Ha látjuk, hogy valakit bántanak, többé ne nézzünk félre, ha lehet, segítsünk, de semmiképp ne ártsunk. Ne csak a nőnap szóljon a nők jogairól, az erőszak áldozatairól – erre buzdított a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány nőnapi eseménye.
„A járvány alatt, a bezártság és a fokozódó létbizonytalanság szorító gyűrűjében súlyosodtak és megsokszorozódtak a bántalmazó kapcsolatok, két-háromszoros mértékben, nemcsak itthon, hanem szinte mindenütt” – olvashatjuk a Legyen nőnap! Hősök home office-ban esemény leírásában, amelyet március 8-án második alkalommal, online formában rendezett meg a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány. Az esemény üzenete, hogy bárhol is éljünk a világban, legyünk egymással szolidárisak, ne nézzünk félre, ha erőszak jeleit látjuk. A rendezvény kapcsán az egyik szervezőt, Mérő Vera írót, publicistát és Csányi Ritát, a The Anahit zenekar frontemberét kérdeztük, akik az esemény kampánydalát írták.
A zene szemléletformáló szerepe
„A szolidaritás, mint a rendezvény hívószava, arra reflektál, hogy az elmúlt évben több kutatás megmutatta, a korlátozások következtében a kapcsolati erőszak számban is növekedett, és a súlyossága is fokozódott – kezdi Vera. – Ez nem járványspecifikus, megfigyelhető gazdasági válságok, természeti katasztrófák idején is. A bizonytalanság fokozza a stresszt és az egzisztenciális félelmet, ráadásul, ha nem hagyjuk el az otthonunkat, a bántalmazás még kisebb valószínűséggel kerül felszínre.” Hogy erre a tendenciára felhívja a figyelmet, Vera nőnapra beszélgetést szervezett Kámán-Németh Martinával, a szombathelyi Áldozatsegítő Központ koordinátorával, valamint a The Anahit két tagjával. Rita eredetileg önterápiás jelleggel írta meg Heart Alive című, „a túlélés dalaként” debütált szerzeményüket, ugyanis ő is tapasztalt már mind fizikai, mind lelki erőszakot.
A zenekar azért ajánlotta fel a Heart Alive-ot az esemény dalának, mert szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy ne szégyelljük, ha hasonlót élünk át, álljunk ki magunkért és másokért is, tegyünk együtt egy erőszakmentesebb országért. „Szeretném, ha a dalunk minél több bántalmazotthoz eljutna, mert hiszek abban, hogy megkönnyebbülést jelent a hallgatóknak, ha azonosulni tudnak a dal mondanivalójával, ezáltal egy közösség részének érezhetik magukat és felismerhetik, hogy nincsenek egyedül – mondja Rita. – Arra szeretném sarkallni ezeket a nőket, hogy beszéljenek az őket ért sérelmekről, mert ha a társadalom azt látja, hogy a bántalmazásnak van következménye, az szemléletformáló erővel bír, és talán idővel visszaszoríthatja az erőszakot.”
A bántalmazó kapcsolatok dinamikája
Rita elmeséli, hogy hosszú ideig élt lelkileg bántalmazó kapcsolatban, ahol a párja hatására kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Azt éreztette vele, hogy a céljai nevetségesek, és úgysem fogja elérni őket. Állandóan kontroll alatt tartotta, minden lépéséről be kellett számolnia, elvárta, hogy Rita mindent megtegyen érte, de ő cserébe semmit sem adott. „Összetört az önbizalmam, mindig rosszul éreztem magam, rengeteget sírtam, magányos voltam, és azt éreztem, egyedül semmit sem érek. Borzalmas időszak volt.”
Az énekesnő kapcsolata az eseményre szervezett beszélgetés során is szóba kerül, ahol Kámán-Németh Martina tisztázza, hogy a bántalmazásnak több fajtája van, ezek közé tartozik az érzelmi és a verbális erőszak is, amiket Rita is tapasztalt.
„Verbális erőszak a gúnyolás, megszégyenítés, míg érzelmi bántalmazás lehet a szeretetmegvonás, következetlen viselkedés, szorongás és félelemérzet folyamatos kiváltása. Ezek hatására az áldozat úgy érzi, a bántalmazó az egyetlen biztos pont az életében, nem hisz már abban, hogy egyedül is lehet teljes az élete.”
