A szőrös női test egykor a termékenység, a szexuális egészség szimbóluma volt. Ezzel szemben ma a legtöbben azt gondolják, a testszőrzet az igénytelenség jele a nőknél. Mégis hogyan jutottunk el idáig?
Gondolkodtál már azon, vajon mikor kezdték el a nők a testük szőrtelenítését? A válasz: évszázadokkal ezelőtt. A szőrtelenítés régóta befolyásolja a nemek közötti dinamikát, illetve a nőiség és a szépségideál fogalmának meghatározásában is hosszú-hosszú ideje szerepet kap. Manapság a legtöbb nő úgy érzi, hogy kötelessége borotválkozni, gyantáztatni. Mintha nem lenne más lehetőségünk. Azonban elindult egyfajta ellenforradalom, és egyre több fiatal, illetve ismert nő vállalja büszkén testszőrzetét. Ezzel felszólal a nőkre nehezedő nyomás és a társadalmi elvárás ellen. Mert a legtöbb ember – köztük sok nő is – még mindig visszataszítónak, elfogadhatatlannak találja a szőrös női testet. „Nagyon komoly stigmává vált – és még mindig az –, amire szégyenként tekintenek. Eltávolítása egyike azon kevés esztétikai hagyománynak, amely szépségápolási rutinból higiéniai kérdéssé alakult” – mondta Heather Widdows a Birminghami Egyetem erkölcstan professzora. A kérdés már csak az, mégis hogyan jutottunk el idáig?
Méhviasztól a szeméremszőr-transzplantációig
A szőrrel járó megbélyegzés a 20. század elején korlátozódott csak a nőkre. Előtte a kőkorszakban, majd az ókori Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban mindkét nem fontosnak tartotta. Így rengeteg módszert ismertek: tengeri kagylókkal, méhviasszal és számos más eszközzel szőrtelenítették testüket. Viszont ekkor nem esztétikai okai voltak, leginkább a test tisztántartásának egyik eszköze volt. Az ókori Rómában rangjelző szereppel is bírt: a sima bőr magasabb társadalmi osztályra utalt.
A Közel-Keleten, valamint Ázsia egyes részein viszont vonzónak tartották az összenőtt szemöldököt, ezért gyakran ki is hangsúlyozták. A perzsa nők körében a szőrtelenítés és a szemöldökformálás a felnőttkor és a házasság jelzője volt. Kínában a testszőrzetet sokáig normálisnak tekintették, és itt a nők még ma is sokkal kisebb társadalmi nyomásnak vannak kitéve. Ugyanez vonatkozik más ázsiai országokra is: habár a szőrtelenítés sok fiatal nő számára rutinszerűvé vált, a szeméremszőrzet gyantázása vagy borotválása például nem olyan gyakori, mint nyugaton. Koreában sokáig a termékenység és a szexuális egészség jeleként tekintettek rá – olyannyira, hogy a 2010-es évek közepén népszerűvé vált a szeméremszőr-transzplantáció. De az európaiak sem voltak mindig a szőrtelen testek megszállottjai. A középkorban a jó katolikus nőktől azt várták el, hogy hagyják hosszúra nőni, de a nyilvánosság előtt ezt tartsák titokba. Az arc volt az egyetlen, ahol gondosan figyeltek a szőrtelenítésre. A 14. században még a hajvonalat is feljebb borotválták – vagy kitépték a szálakat –, hogy magasabbnak tűnjön a homlokuk. A 16. században pedig a szemöldök eltávolítása vált divattá.
Darwin lenne a hibás?
A 18. század végére az európai és amerikai nők még mindig nem tartották létszükségletnek a szőrtelenítést. Bár amikor 1760-ban Jacques Perret francia fodrász feltalálta az első férfi borotvát, néhány nő is használni kezdte. Csak a 19. század végén vált a szőrtelenítés a nők szépségápolási rutinjának szerves részévé. A jelenkor elképzelése – miszerint a testszőr nem nőies – sokak szerint Charles Darwin Az ember származása című könyvéből ered. Darwin elmélete a testszőrzetet a „primitív ősökkel” és az atavizmussal hozta kapcsolatba. Az angol természettudós szerint a kevesebb testszőrzet a fejlettebb, szexuálisan vonzóbb emberek sajátossága volt. A könyv bemutatását követően más orvosok és tudományos szakértők is elkezdtek foglalkozni a szőrzettel: a szexuális inverzióval, betegségekkel, őrültséggel, erőszakkal és bűnözi hajlammal hozták kapcsolatba.
Érdekes, hogy főleg a nők testszőrzetére vonatkoztak ezek a megbélyegzések, a férfiak esetében nem alkalmazták. Az 1900-as évek elejére a felső- és középosztály egyre inkább a sima bőrt tartotta a nőiesség egyik legfontosabb jegyének. „A női testszőrt undorítónak titulálták, eltávolításával módot kínáltak arra, hogy elválasszák magukat a nyersebb emberektől, az alsóbb osztályoktól és a bevándorlóktól” – írta Rebecca Herzig a Plucked: A History of Hair Removal című könyvében.
