Az érzelmi evés a legtöbbünk számára nem ismeretlen. Szomorúságunkban, magányunkban vagy épp örömünkben egy megmagyarázhatatlan ösztön hajt minket a hűtő felé. Te megfigyelted már, milyen helyzetekben nyúlsz étel után?
Érzelmi evésről akkor beszélhetünk, amikor labilis érzelmi helyzetben az evésben próbál megnyugvást találni magának az ember. A stresszre például a szervezet általában két válaszlehetőséget ad, már, ami az evést illeti: vagy tudsz enni, vagy nem. Amennyiben tudsz, aktiválódik a paraszimpatikus idegrendszer, ami képes csökkenteni a stresszt. Tehát az evés stresszoldó hatással is bír, átmenetileg ugyan jobban leszel, de ez az érzés hamar elmúlik, és csak a lelkiismeret-furdalás és a rossz közérzet marad hátra. Hosszabb távon pedig komoly szövődményekkel is számolhatunk, ha a stresszt rendszeresen evéssel próbáljuk megoldani, inzulinrezisztencia, elhízás és sok egyéb egészségügyi tünet is előállhat. Az étel csupán felületi kezelése a problémának, hiszen ilyen esetben az eredeti érzelemre nem találjuk a megoldást. Ha a problémát okozó helyzet továbbra is fennáll, az érzelmi evés is velünk marad.
„Az érzelmi éhséget sokan sokféleképpen fogalmazták meg, ám leginkább egy kényszerítő érzésre hasonlít. Egy belső űrre, amit be kell tömni. Ha ennek engedelmeskedünk, a figyelmünk elterelődik a valódi problémánkról, mert az evéssel, vagy éppen az evéssel kapcsolatos feladatainkkal foglalkozunk. Ily módon az érzelmi evés egy problémamegoldó stratégia, ahol egy adott helyzet kivált valamilyen érzelmet, amit sokszor fel sem ismerünk, helyette azonnal enni kezdünk.” – mondja Lekovics-Ortelli Andrea, tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Az érzelmi evés hátterében nem óriási stressz, vagy egy nagyon intenzív gyászfolyamat áll, hanem egy közepes izgatottsági szintű feszültség, amiben az evés hatására az idegrendszer megnyugszik.
„A gazella is csak akkor tud legelni, ha nem kergeti épp az oroszlán. De hogy jön ez ide? A szervezet nem tesz különbséget munkahelyi vagy életveszély miatt kialakuló stressz között, mindent ösztönösen életet veszélyeztető helyzetnek titulál, ami elmúlik, ha van idő enni. A gond az, hogy sokan azt érzik csak az evés könnyíthet helyzetükön, pedig valójában egész más megoldási mechanizmusokra lenne szükség.” – mondta a szakpszichológus, aki egészen a csecsemőkorig vezette vissza az első ilyen komfortétkezéseket.
Minden a gyerekkorból ered
„Az érzelmi evés nem egy tudatosan tanult magatartásforma, csecsemőkorban alakul ki a reakció. Amikor a baba sír, akkor éhes, érintésre vágyik, esetleg fáj valamije, ilyenkor az anyuka szinte minden esetben tejet ad neki, vagyis a gyerek számára minden problémára az evés lesz a megoldási metódus. Az étel továbbá jutalmul is szolgál, hiszen csokit kapunk a szüleinktől, ha jó jegyet szerzünk az iskolában, vagy, ha megfelelően viselkedtünk. Az étellel kapcsolatos mintáinkat végül tudat alatt visszük tovább, szép lassan megtanuljuk, hogy az evés megnyugtató. Volt olyan ügyfelem, aki lekéste a vonatot és szó szerint kimondta: olyan ideges voltam, hogy ennem kellett valamit.”
Nevesd ki a problémád
A tanácsadó szerint tudatosítani kell az evések alkalmával, hogy csak éhségre reagáljunk evéssel, idegességre és stresszre azonban ne. Könnyen kiderítheted, hogy te milyen érzelmek hatására eszel, ha minden étkezéskor felteszed a kérdést: „Ezt most miért eszem meg?” Majd figyeled meg magad, milyen gondolataid vannak, milyen érzelmeket élsz át. A szakértő azt is javasolja, vizsgáld meg, hogy az evést megelőző időszakban milyen hatások értek és ezek milyen érzéseket váltottak ki belőled. „Az érzelmi evést megfékezni úgy lehet, ha felismered az érzelmed, majd helyénvalóan reagálsz rá. Stresszes helyzetben bármi mást is bevethetsz az evés helyett.” – tette hozzá és a következőket javasolja:
- „Fontos, ha ismersz, alkalmazz különböző mindfulness technikákat. A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét során a figyelmünket ítélkezésmentesen a jelen pillanatra, a jelen történéseire irányítjuk. Ebben az esetben az étkezésre kell odafigyelni, ilyenkor ne nyomkodd a telefont, ne nézz tévét. Élvezd az ételt és egyél.
- Állandó időpontokban étkezz, és két étkezés között próbálj meg nem enni, ha kell, vezess étkezési naplót.
- A stresszre adott legősibb és leghelyesebb válasz a mozgás, hiszen a stressz célja, hogy felkészítse a szervezetedet arra, hogy megküzdjön a helyzettel, vagy elmeneküljön belőle. Persze nem rögtön, hiszen egy stresszes munkahelyi környezetből nem lehet elfutni, de munkaidő után érdemes elmenni sportolni valamit.
- Gyakorold a nézőpontváltást, igyekezz több szemszögből is ránézni a számodra nehézséget okozó helyzetre. Ha van rá lehetőséged, próbáld meg elbagatellizálni a problémát, nevesd ki. Nem véletlenül mondják, hogy a nevetés csodákra képes.
- Lazíts, alkalmazz olyan technikákat, amelyek segítenek ellazulni. Vegyél pár mély levegőt, mondj el egy hálát, ha van lehetőséged relaxálj, meditálj, imádkozz, jógázz.
- Add ki az érzelmeket, ha magában a konfliktushelyzetben nem is engedheted el magad. A konfliktus után szánj egy kis időt magadra, gondold végig, mi történt. Dühös voltál, frusztrált, csalódott, féltél, szorongtál, szomorú lettél, kétségbe estél? Tudd, hogy mit éltél át, és azt is, hogy ez az érzelem nyomott hagyott benned, és most azért vagy idegesebb a szokásosnál, mert heves érzelmi élményed volt. Ha ez megvan, akkor akár el is engedheted ezt a rossz érzést: Igen nagyon dühös voltam, amikor az apósom ezt vagy azt csinálta, nagyon frusztrált, hogy nem kiabálhatok vele, de most már vége a szituációnak, már nem vagyok ott, már megnyugodhatok. Ha kell és tudsz sírj nyugodtan, vagy ha úgy könnyebb, nevess.
És mi az, amit véletlenül se csinálj: ne őrlődj, ne rágd magad, ne okolj másokat, és ami legfontosabb kerüld a konyhát! Ne főzz és főleg ne egyél!”
Nyitókép: AS photo studio/Shutterstock
