Kovács Kata