Playboy, pornó, popkultúra
A 20. század első évtizedeiben egyre népszerűbbé váltak az ujjatlan ruhák, így a divat tovább népszerűsítette a szőrtelenítést. A Harper’s Bazaar volt az első női magazin, amely 1915-ben „szükségszerűségként” kampányolt mellette. Ugyanebben az évben a Gillette piacra dobta az első kifejezetten nők számára készített borotvát, a Milady Décolletée-t, amelyet úgy reklámoztak, hogy „megold egy kényes személyes problémát.” Az 1930-as és ’40-es években rövidebbé váltak a szoknyák, így a társadalom alsóbb rétegei között is egyre hétköznapibbá vált a láb borotválása. Az ötvenes években, amikor a Playboy megjelent, a borotvált, fehérneműt viselő nők új mércét állítottak fel a nők szexualitását illetően. Ennek hatására 1964-ben a 15-44 éves amerikai nők 98% százaléka rendszeresen borotválta a lábát. A gyantacsíkok és az első lézeres szőrtelenítő kezelés is ebben az évtizedben debütált.
„A borotválkozás mégsem volt olyan extrém, mint ma” – mondta Widdows. „A hatvanas és hetvenes évek végén a szőrzet nem volt ritka, még a Playboyban sem. Körülbelül ekkor indult el a feminizmus második hulláma és kezdődött meg a hippi kultúra elterjedése. Mindkettő elutasította a szőrtelen testet. Sok nő számára, a testszőr az egyenlőségért folytatott harc szimbóluma volt. Nem tekintették természetellenesnek – ekkor még nem.” Widdows szerint a változás a következő évtizedekben vette kezdetét, a gyantázás és a pornográfia térnyerése, illetve az egyre szókimondóbb popkultúra miatt. 1987-ben hét brazil nővér megnyitotta New York-i szépségszalonját, ahol brazil gyantázást kínáltak. Olyan hírességek váltak a rajongójává, mint Gwyneth Paltrow és Naomi Campbell – így a tömeg is követte a példájukat. Így a szőrtelenítés már nem az erősen ajánlott, elvárt kategóriába tartozott, hanem normává vált. A média pedig tovább népszerűsítette a szőrtelen testű szépségideált, így egyre inkább elhidegültünk a szőrös nő gondolatától.
Tévkép, hogy a mi választásunk
2008 -ban Breanne Fahs, az Arizonai Állami Egyetem professzora azt a feladatot adta a női hallgatóknak, hogy növesszék meg testszőrzetüket és írjanak esszét a tapasztalataikról. Fahs később a férfiakat is bevonta a projektbe – őket arra kérte, hogy borotválják le a lábukat. „A feladat rávilágított arra, hogy a női szőrtelenítés kulturális mivoltát nem lehet kétségbe vonni” – mondta Fahs. „Az évek során a résztvevők meglehetősen azonos véleményen osztoztak: mély szégyenérzetről, önbizalomhiányról, sőt, társadalmi kiközösítésről számoltak be.” Fahs elmondása szerint a nők gyakran észre sem veszik, hogy a társadalom, a család és a barátok mennyire befolyásolják, mit teszünk a testünkkel. Azt gondoljuk, hogy szabad akaratunkból választjuk a szőrtelenítést, miközben nemzedékről nemzedékre száll ez a hagyomány, és a társadalmi norma is ezt kényszeríti ránk.
Ahogy korábban már említettük, egyre többen kapcsolódnak be az ellenforradalomba. Kezdetben leginkább a közösségi média platformokon láthattunk olyan fiatal lányokat, akik úgy döntöttek, nem szőrtelenítik a testüket. A jelenség azóta a divatmagazinokban, médiumokban is megjelent. A Harper’s Bazaar egyik címlapján például Emily Ratajkowski pózolt borotválatlan hónaljjal. A reklámokban is egyre realisztikusabb a női testszőrzet ábrázolása, ami elengedhetetlen a normalizálásához. Illetve megjelentek azok a pozitív szlogenek, üzenetek, amelyek azt hangsúlyozzák, a mi döntésünk, hogy szeretnénk-e eltávolítani a szőrzetet. „A reklámok olyan sokáig csak megerősítették a téma körüli tabut” – Georgina Gooley, a Billie márka társalapítója, amely kifejezetten nők számára készít borotvákat. „Mi nem tagadjuk, hogy a nőknek is van testszőre, megmutatjuk és elmondjuk, hogy a borotválkozás választás. Ha meg akarod őrizni a testszőrzetet, akkor ezt ünnepeljük. És ha el akarod távolítani, az is rendben van.”
Testszőrben a jövő?
Az a gondolat, hogy a borotválkozás elutasítását is választhatjuk, nem tűnik forradalmian újnak. Mégsem sikerült megbarátkozni a gondolattal a társadalom nagy részének. De minden egyes olyan mozgalom, projekt és felszólalás, amely normalizálja ezt, hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben erről beszélnünk se kelljen. Így talán egyszer eljön az a korszak, amikor egyáltalán nem érdekel senkit, hogy mennyire szőrös egy nő. „Azt hiszem, egyre többen veszik észre, hogy a testszőr milyen mélyen kapcsolódik a nemhez és a hatalomhoz” – mondta Fahs. „Érzelmi hatása van az emberekre, ezért az aktivizmus és a társadalmi változások eszközeként is óriási potenciál rejlik benne.”
Forrás: CNN
Nyitókép: LeoPatrizi/Getty Images