A szakértő azt is elmagyarázza, hogy nagy különbség van erőszaktevő és agresszor között. „Az agresszió kezelhető, azt az ember vissza tudja fogni. Ilyenkor elmehetünk párterápiára vagy mediációra, és az pozitív változásokat hozhat. Az erőszak viszont szisztematikusan felépített, célja az áldozat akaratának megtörése, mindig a hatalomról és az uralkodásról szól.” Martina ezután szemléletesen körülírja, hogy milyen a kapcsolati erőszak dinamikája. Az elején a bántalmazó eszményi képet fest magáról, udvarias, érdeklődő, minden idejét a párjával akarja tölteni, aki kezdetben értékesnek és szeretettnek érzi magát. Korábbi párjait a bántalmazó gyakran befeketíti, magát áldozati szerepben tünteti fel. Mire az erőszak elkezdődik, olyan szoros kötelék alakul ki, hogy a bántalmazott nem érti, mi történik, hiszen az elején minden tökéletes volt. Magát okolja, azt gondolja biztos ő tett valami rosszat. Megpróbálja kijavítani a hibáit, de ez lehetetlen, a bántalmazó mindig újabb indokot talál, hogy mi a baj vele. Az erőszakot a mézeshetek követik, amikor a bántalmazó minden bűnét megbánja, az áldozat pedig próbálja elhinni, hogy többet ilyen nem fog előfordulni, de aztán mindig előfordul, a két időszak váltakozik, és ez teljes bizonytalanságban tartja az áldozatot. „A tudatosság része az is, hogy a mézeshetek minden erőszakos tett után rövidebbek lesznek. Eleinte hónapok, akár évek is eltelhetnek két kitörés között, majd ez az időszak egyre rövidül, és a végén átcsap folyamatos terrorba” – egészíti ki Vera a szakértő gondolatait.
A környezet reakciója néha a bántalmazásnál is fájdalmasabb
„Az érzelmi és verbális erőszak gyakran előszobája a fizikai erőszaknak – folytatja a beszélgetést Martina. – Előfordul viszont az is, hogy itt megáll, hiszen az önbizalmat már ez is porig rombolhatja, az áldozatnak nincs már kiállása, úgy érzi, nem tud egyedül boldogulni, hiszen általában régóta nem dolgozott, a bántalmazó gyakran anyagi függésben is tartja.
Ha valaki ki is kerül a kapcsolatból, évekbe telhet, hogy a személyiségét újraépítse.
Vera hozzáteszi, hogy gyakran a környezet reakciója is nagyon veszélyes. Mivel a bántalmazó mások előtt általában jó színben tünteti fel magát, a bántalmazott még mindig gyakran kap „Mit csináltál vele?” vagy „Mivel bosszantottad fel?”-jellegű kérdéseket, amik akár életveszélyesek is lehetnek. „A bántalmazó esetében egy idő után megszokjuk, hogy nem számíthatunk sok jóra, de ha onnan is bántás jön, ahonnan a segítségnek kellene érkeznie, az talán még a bántalmazónál is nagyobb károkat okozhat.” Ezzel kapcsolatban Rita elmeséli a történetet, amikor tizenöt éves korában a nyílt utcán fizikailag bántalmazták, amit többen végig néztek, és nem tettek semmit. „Miután megvertek és elvették a pénzem, akkor jöttek oda, hogy hívjanak-e rendőrt. Ezt nehezebb volt kiheverni, mint magát a traumát. Ezért mindenkit arra kérek, hogy ha bármit hall vagy lát, ne nézze tétlenül. Ha egyedül vagyunk, és félünk, hívjunk segítséget, ha többen vagyunk, avatkozzunk közbe, hátha az áldozatnak nincs lehetősége mástól segítséget kérni.”
Hogyan ismerjük fel és mit tehetünk?
A beszélgetés során az is szóba került, mi hogyan ismerhetjük fel az erőszakot, és mit tehetünk az áldozatért. „A bántalmazó megpróbálja izolálni az áldozatát, leépíteni családi és baráti kapcsolatait, hogy akkor se tudjon segítséget kérni, ha egyébként akarna – mondja Martina. – Ha mégis a hatóságok tudomására jut az eset, az lehet a szakemberek első benyomása, hogy az áldozat rendezetlen, zavart és nem együttműködő, míg a bántalmazó összeszedett és magabiztos, ezért gyakran inkább neki hisznek” A szakértő szerint azonban ezek intő jelek lehetnek. Ha a bántalmazott nem az évszaknak vagy a napszaknak megfelelően öltözik, például nyáron sálat hord, vagy sötétedéskor napszemüveget, az jelezheti, hogy nyaki sérüléseket vagy monoklit próbál takarni. Ha egyre fásultabb, ingerültebb, elkezd altatókat, nyugtatókat szedni, míg a bántalmazó mellette teljesen kivirul, akkor is lehet erőszak a háttérben.
A bántalmazottnak nagyon nehéz elhagyni a bántalmazóját, ezt Rita is megerősíti. „Édesanyámnak és egy-két közeli barátnőmnek meséltem a kapcsolatomról, akik eleinte meghallgattak, de tehetetlennek érezték magukat. Szerencsére felismerték, nem mondhatják, hogy hagyjam őt el, emiatt viszont semmit sem mondtak, amiért kezdetben dühös voltam, de ma már megértem őket. Az első nagy segítséget az jelentette, hogy megpróbálták megérteni, miért vagyok benne a kapcsolatban. Nem akartak kioktatni, csak őszintén érdeklődtek. Magányosnak éreztem magam, így az volt akkor a legjobb, hogy leülhettem a barátnőmmel és egy üveg borral, és jól kisírhattam magam.” Vera hozzáteszi, hogy külső szemlélőként nagyon nehéz ezredjére is nyugodtnak maradni, és nem mondani, hogy szálljon már ki, de nagyon fontos, hogy türelmesek maradjunk, mert ha az áldozat megérzi, hogy fájdalmat okoz nekünk, azzal elmarhatjuk magunktól, hiszen nem akar minket bántani, ezért egyre ritkábban jelentkezik, és végül teljesen szem elől téveszthetjük. „Az egyetlen kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni, a mit tehetek érted, hogyan tudnék segíteni – fűzi hozzá Martina. – És mindig csak annyit tegyünk, amit a másik fél kér, sosem többet. A bántalmazó már átlépte a határait, mi hagyjuk, hogy újra ő húzhassa meg őket, így őrizhetjük meg a bizalmát.”
Ha végül sikerül kilépni, a munka igazán akkor kezdődik, pszichológus és egy támogató közeg nélkül szinte sohasem lehet teljes a gyógyulás. Az Áldozatsegítő Központban anyagi helyzettől függetlenül ingyenes pszichológusi és jogi szolgáltatást vehetnek igénybe a bántalmazottak, van tehát kiút, ne féljünk segítséget kérni!
Legyen 2021 a szolidaritás éve!
És ne féljünk segíteni sem, vállaljunk közösséget a bántalmazottakkal, és többé ne fordítsuk el a fejünket. Kérdésünkre Vera megfogalmazta, hogy az újabb szigorú korlátozások éppen nőnapon kezdődtek, de nem csak a következő két hét lesz nehéz, mert a járvány gazdasági hatásai tovább gyűrűznek, az egzisztenciális bizonytalanság akár súlyosbíthatja is a mostani helyzetet, ezért sosem volt még ilyen fontos az együttműködés, és hogy törődjünk egymással. Rita a szolidaritással kapcsolatban azt fogalmazta meg, hogy bár a világ most arra kondicionál minket, hogy izolálódjunk, érdemes kihasználni például az internet vagy a telefon adta lehetőségeket, tartsuk a kapcsolatot. „Bár fizikálisan elszigeteltek minket egymástól, a legfontosabb most az, hogy lelkileg ne szigetelődjünk el.”
Ha bajban vagy, és jogi, pszichológiai segítségre vagy csak tanácsra van szükséged, hívd az Áldozatsegítő Központ ingyenes, 0-24 óráig hívható vonalát: +36 80 225 225
Ha veszélyben érzed magad, és menekülnöd kell, hívd az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT): +36 80 20 55 20
Szerző: Lebedi Réka
Nyitókép: Justin Case/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
